A törvények betartásáról, a krisztusi szabadságról és az örök életről…

Amit kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. És ez az ígéret, amelyet ő maga adott nekünk, az örök élet. – János evangéliuma, részlet-

Jézus korában az ószövetségi ember vallásosságának középpontjában a törvény megtartására irányuló igyekezet állt. A zsinagógai istentisztelet lényegileg igeliturgia volt; a törvény öt könyvét tartalmazó irattekercs fölmutatását okkal hasonlítják ahhoz a mozdulathoz, amellyel a katolikus pap a testté lett Igét mutatja föl a szentmisében, a kenyér és a bor színe alatt. De nemcsak az istentisztelet, hanem a hétköznapi élet is a törvény köré rendeződött.

A törvény követelményeit igyekeztek nagyon pontosan megfogalmazni, hogy félreértés ne essék, és a világért meg ne szegjék őket. Egyfelől a szigorú igényesség, felelősségtudat késztette őket erre, másfelől az is, hogy nem volt többé élő tekintély, amely az alapelveket rugalmasan alkalmazhatta volna a mindennapok gyakorlatához. Megjelent, vagy talán inkább a korábbinál sokkal fontosabb szerephez jutott az írásbeliség is. Ezzel el is jutottunk oda, ahol Szent Pál szavai érvényesek: az élő törvény holt betűvé merevült, márpedig e betű öl –, s a Lélek az, ami életet ad.

„Én nem ilyennek képzeltem a rendet!” – jajdul majd József Attila kétezer év múlva. Az a rend, amelyben a Jézus korabeli izraelita élt és nevelkedett, s amelyet hitével Istenre vezetett vissza, éppoly fojtogató, „levegőtlen” rend volt, mint az, amelyben József Attila kiáltott egy szabadságszülte, embernek való rend után.

Szent Páltól tanulhatjuk meg, mit jelentett a kortársak számára Jézus fölszabadító tette, amellyel az emberi hagyományok igáját levette válláról s lelkiismeretéről. Nem azért, hogy népszerű és „könnyű” életprogramot propagáljon, hanem azért, hogy Isten igazi akaratának megtartására s megismerésére tanítson.

Mit kellett küzdenie Pálnak mindjárt az első évtizedekben azért, hogy ez a krisztusi szabadság megmaradjon az Egyházban, s a kereszténység ne süllyedjen vissza egy új legalizmusba! Tegyük mindjárt hozzá: ugyanakkor azért is, hogy naiv entuziaszták „vissza ne éljenek” a szabadsággal, s ahelyett, hogy valóban Isten szolgálatába állnának, saját ösztönös természetük szolgáivá ne legyenek! Hogy a ma Egyházától mit kíván ez az örökség, azt a magunk bőrén érezzük. Nem szabad reménytelenségbe, következmények nélküliségbe, céltalanságba, közönybe süllyednünk, fogadjuk meg hát János apostol szavait az idézetből.

 

Görbe László piarista

A beszéd meghallgatható a Kecskeméti Televízió 2018. szeptember 18-án készült Örömhír című adásában.

 

 

Hozzászólások