Szappanos István festőművészt 70. születésnapja alkalmából tanítványai szülinapi partival lepték meg. Sokan voltunk. Mindenki eljött, aki tiszteli és szereti őt. És aki nem tudott eljönni, gondolatban csatlakozott az ünneplőkhöz.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

 

A Református Gimnázium előtt gyülekeztünk, vártuk Szapit. Nem kellett sokáig várnunk! Messziről láttuk, ahogyan Bruncsák András kíséretében mosolyogva közeledett. Igaz, utólag bevallotta, hogy küszködött a könnyeivel.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

 

A köszöntő után András a tanára nyakába akasztott egy érmet: ” SZAPI 70 – A SZERETET ÉRDEMES MESTERE”. És ami ez után következett, emlékezetes marad nagyon sokáig! Elültetésre került a Szapi-fa. Vagyis a Pastelle borum Sapiensis linoleum emlékfa.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Szapi-fa ültetése

Majd a Wesselényi utcai Civil klubban ünnepeltek az összegyűltek. Itt a tanítványok alkotásaiból létrehozott kiállítás várta Szapit. Meglepődést és elégedettséget olvastunk le tanárunk arcáról, ami azt sugározta: ” Igen! Ezeket a csodákat az én tanítványaim alkották!” Büszkén nézte végig! Gyenes Pétertől átvette a tanítványok ajándékát, az erre a célra létrehozott speciális pasztellkészletet.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

 

Ez nem volt más, mint a tanítványok alkotásaiból és kedves gondolataiból létrehozott album pasztellkészlet borítóban.. Örömmel nézte, olvasta végig! Mindannyiunk nevének olvasásakor hozzáfűzött néhány kedves emléket, gondolatot.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

 

Az ünneplésből nem hiányzott a szülinapi torta sem, pontosan 70 szál gyertyával. A szervező tanítványok megint csak határtalan kreativitásukról tettek tanúbizonyságot! Örömteli pillanatokat okoztak mindannyiunknak! Köszönjük!

A születésnap kapcsán Szapit mindenféléről, az élete történéseiről kérdezgettem.

Egy születésnap mindig visszatekintést is jelent. Milyen gondolatok jutottak eszedbe ezen a kerek évfordulón?

Mindenki visszanéz ilyenkor és úgy érzi, hogy összezsugorodott az idő. Elmúlt évtizedek örömei, bánatai villóznak az ember agyában. Elsősorban csak a szépekre emlékezünk, de azért ott lappanganak a keserű emlékek is. Nekem a megtett úton a munkám és a hivatásom tolul előre. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen tekintetben sok örömet adott.

Tudom, hogy szüleid szerető családi légkörben neveltek. Hogyan emlékszel vissza édesanyádra, édesapádra? Ha egy mondatban kellene megfogalmazni, mit jelentettek Ők Neked?

Egy mondatban nehéz megfogalmazni. Mindent, amit magamban építettem, azokat tőlük kaptam. Apámtól a tehetséget, Anyámtól a szívét. Köszönöm, hogy ilyenek voltak. Ami bennem érték, azt mind tőlük kaptam.

 

szapi10

 

Idős Szappanos István

Úgy tudom, hogy igen eleven kisgyerek voltál, mondhatnánk úgy is, hogy nem voltál a jóság mintapéldánya! Alkotótáborban, az esti beszélgetések során már hallottam néhány vicces sztorit a gyerekkori csínytevésekről. Elmesélnél nekünk egyet?

Ahogy mondani szokták, a gyerek nem rossz, csak eleven! Amúgy szelíd gyerek voltam. Egyszer a kukoricagóré lépcsője alatt gépgyárast játszottam. Csináltam kohót, összetört szódásüveg ólomfejeit olvasztottam egy edényben, majd agyagba nyomott negatívokba öntöttem a forró ólmot. A góré leégésének kifejlődését Anyám testi fenyítése akadályozta meg.

Azt tudjuk, hogy rajzolni nagyon szerettél. De vajon melyik tantárgy volt a gyengéd az iskolában?

Több gyengém is volt, de a csúcsot a matek tartotta. Ma sem tudom, hogyan érettségiztem le – azaz tudom, nem egészen tisztességes módszerekkel. Volt szóbeli is – ma sem felejtem el Ádám Sanyi bá’ kétségbeesett tekintetét, amikor a táblánál összefirkáltam a háromszögeket, bizonyítván egybevágóságukat. Pedig szívem szerint azt mondtam volna: Ha kivágnánk a táblából lombfűrésszel forgatva, elfedte volna egyik a másikat! De tudtam, a matek bonyolult dolog, firkálni, betűzni kell! Egyszóval: borzasztó!

 

szapi9

 

Melyik iskolába jártál? Ki volt a tanáraid közül az, akinek a személye mély nyomot hagyott benned?

Általános iskolába a Béke téribe, gimnáziumba a Katonába, főiskolára Szegeden, illetve Budapesten jártam Nekem már igen korán kialakultak a pedagógus példaképeim. Általánosban Bölcs István, miatta olvastam el az akkor még indexen lévő Fekete István könyveket. Adamik Ferenc a gimnáziumban, aki a mintaszerűen felépített óraszerkezet mellett megszerettette növendékeivel a legkülönbözőbb sportágakat. Fischer Ernő a vizuális nevelés legizgalmasabb titkait tárta föl előttünk, és kialakította a festészet szeretetét.

Középiskolában osztálytársak, barátok voltatok Dunszt Istvánnal. Ő képzőművészetin készült továbbtanulni, míg Te testnevelő szerettél volna lenni. A sors úgy hozta, hogy fordítva történ. Ma is tart még ez a fiatalkori barátság?

Mi a középiskolában igen jó osztályba kerültünk. Szerettük egymást, sok élményteli órát töltöttünk el együtt. Öten voltunk fiúk. Dunszt Pistával iskolán kívül is sok időt töltöttünk együtt. A hatvanas évek zenéje ámulatba ejtett bennünket: Pat Boone Speedy gonzales, Chubby Checker: The twist, na és a megjelenő Beatles. István lemezeit “lukasra” hallgattuk. De a művészet szeretete is összekötött, összeköt bennünket.

A főiskola elvégzése után a Kodály Iskolában kezdtél el tanítani. Hogyan emlékszel az itt töltött időszakra?

Alapvető pedagógiai élményeimet ebben a csodálatos atmoszférájú iskolában éltem meg, Ezt az attitűdöt próbáltam az Óvónőképzőbe is magammal vinni. Ugyanis lehet szeretettel tanítani. Nem ledorongolni kell a növendéket, hanem felemelni.

 

szapi11

 

A Kodály Iskola után a Kecskeméti Óvónőképző Főiskolára kerültél. Nem volt nehéz egy fiatal, jóképű tanárnak a sok szép leányhallgatót tanítani?

A lányok itt is, ott is gyönyörűek voltak – persze, hogy észrevettem, sőt néha zavarba is kerültem. De azt hiszem, elég jól kezeltem a helyzetet, az érzelmi viszonyokat sohasem kevertem össze a pedagógiai viszonyokkal.

Munkád során sok tehetséges fiatallal hozott össze a sors, akik közül többen művész pályára kerültek. Mit gondolsz? Hányan lehetnek ők? Megemlítenél közülük néhányat?

Sok tehetséges fiatal indult el a képzőművészet művelése illetve szeretete felé tevékenységem során. Nem mondok neveket, mert pontosan felsorolhatatlanok! Érzésem szerint 200, 210 növendékem volt, akinek köze van a vizuális kultúrához. Alkotók, tanárok, grafikai szerkesztők stb.

Hajóson, az általunk őserdőnek nevezett tájegységen történt az eset. Apám akkurátusan hozzákészült a kép festéséhez. A kalapja alá egy pelenkaszerű rongyot tűzött, hogy ne csipkedjék a tarkóját a szúnyogok. Engem és Balogh Öcsit kért meg, hogy rajzlapokkal elöl és hátul hessegessük el a szuronyos támadókat. Úgy nézett ki a tájban, mint egy olajsejk, akit elöl is, hátul is legyeznek! De csípték az ujját is a szúnyogok! Megjegyezte: “Ezért az akvarellért a vérem is adtam!” Mi meg lezsibbadtunk a legyezéstől!

 

szapi6

Bükkzsérci alkotótábor 2013.

Édesapád szívesen töltötte szabadidejét a Bükkben, a bükkzsérci kis házban. Téged is “megfertőzött” a bükki táj és emberek szeretete?

A Bükk szépsége tényleg fogalom. Megszűnik a civilizációs zaklatottság, igazi béke szigete. Az emberek őszinte kedvessége szokatlan egy bérházlakó embernek. Szeretek ott lenni a bükkzsérci sárga házban sok növény között hallgatva a madarak csivitelését. Fenséges hegyvonulatok, festői tájak szegélyezik a községet. Ez maga a csoda!

Többnyire olajjal és pasztellel dolgozol. Alkotásaidat a világ számos városában megmutathattad a közönségnek. Melyik az a kiállítás, amelyikre a legszívesebben emlékszel vissza?

A kiállítások atmoszférája valami megmagyarázhatatlan dolog. Nekem az urawai /Japán/ és a bükkzsérci tárlatom volt érzelmileg a legélménytelibb. Persze ezeken felül a prágai és a nagykőrösi kiállításaim is kedvesek számomra!

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Lakiteleki alkotótábor 2015.

Alkotómunkádat, munkásságodat elismerésekkel díjazták. Melyek ezek közül a legfontosabbak számodra?

A díjaim közül három is kiemelkedő jelentőségű számomra. A Székely Bertalan-díj, amit a festészeti és pedagógiai munkámért kaptam. A Katona József-díj, amit szülővárosom, Kecskemét adományozott nekem. Valamint a Magyar Felsőoktatásért díj, illetve emlékérem, amit elsőként kaptam meg a Kecskeméti Tanítóképzőből.

A 70. születésnapod alkalmából nagyszabású kiállítással leped meg a Bozsó gyűjteményben a közönséget. Várhatóan mikor fog megnyílni ez a kiállítás?

A “Hetvenkedő” tárlatom november 5-én 17 órakor nyílik a Bozsó Gyűjteményben. “Hetvenkedés – azaz: elröpült fölöttem az idő vasfoga” – címmel.

 

szapi7

 

Kérlek, mesélj nekünk a terveidről!

Terveim között szerepel festészeti programom további kiteljesülése. Pedagógiai munkám további folytatása, mert enélkül szomorúbb lenne az életem. Pedagógiai alkotótelep vezetése, gondolok itt a lakiteleki alkotóműhelyre. Életrajzi dokumentum-írásom folytatása és módszertani írások megvalósítása is.

A magazin olvasói és munkatársai nevében is szeretettel köszöntelek ezen a kerek évfordulón. Gratulálok szép alkotásaidhoz, sikereidhez! Jó egészséget és további örömteli, sikeres alkotómunkát kívánok!

 

Szappanos István tanár úr újabb kitüntetést vehetett át augusztus 20. alkalmából: magas színvonalú munkájáért a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZT POLGÁRI TAGOZAT kitüntetésben részesült. Szívből gratulálunk!

 

 

Almási Zsuzsanna akvarellfestő

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások