Mikor csatlakoztatok a Suspended Coffee kezdeményezéshez?

Április 5-én jelentkeztem a szervezőknél, hogy szeretnék részt venni a Valentino Kávéházzal a kezdeményezésben. Az egyeztetések után végül is április 8-án került ki a pultra az üveg, amelyben azóta is gyűjtjük a rászorulóknak a felajánlásokat.

Milyen tapasztalatokat szereztetek eddig? Nagy számban érkeznek hozzátok felajánlások? Milyen italokat, ételeket ajánlanak fel leggyakrabban?

Mivel már lassan három hónapja csatlakoztunk, így kialakult már egyfajta rendszer. Az elején rengeteg felajánlás érkezett, de rászoruló egy sem tévedt be. Megpróbáltuk a tőlünk telhető legtöbbet megtenni, hogy eljusson az információ hozzájuk, megkértük a felajánló vendégeinket is, hogy szóljanak olyan embereknek, akik úgy gondolják, hogy örülnének egy finom kávénak, süteménynek. Végül is egy hét után jelentkezett az első rászoruló, aki kissé bátortalanul, de feltette a nagy kérdést: „Hagytak-e itt nekem kávét?” Nagyon örültünk neki, sőt a legjobb az volt, hogy pont egy kedves törzsvendégemmel beszélgettem akkor, és Ő rögtön meg is hívta a hölgyet egy finom habos kávéra, így a felajánló és a rászoruló találkozhatott is egymással.

Azóta az említett hölgy rendszeresen jár be, sőt ruhákkal, gyógyteákkal, étellel is segítjük őt. Egyébként nem sokkal azután, hogy csatlakoztunk a programhoz, felkeresett minket egy helyi napilap is, akik egy fél oldalas cikkel népszerűsítették a kezdeményezést és magát a Valentino Kávéházat is. Ennek hatására még több rászoruló érkezett, és persze felajánló is. Azóta kialakult egyfajta rendszer, naponta 2-3 blokkot hagynak ott vendégek, amit rendszerint le is fogyasztanak.

Leginkább presszókávé árát szoktuk elkérni és gyakorlatilag a rászoruló azt kér, amit akar, persze határokon belül. Így mi is adakozunk a vendégeinkkel együtt. Van úgy, hogy nincs az üvegben blokk, akkor általában meg szoktunk hívni egy-két rászorulót, hogy ne menjenek el szomorúan. Persze olyankor szólunk a vendégeinknek, hogy lehet adakozni, mert elfogyott a blokk, és ők szívesen megteszik.

Élnek-e a lehetőséggel a rászorulók? Be mernek-e jönni az emberek?

Sajnos egyelőre csak négy rászorulónk van, de ők nagyon hálásak is érte. Nagyjából naponta jönnek, így több rászorulót szinte nem is tudnánk fogadni, hiszen a felajánlások mértéke is ezzel egyenesen arányos. Persze ezen lehet változtatni. Hogy be mernek-e jönni az emberek? Nagyon félnek, illetve kínos inkább nekik, de utána, hogy látják, hogy kedvesen fogadjuk őket, bátrabbak lesznek. Igazából már ők is a mi törzsvendégeink, elbeszélgetünk velük, elmondják az életük történéseit. Egyébként az egyik rászoruló hölgy nemrég szült, aminek ugye mi is nagyon örültünk, hiszen naponta találkoztunk vele, és vártuk mi is a baba érkezését.

Mikor nyitottátok meg a Valentino Kávéházat? A névválasztásban ki vagy mi adta az ötletet?

Köszönöm a kérdést. A Kávéházat 2011. augusztus 17-én nyitottuk, és a kisfiamról, Valentinoról kapta a nevét. A logót is egy róla készült fényképről alkotta meg egy grafikus.

Mi inspirálta a kubai motívumok felhasználását? Ki tervezte meg ezt a hangulatos, fiatalos, jó kedvet árasztó kis fészket?

A kisfiam, Valentino félig magyar és félig kubai. Édesapjával 8 évig éltünk együtt házasságban. Kétszer három hetet voltam Kubában és elmondhatom, hogy teljesen magával ragadott az ő életvitelük. A kávézót teljes egészében én terveztem meg, minden festmény, minden bútor, minden csecse-becse, egyszóval MINDEN az én ötletem, az én fantáziám szüleménye.

Sokat segítettek a szüleim, valamint párom, László is, aki végig asszisztálta a kávézó kivitelezését, és azóta is a legnagyobb segítségem. Jóban-rosszban, ahogy szokás mondani. Rengeteg kedves ember segített a kávézóm kivitelezésében, akad néhány köztük, akivel azóta is barátságot ápolok, és amit manapság ritkán hallani, számíthatok rájuk. A festményeket Kovács Béla és Szabó Gábor falfestők készítették (www.kezzelfestve.hu). Béla azóta is a barátom.

Sokat tanultam az elmúlt időszakban, és az életemet teljesen átértékeltem. Szerencsére még elég fiatalon rádöbbentem arra, hogy rossz felé haladtam. Sajnos „régi életemben”, ahogy mondani szoktam, rengeteget adtam a külsőségekre, mivel nagyrészt ilyen emberek vettek körül. Nem találtam Önmagam, mások életét éltem. Most, az új párom mellett lehetőségem nyílt megtapasztalnom, hogy mi a fontos az életben. Ő egy rendkívül bölcs ember és természetesen rajongásig szeretem. Egyébként egymást tanítjuk.

Tehát azt szerettem volna kifejezni a kávézómmal, hogy az élet apró örömökből áll, és nem a nagyokat kell hajkurászni. Ha megtanuljuk észrevenni és értékelni a kicsit, akkor egyre nagyobbak leszünk tőle. Kubában egyszerűen nincs lehetőség nagy álmok kergetésére, ezért ők rá vannak kényszerítve az apró örömökre. És ettől boldogok, egészségesek, vidámak és nagyon sokáig élnek. Persze a kubaiak ugye arra vágynak, amitől mi már viszolygunk és tudjuk a hátulütőit. De hát ilyen az ember! Azt gondolják, hogy az a gazdagság, ami nálunk van, nagy ház, nagy autó, nagy tévé, nagy akármi, de az igazi gazdagság náluk van. Hiszen ők beszélgetnek egymással, összetartanak és élvezik a földjük és a hazájuk adta csodaszép lehetőségeket.

Én erre törekszek Magyarországon is, imádom ezt a földet, imádom a hazámat és az embereket, szeretem a kecskemétieket! Imádom, hogy szeretik a kávézómat és mindennek tudnak örülni. Hozzám nagyrészt olyan emberek járnak, akik észreveszik a részleteket. Valamelyik nap megdicsérték a pohár alatt lévő kis színes szalvétát. Annyira örültem neki, mert egy üzletben fedeztem fel és elképzeltem, hogy milyen szép lesz majd a poharak alatt. Rengeteg pozitív visszajelzést kapok, így tudom, hogy jó, amit csinálok, amit csinálunk, hiszen tündéri kolléganőim is nagy szereppel bírnak ebben a történetben.

Vannak-e saját rendezvényeitek, programjaitok? Milyen kapcsolatotok van a Kilele Music Caféval?

Tavaly az Utcazene fesztivál egyik helyszíne voltunk. A zenészek körében a Valentino-nak nagy sikere volt, minden nap nálunk voltak reggeltől estig. Eszméletlenül kedves emberek. A nagy sikerre való tekintettel többször vissza is tértek hozzánk a nyáron, valamint helyi zenészeket is felkértünk már. Reméljük idén nyáron is lesz rá mód, hogy a Kéttemplom közbe egy kis élőzenét varázsoljunk.

A Kilele Music Café-t a párom, Sebestyén László és testvére, Péter alapította 1992-ben. Mindketten zenészek, László nagybőgő-basszusgitár szakon végzett Amsterdamban, Péter pedig dobos. Többek között a nagy sikerű Venus együttesben is ő dobolt. Így nem volt kétség afelől, hogy a Kilele Kecskemét élőzenei központja lesz. Azóta ugye eltelt 20 év és generációk adták át egymásnak a kilincset, de a hely szelleme megmaradt, és azóta is kitartanak amellett, hogy kell egy ilyen hely Kecskemétnek.

Szerdánként Táncház van élő népzenével, csütörtökön Jazz est szintén élőzenével, pénteken Rock koncertek, szombaton pedig Disco van. A csütörtöki Jazz estekből forrta ki magát a Kilele Swing Cats zenekar, mely egyre nagyobb sikereket ér el hazánkban és várhatóan hamarosan külföldön is. Igazi rock-pop slágereket játszanak swing formában, hatalmas sikerrel.

A zenekar „feltalálója”, atyja a párom, László, aki ugye nagybőgőzik. A másik fő jellemzője egy Hammond orgona, mely a régi időket eleveníti fel nekünk. Magi Krisztián orgonista játszik rajta, dobon pedig Sebestyén Péter, és a párommal együtt énekel Hajagos Adri. Augusztusban, amikor a Valentino Kávéház 2 éves lesz, a Kilele Swing Cats fog játszani a teraszunkon. Biztos fergeteges hangulatot hoznak az utcába. Már nagyon várom!
Így egy igazi nagy család a Valentino és a Kilele.

Milyen kávé-, tea-, süteményspecialitásokat kínáltok? Hogyan lehetne jellemezni a Valentino Kávéházat? Miben különbözik a többitől?

Több mint 20 féle szemes kávét, 40 féle szálas teát kínálunk. Ez az alap nálunk, amitől a Valentino az Valentino. Ehhez jön még rengeteg házi limonádé, fagyis ital, jeges tea és töménytelen mennyiségű koktél, finom magyar borok, pálinkák, csapolt és üveges sörök. A sütemények nagy része nyírfacukorból és tönkölybúza lisztből készülnek, így cukorbetegek, diétások és minden egészségre vágyó ember megkóstolhatja.

Aki a kezébe veszi az itallapunkat, lehet, hogy elsőre megrémül, mert lassan már egy kis könyvecske születik. Rengeteg az ötletem, azt vallom, hogy mindenből ki kell hozni a legtöbbet, szóval egy-egy pihentebb pillanatomban szétnézek és felfedezem, hogy jééé, még ott van az a Juharszirupos-diós kávé, milyen finom lenne vaníliafagyival, meg egy kis meleg tejjel, mondjuk még tehetnénk bele egy kis ír krémlikőrt is vagy kávélikőrt, és koronázzuk meg tejszínhabbal. És ezt most találtam ki!

Hogyan lehetne jellemezni a Valentino Kávéházat? Egy vendégem azt mondta, hogy „A béke szigete”. Szerintem igaza van. Miben különbözünk a többi kávézótól? Nem akarok kíméletlenül őszinte lenni, inkább elmondom a vendégeim szavait. Azt mondják, hogy ennek a helynek van lelke és személyisége. Figyelmesek a felszolgálók és nem utolsósorban kedvesek. Árad a pozitív energia. Mindig minden finom és tökéletes. (Persze olykor mi is hibázunk) Jó a zene, nem a modern maszlag. Azt mondják, egy „Mesekávézó”. Ezeket a vendégeim mondták, és én elhiszem nekik, mert nekik mindig igazuk van!

Megértem a vendégeiteket, hiszen valóban nagyon jó itt lenni nálatok. Már messziről hívogatnak a színes padok, fotelek, takarók, egyszerűen meg kell állni, hogy benézzen az ember hozzátok. Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Szeretnék változtatásokat, csak mindig korlátokba ütközök. Minden bizonnyal hamarosan ez is változni fog, mert a rendelésemet és a kéréseimet már elküldtem a Fentieknek! Majd megmutatják, hogyan tovább, merre van az előre!

Kedves Ági, köszönöm szépen az interjút! Kívánok további sikereket, varázsoljatok mosolyt minél több vendégetek arcára. Szavaidból is életöröm sugárzik, és ez jó ajánlólevél az olvasóknak, hogy saját szemükkel is megnézzék a Valentino Kávéházat, ha még nem jártak volna ott.


Kedvcsinálónak itt megtekinthető egy kis videó a kávézóról!

Weninger Endréné

2013. június 30.

Hozzászólások