Tiszaalpáron, a Szent Benedek Leányai Társasága kolostorában szoborszentelésen jártunk. Kedves barátnőnk, Miletics Katalin Janka szobrászművésznő Szent Benedek-szobra éppen Benedek ünnepére – március 21-re készült el.

A Szent Benedek Leányai Társasága szerzetesrend alapköveit Berecz Erzsébet celldömölki tanítónő és Kühár Flóris bencés szerzetes rakták le, az 1920-as években. Berecz Erzsébet írja az alföldi misszióra készülődve: “Indulás előtt Pannonhalmára okvetlen elmegyek. Szeretném, ha az a kövekben élő lélek mélyen átjárná egész lényemet, így csodás erejével az Alföld futóhomokján is megkövesedett hitet teremthetnék.” …


Miletics Katalin Jankát közel tíz éve ismertem meg egy keresztény meditációs közösségben, ahol képzőművészeti alkotásokat is elemezgettünk profán és szakrális szempontból egyaránt. Ekkor tudtuk meg róla, hogy már évtizedekkel ezelőtt elköteleződött Isten szolgálata mellett a bencés rend oblátájaként (az oblátusok/obláták egy monostorhoz tartoznak, annak lelki javaiban részesednek, de családban és a plébánia közösségében élnek), a Janka nevet pedig akkor kapta.

Azóta sok munkája díszíti az ország szakrális épületeinek – köztük a Pannonhalmi Bencés Apátság és a Tiszaalpáron működő Szent Benedek Leányai Társasága kolostorának – külső és belső falait, tereit.

Miletics Katalin Janka és Szent Benedek-szobra felszentelés előtt

A tiszaalpári zárda kis kápolnájának bejáratánál már korábban is állt egy aprócska Szent Benedek-szobor, de a nővérek úgy gondolták, hogy méltóbb lenne, ha egy nagyobb erejű mű kerülne a helyére. Így tehát felkérték Janka testvért a szobor elkészítésére.

„Imádkozz és dolgozz!” – így szól az egyik jelentős benedeki mondat, mely a szemlélődő és a tevékeny élet tökéletes egyensúlyát eredményezi.

A kis kápolna, itt fából faragott a Keresztút


Szent Benedek és Skolasztika ikertestvérek voltak. A leggyakoribb róluk szóló történet, miszerint évente találkoztak egymással, hogy együtt imádkozzanak és szent szövegekről és ügyekről beszéljenek.

Utolsó találkozásukkor, mikor Benedek estefelé vissza akart menni a kolostorába, Skolasztika tiltakozott és könyörgött, hogy maradjon folytatni a beszélgetést, Benedek azonban ragaszkodott a visszatéréshez. Ekkor Skolasztika imára kulcsolta a kezeit és egy pillanat múlva elsötétült az ég és vihar tört ki a ház környékén. Benedek felkiáltott:

„Nővérem, mit műveltél?”

Skolasztika így válaszolt: 

„Látod, amikor téged kértelek, nem hallgattál meg. Most Istenhez imádkoztam, és ő rögtön meghallgatott. Most menj el, ha tudsz és térj vissza a kolostorodba.”

Benedek nem tudott visszamenni és az éjszakát beszélgetéssel töltötték. Három nap múlva Benedek megtudta, hogy Skolasztika meghalt.



Március 21-én, Szent Benedek ünnepén Tiszaalpáron, a Szent Benedek Leányai Társaságánál, a zárda kis kápolnája mellett méltó helyére került a szobor. Felszentelésére Keresztfalvi Péter bencés atya 600 kilométert utazott Ausztriából, s örömmel konstatálta, hogy ebben a zárdában milyen jó szellemiség és rend honol. 


Szent Skolasztika és Szent Benedek a kis kápolna falán 

Szent Benedek leányai itt mindent maguk termelnek meg és dolgoznak fel. Így az ünnepi ebédhez a krumpli, a leveszöldség, a saláta, a bodzaszörp és a finom bor is saját munkájuk eredményeként került az asztalunkra. Búcsúzáskor mi is megállapítottuk, hogyha az emberen és egy közösségen belül rend van, az minden apró részletében kívül is látszik.


A kolostor kertje, ahol még kivit is termesztenek a nővérek

Antalffy Yvette

2014. április 10.

Hozzászólások