Az utóbbi időben a tengerentúli könyvkiadás egyik legmeghatározóbb alakja Az éhezők viadalának szülőanyja, Suzanne Collins. Sci-fi trilógiája nagy port kavart, olyannyira, hogy az első rész filmváltozatát hamarosan a magyar mozikban is bemutatják, egyáltalán nem meglepő módon. Collins elgondolkodtató, mégis széles olvasókörnek szóló sorozatot írt, mely a valóságshowktól kezdve, Hollywood felszínes oldalán át, a mérhetetlen szegénységig mindent feldolgoz.

A trilógia főhőse a tizenhat éves Katniss Everdeen, aki a mai Észak-Amerika területén, Panemben él. Panem tizennégy részből áll: a fényes Kapitóliumból, tizenkét nyomorgó körzetből és a romokban álló Tizenharmadikból. Ez utóbbit a Kapitólium rombolta le, mikor az fellázadt; e dicső tett emlékére rendezik meg évente az Éhezők Viadalát, melyen körzetenként egy-egy lány és fiú vesz részt.

A Viadalt közvetítik a TV-ben, a nézők izgatottan követik az eseményeket, a médiaszereplők pedig igyekeznek megnyerni azok jóindulatát. Ezt kezdetben kisugárzásukkal és előnyőssé változtatott külsejükkel próbálják elérni azért, hogy később az arénában, az igazi műsor alatt nagyobb eséllyel harcolhassanak a túlélésért… A tizenkét-tizennyolc éves, körzetbeli gyerekeknek ugyanis egymással kell megküzdeniük, életre vagy halálra, harmadik lehetőség nincsen. A huszonnégyből pedig csak egy maradhat…

Katniss szeretett húga helyett vesz részt a Viadalban, ezzel már kezdetben elnyerve a közönség szimpátiáját. A felkészülés során viselkedési tanácsokkal látja el mentora, Haymitch, stylistjai széppé és karakteressé változtatják, körzettársa, a megnyerő modorú Peeta Mellark pedig az elátkozott szerelmesek szerepében tünteti fel kettejüket – azonban a véres Viadal során Katnissnek saját tudására van szüksége a túléléshez.

A regény koncepciója találó: sok ötletet a valóságból merít, ugyanakkor továbbgondolja azokat. A felszínes kapitóliumi lakók Hollywood-ot idézik minél extrémebb külsejükkel, a plasztika „áldásos” segítségével állandóan formában tartott alakjukkal, és azzal a problémájukkal, hogy nem bírnak többet enni. Vezetőik gond nélkül manipulálják őket; a lakók gyerekes lelkesedéssel várják a Viadal vérengzéseit, fel nem fogva azok súlyát.

A körzetek ezzel szemben nyomorognak. Lakóiknak meg kell küzdeniük minden falatért, a Kapitólium fenntartása érdekében pedig veszélyes munkákat kell végezniük. Örülnek, ha van mit enniük és viselniük, de leginkább annak, ha az adott évben nem valamelyik családtagjukat sorsolják ki a gyilkos Viadalra…

A show is sokban idézi mostani műsorainkat: a szereplőket a nap huszonnégy órájában figyelik, ezalatt pedig nem csak versenytársaikkal kell szembenézniük, de a nézőknek is meg kell felelniük. Ki kell alakítaniuk egy imidzset, hogy mikor bekerülnek az arénába, a nézők adományaiból hasznos ajándékokat kaphassanak. Esélyeiket azonban nagyban meghatározzák a Játékmesterek döntései is: ők azok a személyek, akik, ha már túl unalmasnak ítélik a műsort, különböző csapásokkal sújtják versenyzőiket…

A trilógia első részében Katniss sorsa dől el, egy izgalmas és véres, azonban nem gyomorforgató „parádé” keretében – az utolsó kettő részben azonban már Panem jövője a tét… Collins nagyot alkotott történetével, döntően azért, mert annyira a mi világunkat idézi. Ez pedig megijeszti az olvasót. De legalábbis elgondolkoztatja.

 

Hargitai Ági

Hozzászólások