Szabó Kristóf töretlenül halad előre… – „Minden lehetőség a szíve alatt hordja a reményt.” (Örkény István)
Szeretem a jó reklámokat, amire évek után is emlékezünk. Egy jó szlogen, a filmben szereplő személy(ek) meghatározóak ebben. Számos ismert, híres ember kezdte reklámfilmben a pályafutását, rendezte vagy vállalt szereplést. (Kabos László, Alfonzó, Gobbi Hilda, Pataki Ági, Fekete Laci, Török Ferenc, Antal Nimród, Herendi Gábor, Sas István (a ’80 – as évek kultikus reklámfilmjeinek rendezője, a hazai reklámszakma megalapozója) Puskás Öcsi, Peterdy Pál, Ashton Kutcher, Antonio Banderas, Shakira, Penélope Cruz, Tom Selleck (…)

Szabó Kristóf (1980. február 22.) – színész, rendező, előadó – is reklámfilmekben tűnt fel. Megragadja az ember figyelmét, hiszen alkata, megjelenése tökéletesen visszaadta Totya ábrándos, álmodozó karakterét.

A jó reklámfilmnél nem kapcsol más csatornára az ember, hanem egy régi reklám jeligéjével élve: „Nem lehet megunni, soha-soha nem lehet megunni.” Aki megkedvelte őt, örömmel vette, amikor 2006-ban a Magyar Rádió 5. Humorfesztiválján már a Tehetséges Magyarországért Alapítvány díját vette át. 2007-ben az ATV humorbajnokságát nyerte meg.

Szabó Kristóf – Macska

Szeretem azt a fajta humort, amely nem csak megnevettet, hanem érteni is kell. Szabó Kristóf ezt is zseniálisan, magas színvonalon valósította meg. A mai napig is sok néző sajnálja, hogy nem maradt ezen a területen. A közgazdász fiatalember számára a színjátszás volt az a cél, amelyet meg szeretett volna valósítani. Örültem, amikor beszélgetésünkre sor került, hiszen sok vidám percet szerzett számomra is.

Szabó Kristóf

Kedves Kristóf! Szeretettel köszöntelek a Montázsmagazinban! Pár szóban elmondanád, hol születtél, milyen volt a gyermekkorod, a tanulmányaidat hol végezted? Már akkor is vonzott a színjátszás, a szereplés?

Velencén nőttem fel, a Velencei-tó partján, szerető családban. Azt hiszem, mondhatom, hogy boldog gyerekkorom volt. Aztán a középiskolát már Budapesten végeztem a Toldy Ferenc Gimnáziumban, majd a Közgázon diplomáztam. A színészkedés szele a kollégiumban csapott meg: a koleszon belül vannak úgynevezett csoportok, amelyeknek minden évben egyszer elő kell állniuk valamilyen produktummal a kollégium közönsége számára. Nos, az egyik ilyen produktumot, úgy alakult, hogy én írtam-rendeztem, és az egyik szerepet is én játszottam. Itt szerettem meg a dolgot. Aztán a film – amely egy Big Brother-paródia volt egyébként – nyert is egy diákfilmfesztiválon, én pedig megkaptam a legjobb alakítás díját.

Miként jött létre az első reklámfilmed? Mi befolyásolta, hogy ezt is kipróbáld? Nehéz volt bekerülni a válogatás során?

A Közgáz után beiratkoztam a Gór Nagy Mária Színitanodába, itt pedig természetes volt, hogy regisztrálunk különböző casting-ügynökségeknél, amelyek, ha olyan karakterre van szükség, behívják az embert válogatásra. Az unicredites reklámnál is ez volt a helyzet, behívtak a castingra, aztán a jelöltek közül rám esett a választás. Eredetileg nem volt eldöntve, hogy egy reklám készül-e, vagy sorozat lesz belőle – attól tették függővé, hogy az első filmnek milyen lesz a fogadtatása. Valószínűleg úgy ítélték meg, hogy jó lett, mert utána elég sok rész készült.

Számodra mit jelent a humor, ezt az alkotói munkát könnyen tudtad megvalósítani vagy pedig folyamatosan csiszolgattad? Például a Macska sok munkát jelentett neked?

A humor lényege talán az, hogy erős viszonyban kell lennie a valósággal, azt kell kifiguráznia valamilyen módon. Hogy aki nézi, hallgatja, azt mondhassa, „jé, tényleg, csakugyan így van”. Közben pedig tudjon nevetni rajta. A macskákról speciel nem volt túl nehéz feladat mesélni, csak meg kellett figyelni, hogy mit csinálnak.

Töretlenül tudtál előre haladni, hogy megvalósítsad céljaidat, például a színészmesterség elsajátítását. Ki segített ebben? Mit jelent számodra a színjátszás?

A Színitanodában nagyon sokat tanultam: elsősorban a színpad tiszteletéről, a szakmai alázatról, arról, hogy nem szertelen bohóckodás az egész, és hogy nem a folyosón kell nagy hanggal jól érezni magad, meg nem a büfében kell jónak lenni, hanem a színpadon. A színpad szent. Akinek még rendkívül hálás vagyok, az Galambos Zoltán, a Körúti Színház igazgatója, aki meghívott a társulatába, és remek szerepeket ad.

Van példaképed akár a jelenben, akár a múltban a humor, a színművészet terén?

Emlékszem, a L’art pour l’art Társulat Vastyúk is talál szeget című műsorait mindig felvettem videókazettára. De a klasszikus nagyok, Hofi vagy Sándor György is sok vidám percet okoztak számomra. A maiak közül Bödőcs Tibor egyértelműen zseni szerintem. Jó színésszel tele van az ország, ha egy kedvencet kellene mondanom, az Kulka János lenne.

Mit szeretnél még megvalósítani? Van olyan szerep, ami számodra a „legnagyobbat” jelenti?

Nincsen ilyen, mindig a következő feladatra koncentrálok.

Mivel szereted eltölteni a szabadidődet? Mi az, ami számodra örömet okoz?

A színészkedés mellett kollégiumi nevelőtanárként is dolgozom, szóval túl sok szabadidőm nincs, de ha úgy adódik, szeretek utazni.

A rajongók, nézők most hol láthatnak?

Van egy kétszereplős darabunk, a Párkabaré, azt Pesten játsszuk az RS9 Színházban, a Körúti Színház előadásait pedig országszerte.

Párkabaré
RS9 Színház, RS9+ “Vallai kert”
1075 Budapest, Rumbach S. u. 9
a Plafon csoport előadása
Az előadás hossza: kb. 70 perc, szünet nélkül

Köszönöm szépen a beszélgetést, további sikereket kívánok!

 

Lakatos Ilona

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások