Ami szépség és gazdagság megcsillan ebben a világban, az mindig összekeveredik valami árnyékkal. A szépség arra ösztönözhet bennünket, hogy megerősödve tovább keressük az igazságot.

Hiszen Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően. Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben. (Szent Pál filippiekhez írt leveléből)

A Bibliában a világot, az emberiséget teremtő Isten, az Atya szólal meg, sőt beszélgetésbe kezd az emberrel. Istennek nem az a célja, hogy emberi korlátainkat át tudjuk lépni, hanem az, hogy Isteni titkaiba beavasson minket. Alázatossá lett azzal, hogy magára vette az emberi lét korlátait. Jézus közönséges emberi hangon szólalt meg. Tanítványaihoz fordult, akikre rábízta művének folytatását.

A Szentlélek az, aki úgy tartja elevenen közöttünk Jézus szavait, hogy fölidézi a csöndet, a végtelenség vágyát is, amelyekből Jézus szavai fakadtak. Arra indít bennünket, hogy ne csak az elménkbe fogadjuk be, hanem zárjuk a szívünkbe is, amint azt Szűz Mária tette. Másrészt a Szentlélek biztat, hogy gyöngeségeinkben is segítségünkre siet az Isten. Nem csak az ember életének teljesítményeire figyel, nem csak botlásaira, hanem elsősorban vágyaink szerint akar megítélni bennünket. Számára fontos, hogy tudjunk örülni a fénynek, amely újra és újra Isten kegyelméből átölel bennünket, ahogy Toldalagi Pál fogalmazza versében:

Emelj magadhoz, Istenem, mint gyermekét az apja,
az édes fénybe hirtelen, a mosdató magasba,
hogy tiszta és hogy jó legyek, hogy szeressem a szépet,
hogy láthassam a lényeget, hogy lássak is, ha nézek!

A Szentlélek segít, hogy Jézus szavait helyesen értsük, ne szakítsuk el attól a mögöttes tartalomtól, amelyekből erednek. Hogy a körülöttünk levő világot teremtő Isten szemével nézzük és használjuk fel életünkben. Jézus nem bajlódott azzal, hogy az üdvösségről valamilyen látványos és a fantázia számára könnyen felidézhető képet adjon. Alkalomadtán a lakomához hasonlította, de nem színezte ki. Inkább földi dolgokról beszélt, de azért úgy, hogy a használt képeken átszüremkedett az örök élet reménye.

Az emberiség jövőjének egyik zsákutcája volt az, ha az emberiség úgy gondolkodott az életről, hogy az folytonos előrehaladás, és az előrehaladás és a tudás által egyre gazdagabb lesz az emberiség, és egyre jobbak lesznek az emberek. Amint ezt Madách Imre Az ember tragédiájában megfogalmazza.

Simon Weil francia keresztény filozófus figyelmeztet arra, hogy az iskola a figyelem iskolája, nemcsak arra való, meghallgassunk egy tananyagot, és jól vagy rosszul feleljünk róla. Az a cél, hogy odafigyeljünk arra, amivel foglalkozunk és örömünket leljük benne, hogy gyarapodjunk általa, segítsük megérteni önmagunkat, a körülöttünk levő világot és az emberi létünk mélységeit. Hisszük, hogy életünk célja nem ebben a világban van, hanem azon túlra megyünk. 

 

Görbe László piarista

 

 

Elhangzott a Kecskeméti Televízió Örömhír című adásában 2018. szeptember 24-én. 

 

 

Hozzászólások