Kovács György a Kecskeméti Kertészeti Főiskola tanáraként dolgozott éveken át. Ma már boldog nyugdíjas éveit tölti, és szabadidejében verseket ír. Ezért is kértem meg őt egy beszélgetésre, meg azért is, mert a földim, és nincs is annál nagyobb boldogság, mint ha a földinkkel büszkélkedhetünk.

Kedves György, megkérlek, hogy mutatkozz be az olvasóknak! Szeretném, ha ez a riport egész életutadat bemutatná, ezért kérlek, induljunk el a megszületésedtől!

Ráksi községben 1932. május 24-én:

„Sütött a holdvilág aznap éjjelén,
Szülők által várva megszülettem én.
Gyorsan ment hír, és hozzájutottak,
akik a létemről eddig nem tudtak.”

Szegény szülők gyermekeként láttam meg a napvilágot, és ez később sem változott. Nővérem hat évvel volt idősebb nálam. Ő vigyázott rám, és gondoskodott rólam már kicsi koromban is, mert anyámnak is kellett napszámba járni, dolgozni, hogy megélhessünk. Meg kellett elégednünk azzal, ami volt. Éhezni nem éheztünk,
de az egészséges táplálkozás nem volt biztosított.

Apám télen is talált magának munkát. Takács volt, szövőmesterséget folytatott. Ez segített családi helyzetünk jobbításán. Hamar véget ért számomra is a gyerekkor. Előbb ismertem meg a munkaeszközöket, mint a játékokat. Be kellett segítenem a kerti és ház körüli munkákba.

Van olyan kedves gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk?

Korán rájöttem arra, hogy munka nélkül nincs semmi, ha valamit akarok, azért tenni kell. Az ismeretlenség kíváncsiságot alakított ki bennem. Felmerült a kérdés, miért így? Miért nem úgy? Foglalkoztatott az a gondolat is, hogyan lehetne könnyebben csinálni. A játékaimat szétszedtem. Érdekelt, mi van belül a burkolat alatt.

Nagyon sok gyerekkori élményem van. Sajnos, az örömöt adó élményekre kevésbé emlékszem, mint a fájdalmat okozókra. Ilyenek sokan voltak: folyékony ólom esett a lábamra bokszgyűrű öntés közben, és nem sok hiányzott, hogy saját készítésű pisztollyal kilőjem a szemem. Légcsavar gyártása közben átszúrtam ollóval a tenyeremet. Hólapátolás közben vérhólyag keletkezett a kezemen, elmérgesedett és még sorolhatnám. Ezek mind orvosi beavatkozást igényeltek.

Nem ilyen tragikus, de fájó élményeim közé sorolom azt is, ha abba kellett hagynom a játékot. Barátom a szomszédunkban lakott. Gyakran mentem át hozzá játszani, és a játék legizgalmasabb pillanatában hívtak haza csévélni. A csévélés magyarázatától, mivel hosszadalmas, szíveskedj eltekinteni.

Évek múltával testi fejlődésemmel egyidejűen szellemileg is fejlődtem. Ennek eredményeképpen olyan játékok készítésére is vállalkoztam, amelyeket korábban nem kaptam meg. A detektoros rádió készítését is sikeresen megoldottam. Ez a munka izgalma és élvezete mellett soha el nem múló élményt jelentett a számomra.

Hol jártál iskolába?

A népiskola nyolc osztályát Ráksiban végeztem 1946-ban. A továbbtanuláshoz ez az iskola nem adott megfelelő képzettséget. Kiegészítő általános iskolai bizonyítványra volt szükség. Az ötödik-hatodik osztályt Igalban, a hetedik-nyolcadik osztályt Kaposváron a Petőfi Sándor Általános Iskolában végeztem. 1949 és 1952 között Kaposváron a Növénytermesztési Technikum tanulója voltam. A technikusi oklevél birtokában sikeresen felvételiztem, és felvételt nyertem Budapesten az
Agrártudományi Egyetem Gépesítési Karára 1952-ben, amely Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolává alakult. 1956- an végbizonyítványt szereztem. 1958-ban megvédtem a diplomatervet.

Hogyan történt a pályaválasztásod? Ki vagy mi inspirált a műszaki pálya felé?

A játékaimban is mindig a működési megoldást kerestem. Nem sokáig maradt épen. Szétszedtem, kíváncsi voltam, hogyan működik. Úrrá lett rajtam a kíváncsiság, a vonzalom az ismeretlen iránt. Egyre több megoldásra váró feladatot mertem vállalni.
A gyarapodó ismeretek, munkafogások egyre biztonságosabbá tették a tevékenységemet.

A villanyvezetékek oszlopain az ötvenes évek tájékán még megvoltak a légbiztosítékok. Ezek kiolvadása a háztartásban kellemetlen áramszünetet okozott. Gyakran segítettem a környéken lakóknak az áramkimaradás helyreállításában. 15-16 éves lehettem, amikor a szomszédban megláttam egy szétszerelt órát egy pohárban. Nem tudták összerakni, nekem sikerült, működött. A siker örömét már több esetben is megtapasztaltam, de azt az érzést, amit az óra összerakása után éreztem, szavakkal nem lehet kifejezni. Amit csak lehetett, mindent megcsináltam, még kilyukadt lábasokat is megfoltoztam. Sok javítási szándékom sikeres volt, de voltak kudarcok is. Mindezek hozzásegítettek a műszaki vénám kialakulásához. A Barkácsújságban leírtak alapján készítettem villanymotorokat is. Dicsekvésnek tűnhet, de egyszer az osztályfőnököm kihívott az óráról, és arra kért, hogy segítsek, mert különben nem lesz ebéd, ugyanis a konyhában nem volt villany. A hibát rövid időn belül elhárítottam.

Hol, milyen munkakörökben dolgoztál, mielőtt Kecskemétre, a Főiskolára kerültél?

Az 1956-os forradalom megkezdése után hazakerültem. Anyám már várt, nagyon féltett, hogy valami bajom talál lenni. Egyedül élt, idős korára csak rám támaszkodhatott. Munkahelyet nem találtam magamnak. 1957 nyarán kaptam egy értesítést az egyetemtől, hogy gyakornoki álláshelyeket létesítettek. Az Alsóleperdi Állami Gazdasághoz kerültem gyakornoki álláshely betöltésére. Gyakornokoskodásom idején készítettem a Diplomatervemet is.

1957. november 9-én megházasodtam. Ezzel véget ért a hasznosnak mondható gyakornoki idő. 1958. május 23-án, a diplomaterv megvédése után oklevelet is birtokolhattam. A házasság gyönyöre és az oklevél megszerzésének öröme egy hosszabb szabadságot engedélyezett.

1958 júliusában a Somogy Megyei Állami Gazdaságok igazgatóságához kerültem gépesítési ügyintéző beosztásba. Egy idős szaktekintély mellett dolgoztam, és az ő utasításait hajtottam végre. Hamarosan meguntam ezt a felelősségteljes helyzetet, és új álláshely után néztem. Olyan helyet kerestem, ahol a magam ura lehetek, és saját munkámért kell felelősséget vállalnom. Szerencsémre ezt megtaláltam 1958 decemberében.

Pápán sikerült kifognom ezt a ritka helyzetet a MüM 304. sz. Iparitanuló Intézetnél tanári alkalmazásban. Szakrajzot és Erőgépeket tanítottam. Örömmel és lelkiismeretesen tettem. A tanműhellyel állandó kapcsolatban voltam, a meglevő szakmai hiányosságokat igyekeztem pótolni. Mivel rendszertelen volt a ki- és becsengetés, a folyosón elhelyezett faliórát felhasználtam, és a mutatók által szegmensek felhelyezésével sikerült pontos időjelzőt kialakítani. Másfél év eltelte után kineveztek gyakorlati oktatásvezetőnek, ezzel egyidejűleg az intézeten belül lakást is biztosítottak.

Csak néhány évig élvezhettem ezt a paradicsomi állapotot, mert megbetegedtem. Súlyos érszűkületet diagnosztizált az orvos. Hosszú ideig táppénzen voltam, majd kórház és műtét következett. Ezalatt az idő alatt helyettesítettek. Meggyógyulásom után ismét munkába álltam. Hamarosan felkerestek állásajánlatokkal, magasabb fizetéssel. Távozásomat nem csupán a több pénz vonzása, de a betegségem ideje alatt kialakult intrika is befolyásolta. Nagyon rossz döntést hoztam, mert később Nagyacsádon a termelőszövetkezetben, mint gépcsoportvezető, de a Pápai Állami Gazdaság Központi Műhelyének vezetőjeként sem találtam meg a számításomat.

Újabb navigálást kellett végrehajtanom az életemben! Ez 1964-ben történt meg. Irány Körmend, ahol a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban a Technológia Tanszéken adjunktusi állást kaptam. Anyagismeretet és Mezőgazdasági erőgépeket oktattam négy évig, utána tanszékvezetőnek neveztek ki az Erőgép Tanszékre. Ez alatt az idő alatt készítettem el és védtem meg Summa cum laude minősítéssel, befecskendező szivattyú témában a doktori disszertációmat1975-ben. A docensi címet megtarthattam Kecskeméten is, a Kertészeti Egyetem Kertészmérnöki Karán, ugyanis odahelyeztek a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által.

Milyen tárgyakat tanítottál a kecskeméti főiskolán?

Kecskeméten Géptant oktattam.

Hogyan ismerték el az oktatás területén végzett munkádat?

• A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója – miniszteri kitüntetés – 1972. május 18.
• A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kiváló dolgozója – rektori kitüntetés – 1988. június 5.
• A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Érdemes dolgozója – rektori kitüntetés – 1992. május 25.

Honnan jött a versírás gondolata?

Mint sokan mások, én is megpróbálkoztam gyerekkoromban a versírással, de ezek az írások mind elvesztek. A tanító úr hallott a versírási próbálkozásaimról. Még nem jártam akkor középiskolába, amikor megkért arra, hogy egyik tanulója részére írjak egy búcsúztató verset. A tanító úrral közösen elkészült az alkotás. A versírási kényszerekből kinőttem. Jöttek a gondok, és más irányba terelték a gondolataimat. A tanár koromban Pápán írt versek közül egy megmaradt, az első verses könyvemben megtalálható.

Már Kecskeméten folytattam oktatási tevékenységemet, amikor a Kertészmérnök folyóiratban megjelent két versem. Ezek kósza ötletként jöttek, és megírtam. A Kertészeti Főiskolán egyszer az a megtiszteltetés ért, hogy én mondhattam a nőnapi köszöntőt. Ez arra késztetett, hogy egy szép köszöntőt hozzak össze a kedves kolléganők számára. Ez egy verses összeállításban el is készült. Elmondása nagy sikert aratott.

Már jócskán benne voltam a nyugdíjas korban, amikor a névnapi köszöntőket versben írtam meg. A nőnapi és névnapi, valamint a születésnapi verses köszöntések során ráéreztem a sikernek és magának versírásnak is az örömére. Így kezdődött a megszállottságom, és elkezdtem verseket írni. A családom az elkészült verseket – hogy ne az asztal fiókjában tartsam – néhány példányban beköttette. Nagy örömet okoztak vele.

Mióta jelennek meg írásaid az interneten? Tagja vagy valamely irodalmi csoportnak vagy egyesületnek?

2016-ban tettem fel néhány verset, majd megközelítően 50 darabot 2017 áprilisa óta. A Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének tagja lettem 2015 novemberében. Részt vettem a Margaréta Otthonban szervezett műsorukban is, eljártam a rendezvényekre. Manapság kevesebbet találkozunk.

Kik a kedvenc költőid?

Azok, akik közel állnak az én lelki- és gondolati világomhoz. Akik nem tekergetik ki a szavakat. Világosan és érthetően fogalmaznak. Nem csúsztatnak, egyértelmű álláspontot képviselnek. Nem vagyok irodalomtörténész, nagyon hiányosak az ismereteim, hogy értékeljem ennek vagy annak a költőnek a munkáját, és ezek után besoroljam magam valaki mellé. Nem szimpatikusnak tűnő költőtől is olvastam szépnek és jónak mondható verset. Ez a szimpátia is hallomásból alakult ki bennem, mert a költőt nem ismertem, szakszerűségét sem merem bírálni hozzáértés híján.

Nehezen tudnék nevesíteni, hogy ki a kedvenc és ki nem. Nálam az a döntő, hogy tetszik az a vers vagy nem. Nem a költő szabja meg az értékelésemet, hanem az, hogy a költeménye hogyan hatott rám, hogyan ragadott magához. Nem tudom, ki volt Reviczky Gyula, de a költeményét hatvanöt évvel ezelőtt tanultam meg, mert tetszett, és ma is tudom. Nekem nem kedvenc költőim vannak, hanem kedves verseim, melyeket kedvenc költőim írtak.

Nagyon sok költőnk van, akiket szeretek. Vörösmarty Mihályt A merengőhöz című verséért. Petőfi Sándor, József Attila, Ady Endre sem hagyható ki a felsorolásból. Folytatom: Illyés Gyula, Nagy László, Pilinszky János, Weöres Sándor, Csóri Sándor, Kányádi Sándor, Buda Ferenc, Utassy József.

Mennyire vagy termékeny költő? Miről írsz leginkább?

Másfél év alatt kettőszázhatvan verset írtam. Bármiről tudok írni, ami megérint. Két szonett koszorút egymás után, egy-egy hét alatt írtam. A harmadik is elkészült volna, de ennek a nagy hajtásnak nyomán kórházba kerültem.

Hány versed született eddig? Megjelentek már könyv formájában is?

400 versem jelent meg három verses könyvben, magánkiadásban. Szűk baráti körben szétosztottam. Több pénzt a kiadásra nem tudok fordítani. Hogy közkinccsé váljon, javításra, átdolgozásra szorul. Ezt teszem most is, mielőtt a facebookra felteszem őket. A rendezés, szerkesztés, selejtezés szükséges lenne, és ehhez kellene a segítség is, de nincsenek kapcsolataim.

Hogyan telnek a nyugdíjas napjaid? A versíráson kívül miben leled még örömödet?

Szívesen kertészkedek. A lakásban és a hobbin előforduló hibákat még mindig jól és szakszerűen elvégzem, bármi legyen az.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánok számodra még nagyon sok boldog évet. Töltse be mindennapjaidat az alkotás öröme. Legyenek áldott békés napjaid itt közöttünk, szeretett városunkban, Kecskeméten, mely napról napra fejlődik, virágzik!

 

Várom már…

Várom már epedve!
Kudarcnak érzem én.
Vajon mi van vele?
Talán beteg szegény.
Nehéz az élete.
Nincs elkésve még.
Gondokkal van tele.
Ezért nincsen levél.

A türelmetlenség
átrajzolja lelkem.
De segít a remény!
Vigyázza életem.
Fájdalmas vereség,
gyötrelem a létem.
Mint egy átírt regény,
de rosszabbnak vélem.

Nem tudok már várni!
Gyengül a kapcsolat.
Betegesen várni,
ha a vágyam zaklat.
De vigaszt találni
nem hívok másokat.
Más karjában várni
az édes álmokat.

2017.

 

Még fülemben cseng…

Még fülemben cseng, kissé ugyan kopottan,
fátyolos hangod s hallgattam, szorítottam.
Jót mondasz-e? Sikerül-e? Elszomorít,
bár a vizsga sikerült, hogy már nem vagy itt.

A munka már vár rád, de nagyon nagy a tét,
érzed az igények tüzes leheletét?
Nem szabad megállnod, fel kell ismerned őt,
el kell látni javakkal a mohó jövőt!

Dolgozz lelkesedve, és űzd el a magányt,
talán sikert aratsz, csapold az ingoványt.
Álmodozva, csak ég s föld között suhansz,
szivárvány hídjához érsz, melyről lezuhansz.

Bízz az emberekben, tőlük kaphatsz vigaszt,
ápold, gyomláld a kerted, szórd csak ki a gazt.
Bízz magadban is, ha jön feléd az örvény,
tudással elhárul a nem várt körülmény.

Ha marcangolna az igazságtalanság,
ne csüggedj,várd csak ki, győz majd az igazság.
Állj szilárdan mindig az igaz oldalán,
gyengül az erőszak annak mély talaján.

Menj csak bátran a rejtélyes jövő felé,
bizakodva törj utat újabb cél felé.
Tervezz, keresd, kutasd, hol lehet még esély,
szebbet, jobbat alkotni mindig van remény.

Kecskemét, 1984.

 

Mit ér az élet…

Mit ér az élet, ha alig tudom neked
Megfogni remegő, ráncos, fájó kezed?
Miatta bántóan én nagyon szenvedek!
Ha gyógyíthatnám, ott lennék mindig veled.

Mit ér az élet, ha alig látom szemed
Ragyogását? Gyakran biztatást sugárzott!
Ritkán vettem észre, ez fájhatott neked!
Mit ér ez az élet, ha így megalázott?

Mit ér az élet, ha fogytán van az erőm?
Alig tudom imára kulcsolni kezem!
Vajon mit vétettem, jóságos teremtőm?
Miért közeledem hozzád oly nehezen?

Mit ér az élet hit nélkül, álmodozva
A tévhit ábrándokkal szőtt sejtésein?
Ha az Isten nevét nem vesszük ajkunkra.
Ha átgázolunk őseink intelmein.

Mit ér ez az élet, ha már csak létezem?
De az érzelem telt gondoskodás éltet!
Köszönöm ezt neked, megnyugszik a lelkem.
Hálából én ezért imádkozom érted.

2013.10.23.

 

Nehéz úgy élni

Nehéz úgy élni, ha nyomaszt
A megfelelés kényszere.
Pálma nő a teher alatt,
De gyümölcse az érdeme.

Mindenkinek megfelelni,
Enyhén szólva jámbor óhaj.
Kényszerekkel együtt élni
Keserves, mert sok a sóhaj.

Feszültség rám telepedett,
Bajok jöttek szépen sorba’
Terhe engem beteggé tett,
Ez az élet sava, borsa?

Nyugalom engem elkerül,
Megáll lelkem kapujában.
Vágyom rá, reménytelenül?
Talán én vagyok útjában?

Az ember nagyon esendő,
Nem kell rémálmokat szőni!
Pánikhelyzet kerülendő,
Magunkat kell csak legyőzni.

Soha nem szabad feladni.
És bíznod kell önmagadban,
Akkor talpon tudsz maradni,
Te is élhetsz boldogabban.

Kecskemét, 2012. április 4.

 

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások