A kecskeméti Szöllősi Péter könyveket ad ki a Vagabund Kiadó égisze alatt, és társasjátékokat alkot, majd sikerrel eladja azokat a világ több szegletében. Bemutatjuk a vállalkozó kedvű kiadót és Vagabund vállalkozását.

Mi az eredeti foglalkozása, Péter?

Tulajdonképpen nincs eredeti foglalkozásom. Elvégeztem egy középiskolát, majd az ott tanult összes információt kidobtam a fejemből, és újrakezdtem az életem. Nem volt nehéz döntés, csak újra kellett indulnom, és felépíteni a projektemet. Rövid kitérők után (újságkihordás és egyéb céltalan munkák) az utcán találtam magam egy könyvespult mögött. Életem egyik legboldogabb időszaka volt: én döntöttem el, mit árulok és mikor nyitok ki, ennek ellenére a régi ismerőseim sokat jártak arra sajnálni, hogy szegény, hogy lecsúszott, utcán kénytelen könyvet árulni…

Hátizsákban cipeltem ki az árut, és kísérleteztem, hogy melyik színű könyvet vásárolják leginkább, milyen témákat a legkönnyebb eladni, és persze időnként naponta annyit kerestem, mint más egy hónap alatt, néha meg semmit sem. Persze azért télen nem volt könnyű, olyan hideg volt, hogy kétóránként össze kellett pakolni és beülni melegedni valahova egy órára – de hát minden kezdet nehéz, a tapasztalatokat “vérrel és verejtékkel” kellett szerezni, nem gond. Nagyon gyorsan rájöttem, hogy ilyen könyveket én is tudok kiadni, sőt akár ennél jobbakat is.

Mikor és hogyan alapította a Vagabund Kiadót?

Kicsit több, mint 20 évvel ezelőtt kiadtam az első kis könyvemet (In memoriam Jim Morrison), melyre kb 1 évig gyűjtögettem a pénzt, de persze az sem volt elég. Mindenesetre jó választásnak bizonyult, a nagykerből kb. egy óra alatt elfogyott az összes (1.000) példány. Elkezdtem újabb témákat keresni, és kiadni. A következő komolyabb sikerem egy tesztsorozat volt (IQ – AQ – EQ), itt is jól sikerült eltalálni a vásárlók ízlését. Az elején még magam szállítottam a nyomdából a könyveket. Volt olyan nap, hogy háromszor voltam Szegeden és kétszer Budapesten bepakolni az IQ teszteket, és mire újra visszaértem, az összes könyv elfogyott a nagykerből. Szerencsés volt az indulás, azóta közel 500 könyvet adtam ki, de már látszik, hogy lassan vége a Guttenberg galaxisnak. Elfogynak a vásárlók, a fiatalok a telefonra költöztek, akiknek meg lenne pénze, ideje és igénye vásárolni, ők mondjuk éppen valahol szétszóródtak a világban, külföldön dolgoznak.

Milyen könyveket ad ki? Kik a szerzői? Hol lehet megvásárolni őket?

Sokféle témát érintünk, az ezoterikus könyvektől kezdve a II. világháborús ismeretterjesztő könyveken át a gyerekeknek szóló foglalkoztatókig, mesekönyvekig. Eddig csak magyar szerzők, grafikusok és nyomdák segítettek a könyvek elkészítésében, de ez az üzlet is változik. Nemsokára Indiában, Kínában és Lengyelországban is készülnek majd könyvek – sajnos csak így lehet versenyben maradni. A könyveink csak a Stoptáblás forgóállványokon kaphatók szerte az országban – jellemzően élelmiszerboltokban, vasútállomásokon, áruházláncokban, kisebb boltokban és nagyforgalmú pályaudvarokon, kórházakban és egyéb forgalmas helyeken – 499 Ft-os egységáron.

A könyvek mellett érdekes társasjátékok és kártyák is forgalomban vannak a weboldala szerint. Meséljen ezekről!

Gyerekkori álmom volt társasjátékokat tervezni és kiadni, és lassan ezt is sikerül megvalósítani. Évente általában két saját játékot adok ki, a tervek szerint néhány év múlva, ha jól működik ez a hobbi, akkor talán többet is.

Hogyan sikerül megismertetni a játékokat Európa-szerte? Vagy talán világszerte?

Ha folyamatosan jó ötleteket tudok megvalósítani, akkor szinte elkerülhetetlen a siker, főleg ha egy kis szerencse is párosul hozzá. Néhány nagyobb kiadó már egy kicsit figyeli az ötleteimet, a most megjelenő Mexikó párbaj című játékomat már több nagyon komoly nemzetközi társasjáték kiadó is előre elkérte tesztelni. Egyébként a játék váratlanul tényleg jól sikerült, szerintem sikerre van ítélve, de hogy ez a siker mekkora lesz, ez a szerencsén is múlik. Ha sikerül meggyőzni egy igazán nagy kiadót, aki komolyan hisz benne, akkor a világ bármelyik országában odakerülhet a polcokra. Már az is siker, ha egy játék esélyt kap arra, hogy versenyre keljen más, profi kiadványokkal. A legjobb az egészben, hogy minden az ötleten múlik. Ha nincs ötlet, nincs üzlet sem, és nem számít, hogy eszkimó vagy, vagy akár magyar fickó. Ha jó az ötlet, akkor Hong-Kongtól Kanadáig játszanak a játékoddal, az ötleteddel.

Manapság nem túl kifizetődő könyveket kiadni. Nem tart attól, hogy veszteséges lesz a vállalkozása? Kevés könyvet vásárolnak az emberek…

Nem tartok tőle, mert valóban egyre kevesebb könyvet vesznek a vásárlók, de közben a kiadók is fogynak. Nálam nincs kisebb, fapadosabb kiadó, az íráson és a terjesztésen kívül szinte mindent én csinálok, borítót tervezek, témákat találok ki, stb. Nincs értékesítési osztály, nincs management, nincs művészeti vezető, nincs szerkesztő, marketing osztály, csak én vagyok. Ez a piac is folyamatosan változik, a kiadóknak is változni kell, épp ez van most folyamatban, a hagyományos könyvkiadásnak szerintem nincs már 10-15 éve hátra. Ha bezár a Guttenberg galaxis, akkor viszont mindenkinek záróra van…

Bizonyára vannak segítőtársai is a könyvkiadás terén. Kikből áll a csapat?

Nagyon kicsi a csapat. Grafikusok segítségét szoktam kérni és a nyomdai előkészítést sem mindig én végzem, de alapvetően mindig ugyanazokkal az emberekkel dolgozom szinte a kezdetek óta. Ez igaz a nyomdára és a terjesztőkre is.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

A könyvekből egyre több olyat fogok kiadni, amelyben kevesebb a betű – bármilyen ellentmondásnak is tűnik. Társasjátékokból egy markáns, legalább 10-15 részből álló sorozatot készítek az elkövetkező években, majd lassan megjelennek az applikációk is, főleg a társasjátékaim egyedül játszható verzióit adom majd ki. És a végére egy rövidtávú terv: szeretnék egy nagyobb Gyümi-versenyt megszervezni Kecskeméten. Már néhány iskolában indítottunk versenyeket, ahol közel 500 gyerek játszott, és olyan jól sikerült, hogy szerintem lehetne egy több ezer főt megmozgató versenyt is létrehozni a gyerekek részére. Az összes többi ötletem ujjgyakorlat ehhez képest, szerintem ez a legnehezebben megvalósítható terv mind közül.

Köszönöm szépen az interjút, sok sikert a további munkájához!

 

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások