A Toll és Ecset Alapítvány néhány hónapja kiírt egy novellaíró pályázatot „Életcéljaim” címmel, amelyet Szohner Gabriella nyert meg. Ismerjük meg közelebbről is a győztest!

Hogyan értesültél a pályázatról?

A Toll és Ecset Alapítvány pályázatára egy internetes oldalon bukkantam rá, amikor irodalmi pályázatokat kerestem.

Mi inspirált, hogy megmérettesd magad?

A pályázattal az volt a célom, hogy minél szélesebb körben megismerjék az irodalomszerető emberek a nevem, hogy megismerjenek engem és a novelláimat. Tudni szerettem volna, hogyan hatnak ezek az írások másokra, elérnek-e az emberek szívéhez, tudnak-e azonosulni a gondolataimmal. A megadott cím – Életcéljaim – is hatással volt arra, hogy beküldtem a novellámat, hiszen az életünkben mindenkinek vannak kisebb-nagyobb céljai. Szerettem volna üzenni mindenkinek, hogy ne ragadjon le egy méltatlan helyzetben, bízzon a képességeiben, bízzon magában, és haladjon előre, hogy később ne kelljen búslakodnia az elvesztett lehetőségek miatt.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy helyezést értél el?

Miután nem is reménykedtem ilyen rangos elismerésben, az első helyezésben, nagyon-nagyon örültem. Részben a pozitív fogadtatás miatt, részben pedig azért, mert így sok emberhez eljut az írásom üzenete. Nagy megtiszteltetés számomra a díj, azt is jelenti nekem, hogy munkáimat érdeklődéssel fogadja minden irodalmat szerető ember, és azt is, hogy amatőr íróként is érdemes a közönség elé állni.

Mióta alkotsz? Csak novellákat írsz, vagy versek is születnek?

Az írás gondolata már sok éve foglalkoztatott, ahogy teltek az évek, egyre inkább feszített ez az érzés. Komolyabban kb. 4 éve foglalkozom írással. Elbeszéléseket, novellákat írok, a mindennapi életből vett történeteket vetem papírra. Azokat, amiket átéltem, vagy mások által megtapasztaltam, amivel utat, példát tudok mutatni a mindennapok emberének. Verseléssel nem próbálkoztam, bár nagyon szeretem a verseket.

Most először pályáztál, vagy szoktál beküldeni anyagokat más pályázati kiírásokra is?

Nem először pályáztam, küldtem már műveket az Irodalmi Rádiónak, az Országos Mécs László Társaságnak, az Alkotók, Költők, Írók Klubjának Isaszegre, a KMTG pályázatára és más helyekre is. Sok szép elismerésben részesültem már. A díjak mellett megmelengetik a lelkemet a visszaigazolások, amiket az olvasóktól kapok.

Mi az eredeti foglalkozásod?

Ápolónőként végeztem már nagyon régen. Erre az alapra aztán az évek során rengeteget tanultam, és többféle felsőfokú képesítést is szereztem. A hatvani Albert Schweitzer Kórházban, később a Szent Erzsébet Idősek Otthonában dolgoztam főnővéri, majd mentálhigiénés asszisztensi munkakörökben. Innen vonultam nyugdíjba, 2014-ben.

Mit jelent számodra az írás?

Amikor írok, elsősorban azért teszem, hogy a történeteimen keresztül az olvasók kapjanak valamiféle megértő támogatást, egy kis fényt a sötétnek vélt mindennapjaikban. Hosszú időn keresztül dolgoztam emberekkel, tudom a bánataikat, az örömüket, átéltem velük küzdelmes napokat. Egy-egy történetben a vigaszt, a szenvedés értelmét, a személyiségünk fejlődését boncolgatom, és szeretném is bemutatni. Értékekre rávilágítani, újra megkeresni, ha szükséges, továbbadni, életünkkel példát mutatni másoknak. Ezért írok elsősorban.

Kik a kedvenc íróid, költőid?

Rengeteg van. A költők közül kifejezetten szeretem Radnóti Miklóst, József Attilát, a maiak közül Tornay Andrást említeném. Prózában Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Márai Sándor, Kepes András nevét említem. Nem nagyon régen fedeztem fel újra Fekete István felnőtteknek szóló munkáit, most ő az igazi kedvencem.

Mióta vagy tagja az Irodalmi Rádiónak? Milyen sikereket értél el abban a közösségben?

2016 karácsonyára küldtem be az első pályázatomat, erre elismerő oklevelet és egy blogot nyertem a Rádiótól. Ettől kezdve folyamatosan pályáztam, rangos elismeréseket, második-harmadik helyezéseket értem el. Én sikernek élem meg azt is, hogy barátságokat, ismeretségeket találtam a csoportban.

Más irodalmi társaságnak is tagja vagy?

Jelenleg nincs másik ilyen társaság.

Jelent már meg könyved?

Igen. 2016. február 2-án jelent meg “Tépett kendők” című elbeszéléskötetem a Novum Kiadó gondozásában.

Milyen álmaid, vágyaid vannak az elkövetkezendő időre?

Szeretném, ha sokáig lenne majd mondanivalóm az embertársaimnak, és az írásaimat nagyon széles olvasótábor ismerné, szeretné. Tulajdonképpen nincs is ettől nagyobb vágyam.

Köszönöm szépen az interjút, kívánok neked erőt, egészséget és töretlen alkotókedvet!

 

Nagy L. Éva

 Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások