Pánti Anna énekművészre, költőre egyik kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet. Igazán hálás vagyok neki, hogy megismerhettem a csodálatos hangú operaénekest, a költőt, a nagyon kedves, barátságos, csupaszív hölgyet, aki igen hosszú utat tett meg idáig. Megkértem, hogy meséljen nekünk a szülőhelyéről, a családjáról is.

Szülőhelyem Belényes, (Párciumban) de a családom abban az időben Köröstárkányban élt egy csodálatos, rendezett, zárt kapubejárós házakkal, faragott csűrkapukkal ékes, virágos udvaros (nem lehet az udvarokba belátni) tiszta faluban, ahol sokan foglalkoznak ma is kertészkedéssel – zöldségtermesztéssel. Hagyományait, népviseletét, ízes beszédét híven őrző hely, ahol Bartók Béla is gyűjtött. Büszke vagyok Nagymamámtól megörökölt népviseletemre, amelyben sokat szerepeltem színpadon is.

Aztán a család egy része Belényesbe, a szomszéd városba költözött. Sok szép nyári élmény fűz ide, melyeket a Nagyszüleimnél és Keresztszüleimnél éltem meg az unokatestvéreimmel, rokonaimmal.

Belényes a Bihar-hegység (Nyugati Kárpátok) alatti síkságon, a Fekete-Körös partján található, Nagyváradtól 60 km távolságban. Először a tatárjárás után, 1270-ben említik nevét a korabeli oklevelek, mikor Ladomér püspök V. István királytól bányászati jogot kapott ide. A 12. század végén már jelentős hely volt gazdag vasérc és ezüstbányákkal. A település határában, Fenes község fölött álltak Bélavár, vagy más néven a Fenesi vár romjai. A várat még a 13. században építtette Vincze, nagyváradi püspök a Belényesi-völgy megvédésére. Vitéz János püspök Belényes lakosainak különleges szabadságjogokat adott, ezek között szabad bíró- és esküdtválasztási jogot és hiteles pecsétet, amelyen Szent László király mellképe és a Sigillum Oppidi Belenes körirat volt. 1598-ban, Nagyvárad ostromakor a törökök Belényest is feldúlták. 1602-ben Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a belényesieket előbbi jogaikban ismét megerősítette. 1619-ben a várost ismét török pusztítás érte. A 16. században Belényes még teljesen magyar település volt, melynek lakossága a betelepülők útján növekedett. Sajnos, ma már csak egyezer fő körüli a magyar lakosság száma a tízezerből.

Iskoláidat hol végezted? Gyermekkorodban miért laktatok több helyen is?

Egy éves voltam, amikor Szüleimmel Nagyszalontára költöztünk. Tanulmányaimat Nagyszalontán és Nagyváradon végeztem.  Arany János szülővárosa, Ady Pece-parti Párizsa, a család zene- és irodalomszeretete egy életre meghatározta sorsomat. E városok szellemiségének, családomnak és tanítóimnak, tanáraimnak köszönhetően életem szorosan összekapcsolódott a zenével és az irodalommal. Édesapám a Nagyszalontai Református Templom kántora volt évekig, gyönyörűen orgonázik a mai napig is – sokszor énekelek vele templomi ünnepélyeken. Édesapám Theológiát végzett. Később lelkészként – ahová hivatása szólította – a család vele együtt költözött (Párciumban, Szilágyságban).

Kitől örökölted jó hallásodat?

Édesapámnak, Édesanyámnak, de húgomnak, öcsémnek is jó hangja, hallása van. Szoktunk együtt énekelni négy szólamra, ez a mi kis családi kórusunk. Bensőséges családi hagyomány Karácsonykor, Húsvétkor együtt énekelni.

Hol tanultál először énekelni? Hogyan töltötted ifjú éveidet?

Országos I. díjas gyermekkórus tagjaként vonzott a színpad, sokat énekeltem Nagyszalontán. Zenetanárnőnk az Arany János megzenésített versektől az operakórus részletekig csodás úton vezetett bennünket. Bérletünk volt a Nagyváradi Filharmónia koncertjeire, itt tapasztaltam meg az élő klasszikus zene „eufórikus mámorát”. Már kisiskolásként is előszeretettel hallgattam operát, klasszikus zenét a rádióban, és nagy hatást tett rám a Bergman-féle Varázsfuvola operafilm a televízióban. Ettől kezdve az volt az álmom, hogy felfedezik énekesi tehetségemet.

Nyuszi óvónénitől, népi lakodalmas menyasszonyán át, Kádár Kata – dramatizált ballada főszereplőjeként sokszor álltam színpadon. ( A képen köröstárkányi népviseletben)

Nagyszalontán hagyománya volt az év végi iskolai szerepléseknek a Kultúrházban, ahol minden osztály bemutatkozott: tánccal, mesejátékkal, vidám történetekkel, dramatizált népi játékokkal, balladával. Természetesen a szülők áldozatos segítségével – parádés jelmezekkel. Ezt tanítónőként is folytattam később. Csodás élmény és emlék, nagy hatással volt szellemi és lelki fejlődésünkre, és később a tanítványaimra is .

Tanítóképzőt végeztem Nagyváradon. Egy „Ki mit tud ?” jellegű versenyt megnyertem ének kategóriában, és felvettek a Művészeti Népi Iskola ének szakára (5 év). Papp Magda tanítványaként énekes-előadói diplomát szereztem, közel tíz évig magántanítványa voltam, koncerteken, versenyeken mérettem meg magam (Nagyváradon, Kolozsváron, Temesváron, Bukarestben) 8 év tanítói hivatás gyakorlása mellett. Mindig nagyon szerettem a gyerekekkel is foglalkozni – a zenei és irodalmi nevelésüket különösen szívemen viseltem.

Kezdő tanító néniként

Mikor jöttetek Magyarországra, és hogyan kerültél az Állami Operaházba?

1981-ben, 21 évesen a Pitesti-i Hariclea Darclée (a Tosca bemutatóján ő énekelte a címszerepet) Énekversenyen különdíjat nyertem a Gilda áriájával. Tagja lettem a Nagyváradi Stúdió Operatársulatnak, amelyben kisebb szerepeket követően Mozart Varázsfuvolájában az Éj királynő szerepében mutatkozhattam be 1987-ben. (Decemberben volt bizony ennek már 30 éve!) Dr. Sípos Jenő, az Operaház híres énekmestere biztatott – egy Éj királynő és Lucia meghallgatást követően –. hogy jelentkezzem operaházi meghallgatásra Budapesten. Így 1988-ban – viszontagságos körülmények között – Magyarországra jöttem a családommal. Várt rám a budapesti vőlegényem és életem nagy álma, az OPERASZÍNPAD.

Budapesten Dr. Sípos Jenőnél, majd László Margitnál képeztem a hangomat. A Zeneakadémián Bárkányi Éva nagyszerű korrepetítor segítségével gyakoroltam, készültem. 1989-ben meghallgatásra jelentkeztem a Magyar Állami Operaházba. Az Éj királynőjének szerepével vettek fel. Ösztöndíjjal és beugrással ezzel debütáltam a budapesti operaszínpadon, készülve a Hunyadi Lászlóra, első bemutatómra, Gara Mária szerepével. E meghatározó szerepet (az Éj királynőjét) azóta 11 rendezésben több mint 200-szor énekeltem itthon és külföldön a 20 év alatt.

  

Nagyváradon, Budapesten és Kolozsváron

Egy évig az Operaház ösztöndíjasa voltam (1989-1990-es évadban), 1990-től magánénekese, később szerepekre szerződtettek (17 évad). Jelenleg szellemi szabadfoglalkozású operaénekes és az OPERA Nagykövete vagyok. Ez a nemes és megtisztelő cím azzal jár, hogy kollégáimmal az OPERA műfaját népszerűsítjük, előadást tartunk iskolákban, művelődési házakban, nyugdíjas otthonokban e varázslatos világról, az opera és a alett csodájáról, érdekes történetekkel, élő énekléssel, vetítéssel.

Ámor

Fontosabb szerepeim: Gara Mária (Erkel: Hunyadi László), Éj királynő és Papagena (Mozart: A varázsfuvola), Olympia – a baba (Offenbach: Hoffmann meséi), Norina (Donizetti: Don Pasquale), Melinda (Erkel: Bánk bán), Annuska (Verdi: Falstaff), Lammermoori Lucia (Donizetti), Viráglány – Wagner : Parsifaljában, Ébresztőmanó (Napocska) Humperdinck: Jancsi és Juliska meseoperájában az Erkelben és a Királylépcsőn az Operában ifjúsági előadáson. Eric Sessler: Kíváncsi herceg c. meseoperájában Árnika, Kacsoh Pongrác János vitézében Francia királylány, Schubert: Három a kislány – Hédi, J. Strauss: A cigánybáró – Arzéna. A Budapesti Kamaraopera tagjaként: Ámor voltam Gluck: Orfeusz és Euridiké barokk gesztusokra épített előadásában, és Zerbinetta Richard Strauss : Ariadne Naxos szigetén c. művében. Ezt a híresen nehéz szerepet még másik két rendezésben is énekeltem.

Richard Strauss: Ariadne Naxos szigetén – Zerbinetta – Kolozsvárott Selmeczi György rendezővel

Mesélj az Erkel-díj elnyeréséről és ennek a hozadékáról! Külföldi fellépés is következett ezután. Mely városokban szerepeltél? Ma kivel és hol van szerződésed?

Az 1990-es Erkel-Kodály Nemzetközi Énekversenyen ERKEL-díjat nyertem és meghívást a Rio-i Nemzetközi Énekversenyre. Elődöntő Gyulán, középdöntő Kecskeméten és a döntő Budapesten az Opera színpadán volt. A rioi verseny igazgatónője hallott az elődöntőben, és meghívott. Boldog voltam, de pénzem nem lett volna az utazáshoz. De – mint a mesében – csoda történt : csengetett a postás, és átadta a repülőjegyet, sőt a kéthetes teljes tartózkodási költséget is tartalmazta a meghívás, 5 csillagos szállodában étkezéssel (kilátással a Cukorsüvegre).

Elindultam hát a mesebeli tarisznyámmal – melyben a szülőföld szeretete, szüleim tanácsai, tanáraim bátorítása és zeneszeretetem mind segítségemre voltak. Átrepültem az Atlanti-óceánt, de sajnos a nekem kisorsolt zongorakísérő nem érkezett meg Franciaországból. Már csak két nap volt az elődöntőig, amikor egy próbát hallgatva megláttam a brazil versenyző zongorakísérőjét. Egy fekete bőrű csupa zene fiatalembert, akit megkértem, kísérjen engem is a versenyen. Rövid időnk volt gyakorolni, de olyan sikeres volt az együttműködésünk, hogy őt Svédországba hívták ösztöndíjjal, engem pedig a Rio-i Nemzetközi Énekverseny döntőjéből a Sao Luis-i Operafesztiválra hívtak meg. De kaptam Szicíliai és Párizsi Nemzetközi Énekversenyre is meghívást.

Kitüntetésem „ezek” mellett: Bartók-Pásztory-díj és a KÖZÖNSÉG SZERETETE. Énekesként felléptem: Németországban, Franciaországban, Svájcban, Ausztriában, Svédországban, Olaszországban, az USA, Kanada és Brazília több nagy városában, de mindig a Magyar Állami Operaház szolgálata volt az életcélom, mert úgy éreztem, felfedeztek! Szép emlékek kötnek Debrecenhez, Győrhöz, Szegedhez, Veszprémhez, Kolozsvárhoz, az egész Székelyföldhöz is. A legapróbb falvakba és iskolákba is szeretettel viszem a zene és a szép szó művészetét, üzenetét – OTTHON és ITTHON.

Az Óbudai Társaskörben vezetek egy Komolyzenei Klubot, és a Nagyköveti munkában nagy örömmel veszek részt – visszatérve az iskolásokhoz.

Úgy tudom, Gregor Józseffel is léptél fel. Hogyan emlékszel vissza rá mint emberre és kollégára?

Rendkívüli humor és játékkedv jellemezte az alakításait, a Don Pasquale-ban a feleségét játszottam, Norinát, a Varázsfuvolában pedig ellenségek voltunk ( Sarastro – Éj királynő). Egy alkalommal nem akart működni a sülyesztő – pedig a sötétség leple alatt el kellett volna tűnnöm. Azon a pallón kellett volna bejönnie Sarastronak nagy diadalmasan : „A napfény sugára elűzi az éjt!” Mint egy csúszda, az egyik vége le kellett nyíljon, hogy azon távozzak a mélybe a műszak segítségével, de nem nyílt … feküdtem egy hatalmas fekete lepel alatt, és közben apró koppantásokkal próbáltam jelezni a lábammal, kezemmel a műszaknak, hogy nem tudok lecsúszni . Már közeledett Sarastro zenéje, az utolsó pillanatban sikerült eltűnnöm az útjából, ő pedig a foga között mormolta : “Ne mozogj! Meghaltál!” Nem sejtette, hogy miért kapálóztam. Utána jót nevetett: „Ez napfényes forró helyzet volt, hallod, ha nem tűnsz el, rád kellett volna lépnem. Bele sem merek gondolni, milyen groteszk véged lett volna aznap este !” Ekkor már én is megkönnyebbülten tudtam nevetni az egészen.

Melyek voltak a legkedvesebb szerepeid?

Éj királynő, Lucia, Gara Mária, Zerbinetta, Olympia, Annuska, Norina – de tulajdonképpem minden szerepem egy-egy kedves gyermekem volt, szerettem velük foglalkozni, elmélyülni a lelkivilágukban, még a pár mondatos kis szerepekkel is így voltam.

Csodálatos kollégáktól tanulhattam a színpadon, mindig nagy tisztelettel gondolok rájuk: Melis György, Polgár László, Kováts Kolos, Gregor József, Kelen Péter, Molnár András, Gulyás Dénes, Csányi János, Daróczi Tamás, Kis B. Atilla, Csák József , Berkes János, Róka István, Gáti István. De lehetőségem volt a híres generáció nőtagjaival is színpadra lépni: László Margit, Kalmár Magda, Kasza Katalin, Kincses Veronika, Pitti Katalin, Andor Éva, Csavlek Etelka, Pászthy Júlia, Kukely Júlia, Sudlik Mária, Misura Zsuzsa, Bokor Jutta, Kertesi Ingrid, Csonka Zsuzsa, Páncél Éva és az utánuk következő fiatal generációval is.

A Luciával kapcsolatosan két rövid történetet osztok meg Önökkel:

A Lammermmori Lucia címszerepe Donizetti remekművében nagy érzelmi skála bemutatására ad lehetőséget az álmodozó szerelmes lánytól a megőrülésig és gyilkossá válásig. A Lammermoori Lucia őrülési jelenetének általam énekelt részlete egy amerikai filmben szerepel (csak a hangom). Címe: Ahol angyal sem jár, Helen Mirren és Helena Bonham Carter főszereplésével. E megtisztelő feladatra Joan Sutherland helyett kértek fel, és a Magyar Rádióban készítettük el a hangfelvételt, ahol számtalan koncerten is szerepeltem (Stúdiók, Márvány Terem)

Guiness Rekord 2000-ben: Lammermoori Luciaként – három egymást követő estén énekeltem zsinórban Lucia címszerepét nagy sikerrel olasz nyelven – Budapesten az Erkel Színházban, kollégáim betegsége miatt, beugrással (zenekaros, jelmezes főpróbám után következő napokon – tehát 4-szer).

Van olyan szerep, amelyet még szívesen elénekelnél?

Remélem, lesz még jó pár alkalmam előadni a Casta Diva c. monodrámát, melyet Baranyi Ferenc (nekem) írt, a kolozsvári születésű Schodelné Klein Rozáliáról, az első európai hírű magyar operaénekesnőről, akinek a Báthori Máriát és a Szilágyi Erzsébet szerepét írta Erkel Ferenc. Az ő csodás Norma áriájáról kapta a nevét a Normafa, és tragikus szerelme Nyáry Pállal szintén bemutatásra kerül a darabban, kultúrtörténeti érdekességeket felsorakoztatva. (Eddig 15 előadásunk volt, a mű az énekesnő születésének 200. évfordulójára készült 2011-ben.)

Shodelné szerepében

Azt mondják, a művészet egy tőről fakad. Mikor érezted azt, hogy nem elég számodra az ének, van mondanivalód a nagyvilágnak versben is?

Ha lelkemet megérintő élmény ér, vagy emlék tör fel a múltból valaminek a hatására, rögtön jönnek a gondolatok. Kevés javítással írok, mintha tollbamondaná a lelkem. Álmodozó vagyok, mindig megfogtak a szép kifejezések. Egy idő után a szépség szerelmesének vallottam magam, hiszen bárhol felfedezhetjük a szépet, ha nyitott szívvel és szemmel járunk. Tanítványaimmal is külön füzetbe gyűjtöttük a szép kifejezéseket, hogy beleszőhessük a fogalmazásokba.

Könyved jelent már meg? Vagy tervezed megjelentetni a verseidet?  

Irodalmi lapokban jelent meg már néhány versem. Szeretném megjelentetni ( két kötetnyi van már ), mert nagyon várják a kötetet azok, akik hallottak belőle ízelítőt. Jó lenne kiadót vagy támogatót találni! Igyekszem a derűt, a reményt, a szeretetet átadni a zene és a versek segítségével.

Pszichológia tanárom jelentette meg az első versemet a Diákszó c. nagyváradi lapban. Aztán sok évig a fióknak írtam, majd a tanítóképzős magyartanárnőmmel tartottam a kapcsolatot nemrég bekövetkezett haláláig, és Baranyi Ferenc költőnek is megmutattam a verseimet. Ő mondta, nagyon erős képi világa, megjelenítő ereje van a verseimnek. Őszintén megvallom, mindig arra vágytam és törekedtem, hogy Arany János lábnyomába egy-egy „porszemet” helyezhessek tiszteletem jeléül! Évfordulójára ezzel a mottóval rendeztem verses-zenés esteket: „ Lelkemben mindig úgy visszhangzik hangja, mint nyelv – templomunknak legnagyobb harangja!” Szeretem a kötöttebb versformákat – a vers ritmusát, a rímek varázsát, játékát, zeneiségét – talán nem véletlenül.

Boldog lennék, ha néhány szót mondanál nekünk a hitvallásodról is.

Pánti Anna

A SZÉPSÉG SZERELMESE
(Művészi hitvallásom) 

Színekkel, szavakkal, dallamokkal,
álmodva alkotni – gondolattal,
a megfoghatatlant
bilincsbe zárni egy pillanatra…
s az áhítat nyugalmát
ráerőltetni a lázongó akaratra!
Fájdalmak kútjának mélyére hullani,
vagy egy hintáról elrugaszkodva szállni, repülni,
oda, ahol nem ér el a fájdalom,
nincs keserűség, borzalom!
Csak az alkotás az oltalom!
A végtelenbe feszített időben
bánat pillanatok gyöngysora lebben
és mégis alkotni kell,
hogy életünknek értelme legyen !
S akkor megérezzük,
hogy kézen fog az Isten!

A természet szépségeit, emlékeimet, az emberi lélek és érzelmek sokszínűségét szeretném megénekelni verseimben, és a hitet erősíteni az emberekben az öröm érzésével együtt! Vallom: a művész feladata a lélek csókjának átadása. Így próbáltam szolgálni a művészetet – különösen az OPERA műfaját és a költészetet – egész életemben.

Drága Anna, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Annak a reményében köszönök el tőled, hogy talán egyszer még itt, Kecskeméten is találkozunk. Boldog vagyok, hogy egymáshoz sodort bennünket az élet.

Pánti Anna

EGY RIO-I HAJNAL EMLÉKE

Fárasztó, párás forrósággal
Köszönt rám az este.
Az izzadt égbolt
Verejtékcsepp-csillagait figyelte.
Fekete ég fekete bársonyán
Csillogó csillagfény csorgott végig.
Elrejtették a Nap sugarát,
De az hajnalban mégis felszökött az égig!
Egy jelét vártam a pirkadatnak…
Fekete ég fekete bársonyán.
De észrevétlen bújt elő a hajnal –
S szembenézett velem az óceán.

 

TÜZES TEKINTET

Nap lehanyatlik, kalász meghajlik,
Lángtüzű vérvörös bársonypír.
Eljött az este, még visszalesne,
Mielőtt végül is elszundít.
Démoni árnyak ? Tűzszemű, bátrak –
Képzeletem csak meglódul,
Mégis a csendben pillája rebben
Esti harangszó, ha megkondul.
Tüzes tekintet – versemhez ihlet,
Álomba ringató búzaföld –
Szemét lehunyja, mély a csend kútja
Reggeli szellő majd új dalt költ.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások