Gróf Széchenyi Zsigmond a XX. század egyik leghíresebb magyar vadásza volt. Felfedezőnek nem nevezhető, mert ekkor már a világ szinte minden része ismert volt. De három földrész ritka vadjainak a  vadászata során hihetetlenül gazdag trófeagyűjtemény birtokosa lett.

 

szechenyi-zsigmond4

 

1898-ban született Nagyváradon történelmi nevezetességű családban. Ükapja, Széchényi Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója, dédapja pedig „a legnagyobb magyar”, Széchenyi István testvére volt. Édesapja, Széchenyi Viktor földbirtokos nagy gondot fordított fia nevelésére. Zsigmond gyermekkorát szülei Fejér megyei birtokán, Sárpentelén töltötte, a szünidőkben pedig rokonait látogatta meg. A természet szeretete és a vadászszenvedély már ekkor kezdett kialakulni benne. Arról később így írt: Világéletemben szerettem utazgatni, minél távolabbi tájakat megismerni, minél ritkább állatokra vadászni. Egyik gyermekkori álma az volt, hogy a Föld valamennyi vadállatát zsákmányul ejti. Különös érdeklődéssel tanulmányozta a térképeket, és bejelölte rajtuk a ritka állatok élőhelyeit.

 

szechenyi-zsigmond11

Sárpentele, Széchenyi kastély

Széchenyi Zsigmond 1916-18 között csapatszolgálatot teljesített az I. világháborúban. Ezután jogot akart tanulni, de tanulmányait félbeszakította, mert ráébredt, hogy jobban érdekli a természet és az állatvilág. Külföldön természetrajzot és zoológiát tanult, Münchenben, Stuttgartban és Cambridge-ben. Cambridge-i tartózkodása alatt tökéletesítette angol nyelvtudását. Nagyszerű sportember lett, kitűnően lovagolt és teniszezett. Itthon szívesen látott vendég volt a nagyszabású nyúl- és fácánvadászatokon. Nagybátyja, Károlyi Lajos tótmegyeri vadászatai világhírűek voltak, 1938-ban például kilencen több mint 20.000 apróvadat ejtettek el, ami világrekordnak számított. Széchenyi Zsigmond külföldön először az Alpokban zergére vadászott.

 

szechenyi-zsigmond8

 

Itthon Somogy megyei birtokán gazdálkodott, majd 1927-ben sor került első afrikai vadászkirándulására. Kelet-Szudánban ejtette el az első oroszlánt, leopárdot és bivalyt. 1928-29-ben első nagyobb szabású expedíciójára indult. Barátjával, Károlyi Istvánnal Kelet-Afrikában vadászott, és 158-at ejtett el a különböző afrikai vadakból, többek között tíz kafferbivalyt és öt oroszlánt. Egy kapitális elefántbikát is lőtt, amelynél nagyobbat magyar vadász nem ejtett el. A sebzett állat elmenekült, és agyarát csak hosszas utánjárás során lehetett megszerezni. Élményeiről vadásznaplójában számolt be, ami Csui címen jelent meg (Csui a bennszülöttek nyelvén leopárdot jelentett.).

 

szechenyi-zsigmond3

 

Afrika továbbra is kedvenc vadászterülete maradt. 1932-34 között írott vadásznaplóiból állította össze Afrikai tábortüzek című könyvét. Ebben nemcsak vadászkalandokról írt, hanem a különböző állatok szokásairól és a bennszülöttek életéről is. Megdöbbentő például a sáskajárás pusztításának leírása. Széchenyi állást foglalt az öt nagyvad veszélyességét illetően is. Személy szerint nála a veszélyességi sorrend a következő: elefánt, kafferbivaly, oroszlán, leopárd és orrszarvú. Legnagyobb szenvedélye az elefántvadászat volt, és könyvében külön fejezetet szentelt az elefántcsont felhasználása történetének. A két világháború között egyébként hétszer járt Afrikában. Afrika ismert vadjain kívül olyan ritkaságokat is elejtett, mint a bongó és a szitutunga (antilopfajták), vagy a karakál (sivatagi hiúz).

 

szechenyi-zsigmond1

 

1935 elején kirándulást tett a Líbiai sivatagban. A ritka sivatagi antilopfajták, az addax, az addra és a fehérorix trófeáit szerezte be gyűjteménye számára. Az expedíciót barátja, a híres sivatagkutató, Almásy László vezette (az angol beteg című film hőse, bár a filmnek nem sok köze volt a valósághoz). A harmadik résztvevő Horthy Jenő volt, szintén szenvedélyes Afrika-vadász. Ezen az úton Széchenyi világrekorder lett, elejtette a leghosszabb szarvú addax antilopot. Az útról Hengergő homok című könyve szól. A leírtak szerint a szerző tetszését nem nyerte meg a sivatag, csak a ritka vadak vonzották oda.

 

szechenyi-zsigmond2

 

Széchenyi Zsigmond 1935-ben még egy új vadászterületet is bejárt. Ezúttal Alaszkába utazott, hogy trófeagyűjteményét újabb ritkaságokkal gyarapítsa. Az alaszkai hegyek között a hófehér hegyi kosra vadászott, majd ezt követően a jellegzetes észak-amerikai szarvasfajtára, a caribou-ra. Az expedíció fénypontját az alaszkai óriásjávor és a kodiak medve (a világ legnagyobb ragadozója, melynek súlya a 900 kg-ot is elérheti) elejtése jelentette. Élményeit az Alaszkában vadásztam című könyvében írta le, ami nem egy egyszerű vadásznapló. Színes leírásokat tartalmaz Alaszka történelméről (például a klondike-i aranylázról), a prémvadászok életéről, a lazacok vonulásáról vagy az alaszkai vasútról. Az alaszkai útja számára azért volt nevezetes, mert ősszel járt ott, és így 22 év után először mulasztotta el a hazai szarvasbőgést. Pedig, ahogyan a könyvében írta, számára nincs szebb erdő az ezüst törzsű szeptemberi bükkösnél, és nincs szebb vad a benne orgonázó magyar szarvasbikánál.

 

szechenyi-zsigmond9

 

1937-38-ban Indiába utazott. Fő célja, a legszebb nagymacska, a tigris elejtése volt. Ezt csak az indiai fejedelmek, a maharadzsák segítségével lehetett megvalósítani. Kapcsolatai révén számos meghívást kapott, többek között a jaipuri, a bhopali, a bikaniri és a nysore-i maharadzsáktól. Széchenyit és angol származású feleségét fejedelmi vendéglátásban részesítették. Több tigrist is lőtt, valamint különböző antilopfajtákat, párducot és ajakos medvét. Az Indiáról szóló könyve, a Nahar (tigris) a vadászatokon kívül bemutatja a maharadzsák színpompás világát, India történetét a mogul császárok tündöklése alatt, és olyan nevezetességeket, mint a Taj Mahal. De olvashatunk az indiai nagyvárosok (Bombay, Calcutta) szennyéről is, az utcákon fekvő leprásokról, a hindu áldozati és temetkezési szokásokról is. A szerző Indiát sem zárta a szívébe, ahogy írta, számára mindvégig idegen világ maradt.

Széchenyi első felesége angol volt, és 1939-ben Londonban született Péter nevű fiuk. A házasságnak a háború véget vetett, és 1945-ben elváltak. A háború alatt Széchenyi még vadászhatott az átmenetileg visszakapott erdeiben, és 1942-ben egy hatalmas barnamedvét is elejtett. Budapest ostroma alatt nagy veszteség érte, budai villája megsemmisült, és vele együtt a felbecsülhetetlen értékű trófeagyűjteménye is. Birtokai nagy részét már korábban elvesztette, mert jövedelmét felemésztették a vadászatok. Azt mondták róla, hogy olyan arisztokrata volt, aki nem elkártyázta, hanem elvadászta a birtokát.

 

szechenyi-zsigmond7

Villája előtt elefántagyarakkal

1947-50 között Széchenyi Zsigmond az Erdészeti Központ vadászati felügyelője volt. Megjelentetett egy kis szakkönyvet A szarvas selejtezése címmel. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után a Rákosi korszak kiközösítette a társadalomból a volt arisztokratát. Mint Széchenyi később írta, hazátlanná vált saját hazájában. 1951-ben kitelepítették Polgárba (Hajdú-Bihar megye). Hosszas utánjárással elérte, hogy Balatongyörökre költözhetett, és dolgozhatott a keszthelyi Helikon Könyvtárban. 1956 után rehabilitálták.

 

szechenyi-zsigmond6

 

1959-ben újra megnősült, és második felesége rávette, hogy kiadjon két önéletrajzi könyvet, Ahogy elkezdődött és Ünnepnapok címmel. 1960-ban és 1964-ben állami megbízással még kétszer eljutott Afrikába. Erről is kiadott egy könyvet Denaturált Afrika címmel, de ez már meg sem közelítette korábbi vadásznaplóinak színvonalát. 1967-ben halt meg Budapesten.

 

szechenyi-zsigmond10

Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben

Széchenyi Zsigmond kiemelkedő helyet foglal el a nagy magyar vadászok között. Emellett kitűnő stílussal és humorérzékkel megáldott író is volt. Könyvei minden korosztály számára élvezetes olvasmányok, és rengeteg hasznos tudást is meríthetünk belőlük. A hatvani Vadászati Múzeum az ő nevét viseli.

 

 

Weninger Endre

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások