,,Az egyik embernek nagy álmai vannak, a másiknak kicsik. Bármilyen is a tiéd, a lényeg az, hogy soha ne szűnj meg álmodni.” (Doug Hansen)

Már nem is emlékszem rá pontosan, hogy mikor zörgetett be Róza a Baráti Körünk ajtaján. De majd ő elmondja.

szentproza1

Megkérlek, hogy mesélj az életedről. Kezdjük a születésednél!

Budapesten születtem 1940-ben, de falun nőttem fel, Szentpéterszegen, mely Berettyóújfalu és Hencida között található a Berettyó partján. A betűvetést itt kezdtem tanulni a templom melletti egyik iskolában, harmadik osztályos koromig jártam ide. Innen sodorta a családot az élet az ötvenes évektől a Duna-Tisza közé, a futóhomok felé, ennek már sok évtizede.

Milyen iskolai végzettséged van? Mi volt a polgári foglalkozásod?

A Mezőgazdasági Technikumot Kiskunhalason végeztem, és érettségi után a szakmában két évig dolgoztam vidéken. Édesanyám akkori betegsége miatt Kecskeméten kellett elhelyezkednem, így a Hadkiegészítő Parancsnokságon mint nyilvántartó, majd előadó, főelőadó, végül alosztályvezető kinevezést kaptam, mindvégig polgári alkalmazottként. Különböző szaktanfolyamokat végeztem, és mint ahogyan abban az időben sokan mások, elvégeztem a Marxista esti egyetem szakosító tagozatát is. Politikai szociológiából szereztem a képesítésemet, ami már a rendszerváltást követően nem adott tanári diplomát, mint ahogyan a megelőző évtizedekben.

szentproza2

Mikor kezdtél el verseket írni? Jól tudom, hogy már nyugdíjas voltál, amikor komolyabban kezdtél el foglalkozni a versírással?

Fiatalkori verseimből kevés maradt meg, ám nyugdíjba vonulásom után, mikor már a munkahelyi gondok nem kötöttek le, és a lányaim iskolások lettek, nyugodtabb idő köszöntött rám. Akkor kezdtem komolyabban foglalkozni az írással.

Kinek mutattad meg legelőször az írásaidat?

Természetesen a család tudott először erről, ugyanis azt a célt tűztem ki, hogy a gyermekeim, különösen a kisebbik lányom, aki falun nem lakott még nyaralásként sem, mint a nagyobbik, valamint majd az unokáim az írásaimból ismerkedjenek a falusi élettel, ha én már nem leszek. Az első könyvemmel, mely un. Novellás regény, a falumnak kívántam tisztelegni, ugyanis írásaimban a falum nevét bátorkodtam felvenni, s így lettem Szentpéterszegi Róza.

szentproza3

Mit jelent számodra a versírás?

Ma már az írás többet jelent. Úgy mondanám, hogy a gondolatok kényszerítenek éjjel-nappal, mert csak akkor nyugszom meg, ha leírom rövidebben vagy hosszabban. Így történt az, hogy egy időben egészen röviden fejtettem ki gondolataim lényegét, és ezek a rövid versek egy egész kötetre valót tettek ki végül, aminek a Röppenések címet adtam.

Kik a kedvenc költőid?

Petőfi, Ady, Arany János versein nőttem fel, ők lettek a kedvenceim. Később felfedeztem Szabó Lőrincet, Kányádi Sándort, Reményik Sándort, ez utóbbi nagyon a szívemhez nőtt.

szentproza4

Melyik évben léptél be a Baráti Körünkbe? Úgy tudom, hogy nagyon szívesen látogatod az Irodalmi Kávéházunkat is, ahol örömmel mondasz verset.

A Művelődési Központ hirdető faliszekrényén olvastam a Baráti Kör rendezvényéről több mint tíz évvel ezelőtt. Az adott időpontban ott is voltam, ahol két férfi, a Kovács testvérek szívélyesen fogadtak, hát ott ragadtam. A hangulat és a miliő felkeltette az érdeklődésemet. Kedvencem az Irodalmi Kávéház, főleg itt olvasom fel verseimet és hallgatom társaim írásait is baráti körben.

Mikor jelent meg első versesköteted? Hány köteted jelent meg összesen?

Írásaimat évtizedekig gyűjtögettem kiadót keresve. A nemleges válaszok elkeserítettek, amit más városok tollforgatóin is tapasztaltam, ezért később határozott lépésre szántam el magamat, mégpedig arra, hogy saját költségemen nyomdai úton készíttetem köteteimet. Addig csak különböző antológiákban szerepeltek verseim, 15 antológiában, egy ezek közül külföldi írókkal együtt, határon túl is megjelent. 12 önálló kötetemben olvashatók verseim, meséim, prózáim.

szentproza5

Tudom, hogy az Irodalmi Rádiónak is tagja vagy. Mióta? Milyen rendezvényeiken szoktál részt venni?

A budapesti Kláris folyóiratban rendszeresen megjelennek verseim. Már évek óta tagja vagyok az Irodalmi Rádiónak, az általuk szervezett rendezvényeken, nyári táborokban részt veszek, amennyiben lehetőségem van rá. Olyan az egész társaság, mint egy nagy család. Készült velem már két riport is, mely a You Tube portálon nézhető és hallható.

szentproza6

Tudom jól én is, hogy az ősz után már tél jön, de azért még bizonyára vannak vágyaid, álmaid. Kérlek, oszd meg velünk a gondolataidat!

Több kötetre való versem áll készen arra, hogy számítógépre vigyem, valamint a Haza trilógiám eposzokban, a magyarság sorsfordulóit vetettem papírra, melyek napjainkban is élnek az emberekben, és élni fognak, amíg csak magyar él e Földön. Elkészült egy regényem is, ezek mind a távoli jövőt pályázzák, csak remélni tudom a kiadásukat.

szentproza7

Róza, köszönöm szépen az interjút. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet.

Szentpéterszegi Róza

               Búzamezők

Gyönyörű búzamező volt egykoron
az egész szép magyar tájakon.

A sárguló kalászok tánca lejtett
lágyan ringó mozgást, ha nézted.

Szíved kitárult, lelked magasba szállt,
sehol nem láthattál ilyen csodát.

A Hortobágyon délibáb cicázott,
úgy érezted a lég felkapott,

Hamis lett mára ez a délibáb,
menekül a puszták népe tovább.

Mi lesz veled Magyarország!

Nincs szó

A szavam elakad,
ha látom szép szemed,
torkom, mint fagyos föld
nem mozdul, csak remeg.
Ó, hogyha legalább
csak néhány gyenge hang
feltörhetne belőlem,
mint égi harang,
megkondulna szívemnek
boldog zenéje,
hirdetve rajongást
egész életemre.
Állok, lábam dermedt,
fejemben kavarog
a szó és érzelem,
mondani nem merem,
s míg gondolkodom,
hogy mit is tegyek,
a szerelem tőlem
Máris messze megy.

    Én akarnám

Én akarnám dicső szólamokban
zengni a magyar föld értékeit,
az életet adó folyóinkban
lágyan hullámzó édesvizeit,
de a szó nehezen gördül ajkamon,
lábam dermedt a hideg havon.
Én akarnám szívből, szeretettel
minden szépet hangosan kiáltani,
a kalászoktól terhes búzaföldeket
az egész világnak bemutatni,
de megmaradt földön hol a vetés,
családnak alig van megélhetés.
Én akarnám a tudás hatalmát
a Nobel-díjasaink nyomdokán
hirdetni, hogy a magyar oktatás
világhírű ezer éveken át,
de a szegény, bár okos gyermeket
zárt kapu várja, nem egyetem.

Én nem akarok bús dalt zengeni,
boldogság helyett a kínt énekelni,
kivárom, míg jobb lesz a világ,
s újat fakaszt szívem a húrjain át.

Verseny a széllel

Versenyre kelni a széllel,
erre vágyom régóta én,
tudom, soha el nem érem,
de lelkemben mégis élem.

Repülni messzire innen,
hegyen völgyeken szaporán,
fentről lenézni a tájra,
egyszerre látni csodás hazám.

Valami örömhírt vinni,
szétszórni minden falura,
versenyben felülkerekedni,
szél szárnyán repülni tova.

Napsugaras délidőben
a fény szikrázik ragyogva,
szellő simogasson mindent,
tegyen le engem bárhova.

Itt maradok

Itt vagyok én, mindig itt vagyok,
nincs szó, mi elmozdíthat innét,
nincs kő, amitől futó lennék,
én itt vagyok, mindig itt vagyok.

Nincs kevély, mi innen vonzana,
vagy vágyam, mely bátorítana.
Szoborként állom még a sarat,
nincs hatalom, mely megmozdítana.

Nem mentem, pedig hívtak többen,
a szülőföldem nem hagytam el.
Itt élek, itt temetnek, ha kell,
egy hazám van, több nem érdekel.

Itt vagyok én, itt leszek mindig,
ha a Föld áll, s nem forog tovább,
a mézillatú mezők nyomán
én itt vagyok, végig maradok.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások