Február közepén mutatták be a Karinthy Színházban Molnár Ferenc Olympia című vígjátékát. Humorral fűszerezett ironikus társadalomkritika, békebeli díszletek, korhű jelmezek és hiteles színészi alakítások fémjelzik az előadást, mely a Molnár-színművek kedvelőinek kötelező darab.

olympia1

Egri Kati, Balsai Mónika és Pásztor Erzsi

 

A történet a boldog békeidőkbe, Ferenc József korába repíti vissza a nézőt. A közelebbről meg nem nevezett osztrák fürdőváros közönsége unatkozó arisztokratákból áll, akik estélyekkel, bridzspartikkal, intrikákkal töltik az időt. Fényűző életüket mégis belengi valami kérlelhetetlen egyhangúság, melyet folytonos szorongás kísér: meg kell felelniük a császárnak és a rangjukkal együtt járó elvárásoknak. A látszatra való ügyelés, az önuralom, szigorú erkölcsi és viselkedési kódex határozza meg a mindennapi érintkezést – a szabályok áthágásának következményei vannak, legalábbis akkor, ha másnak is tudomására jut. Ha a társaság a szájára vesz valakit, már vesztett ügye van, hát még ha a szemfüles újságírók révén a lapokba is belekerül a hír.

olympia3

Balsai Mónika és Pásztor Erzsi

 

A főrangú osztrák hercegi család fiatalon özvegyen maradt, ünnepelt szépségű lánya, Olympia (Balsai Mónika) rövid flörtbe keveredik egy alacsony származású magyar huszárkapitánnyal, mely azonnal felkelti a pletykákra éhes rokonok és udvaroncok figyelmét. A mesalliance természetesen lerombolná a család renoméját, és kivívnák a császár elégedetlenségét is (többször is elhangzik a félig-meddig komikus utalás az uralkodó félelmetes, hideg kék szemeire).
A darab feszültségét innentől kezdve a családra nézve kellemetlen következmények megelőzésének szándéka adja. Eugénia hercegné (Pásztor Erzsi) határozottan utasítja leányát a bimbózó kapcsolat megszakítására. Kovács kapitány (Marton Róbert) ugyan jóképű férfi, kellemes társaság, sőt kitűnő bridzspartner is, közelebbi ismeretsége azonban nem kívánatos a felsőbb körökben. Olympia, a császárné első udvarhölgye, egy császári tábornok lánya nem alacsonyodhat le társadalmilag alatta álló férfihez.

olympia2

Balsai Mónika és Marton Róbert

A férfi nemes vad, nem szabad kínozni, csak megölni” – okítja lányát a hercegnő, majd sokatmondóan magára hagyja őt a férfival. A vadászat túlságosan is jól sikerül: Olympia önérzetében mélyen megsérti, parasztnak titulálja a kapitányt, és a tőrdöfés végzetesnek bizonyul.
Éles fordulat áll be az események alakulásában, amikor a fess huszárkapitány szélhámos hírébe keveredik. A család hírnevének megőrzése még ekkor is mindennél fontosabb: az erkölcsösség látszatának megtartása furcsa helyzeteket produkál: engedve a zsarolásnak, a szerelem beteljesülése kötelesség és áldozat, és paradox módon éppen a botrányt segít elkerülni.
Innentől kezdve a történet kiszámíthatóan halad a végkifejlet felé. A happy endet váróknak talán csalódást okoz majd a befejezés, mégsem alakulhat másként: az író megmenti a történetet a hiteltelenségtől.

olympia5

Szirtes Gábor, Szilágyi Tibor és Egri Kati

 

A könnyed, mulattató, szórakoztató darab a felszín mögött mélyebb mondanivalót is hordoz: társadalomrajzot, az arisztokrácia gőgjének ironikus karikírozását. A dialógusok mély emberismeretről árulkodnak: a szerző megértő humorral, árnyaltan ábrázolja férfi és nő kapcsolatát. Kitűnően ragadja meg a nemek harcában oly gyakran felsorakoztatott érveket, mindezt azonban szellemesen, nem bántóan teszi, akár magunkra is ismerhetünk az egyes szituációkban (pl. a pletykafészek arisztokrata Lina kitűnően példázza, milyen körülményesen tudnak mesélni a nők, a lényeget folyamatosan elhallgatva. Albert, a császári főistállómester pedig a sértődékeny férfi típusát testesíti meg: mindenben rejtett, negatív értelmet fedez fel és magára vonatkoztatja. A férfi-női hatalmi viszonyok alakulásának szellemes példája Ettingen herceg és hercegné ismétlődő motívumokra épülő párbeszéde: ugyan a feleség az, aki a kérdésekben dönt, kifelé úgy kell azonban mutatni, mintha a férj hozná meg a döntést, sőt parancsolná ugyanezt.

olympia7
Görbe tükröt állít a képmutatásnak is, bár a szatirikus hang helyett itt is inkább a humor eszközével él: egy-egy találó megjegyzés, elszólás teszi nevetségessé, kérdőjelezi meg a szándék hitelességét. A huszárkapitány például nemcsak a fiatal nők szívét dobogtatja meg, ami az idősebb hölgyek elszólásaiból is kiderül: a magát a kapitánynak „feláldozni” készülő Olympia édesanyja, a polgári elemekkel való keveredéstől migrént kapó Eugénia (Jenny) hercegnő többször is sajnálattal hangsúlyozza, hogy szívesen megtenné, mégsem hozhat leánya helyett áldozatot.

A humor forrása még Krehl, a kelekótya, értetlen csendőr alezredes (Bezerédi Zoltán) szerepeltetése is, aki nehéz felfogásával és félreértéseivel inkább hátráltatja a helyzetek megoldását. Az ismétlődő motívumok sajátos ritmust adnak a történetnek, bár a hasonló felépítésű jelenetek kissé erőltetettnek tűnhetnek.

olympia4

Bezerédi Zoltán és Pásztor Erzsi

A három felvonás során a főszerep mégiscsak a nevetésé: hol felszabadultan, hol kényszeredetten nevetünk a szereplők jellemgyengeségein, a komikus helyzeteken, a néhol számunkra is ismerős szituációkon, az általános emberi tulajdonságokon. Az előadás díszlete kitűnően adja vissza a fürdőváros enteriőrjének békebeli hangulatát. Szórakoztató, egyben elgondolkodtató darab, klasszikus előadásban.

Fotók: Karinthy Színház

Weninger Nóra

Hozzászólások