Kedves olvasóink! Ismerjék meg Steixner Zoltánt, aki az esztergapadtól a festővászonig jutott el. Megkértem Zoltánt, hogy meséljen eddigi életéről, munkájáról a kezdetektől fogva.

 

ViviLnk

ViviLnk

 

Steixner Zoltán néven születtem meg egy erdőszéli kis házban Aba külterületén 1959. május 29-én. Hatéves koromig éltem ott szüleimmel és két testvéremmel. Halvány emlékeket tudok csak felidézni. Fák, virágok és erdei állatok vettek körül. Az életem indulásához szerencsére megkaptam minden szépet a természettől, ami elkísér és hatással van rám a mai napig. Akkor is az újat kerestem, de most is megmaradt bennem a felfedezés öröme, a megismerés varázslata.

A természet tisztasága, szépsége tette ezt, és teszi ma is. Megcsodáltam az állatokat, ahogy előbújtak az óriássá nőtt fák mögül, és egy apró zörrenésre eltűntek egy pillanat alatt a rengetegben. Eszembe jut még az erdőszéli mező, melyet a nyári nap perzselt, mikor mezítláb szaladgáltunk a testvéreimmel. Látom még magam előtt a teknővájó Miska bácsit és a véget nem érő, apám készítette bürök vízi csatározásokat is.

 

steixner010

 

1965 őszén költöztünk be Abára. A petróleumlámpát, a telepes rádiót felváltotta a villanyfény és a fekete-fehér televízió. Nagy változás volt ez számomra. Nem volt ez a ház nagy, csak egy parasztház. Egyik felén nádtető, a másikon zsindely. Mégis örültünk, hogy a faluban lakhattunk. Költözésünk után néhány évre egy viharos éjszakán ledőlt a nyitott, füstös kéményünk. Ezután fel kellett újítani.

1973-ig jártam általános iskolába. Nem voltam kitűnő tanuló, de tanáraim szerint szorgalmas gyerek voltam. Az erős közepes és a jók közé soroltak. Az alsó tagozatról nem sok emlékem van. Talán csak a tanáraim jutnak eszembe, akik odaadóan próbáltak megtanítani bennünket mindenre, amiről még sohasem hallottunk.  A felső tagozatban már előtérbe kerültek a kíváncsiság hozta lehetőségek. Először a zene iránt kezdtem el érdeklődni. Pádár zenetanár úr járt ki az iskolába tanítani. Szüleimtől megkaptam – akkor úgy éreztem – a világ legnagyobb tangóharmonikáját, és belevágtam a violinkulcs utáni vonalakon lévő kották elsajátításába, és – ahogy a hangszer a vállamra került és megszólalt – a zenebonába.

 

ViviLnk

ViviLnk

A kavicsdobáló

A komolyzene után alig másfél évre már a népi hangszer, a citera érdekelt. Miután már jól szólt a húros fadobozom, az iskola “Ki mit tud?”-okra nevezett a megyében. Alig látszottam ki az asztal mögül, de szólt a citerazene. Magam sem értem, hogyan jött ki annyi nóta, de szólt. Kis gyakorlással még ma is megszólaltatom a hangszereket.

Tanultam népi fafaragást egy könyvtárból kölcsönzött szakkönyvből. Megfelelő fáért a falu határába is képes voltam elmenni. Kecskerágó fát kerestem, de fogalmam sem volt róla, milyen fa az és hol találom! Iskolai szünetekben nyaranta a helyi Tsz-ben dolgoztam, és az a Józsi bácsi, aki velünk volt, nevetve mutatta meg. Ő tudta! Könyvtári tag is voltam. Szerettem Tanka János tanár bácsi könyvbirodalmát!
Építettem tanárom, Farkas Rudolf segítségével modellező repülőt. Ugyancsak a tanár úr oltotta belém a rajztudás alapjait is. Rajzpályázaton is szerepeltem.

Eljött az idő, és döntenünk kellett, milyen irányban tanuljak tovább. Akkoriban azt gondoltam, hogy akkor döntök a legjobban, ha asztalos leszek. Ma sem bántam meg, igaz, később rá kellett jönnöm, hogy más is érdekel. 1976-ban fejeztem be a tanulmányaimat. Na, de itt sem volt ez nekem elég. Tagja voltam a szakközépiskolában működő “Fiatal utazók klubjának” és a “Vörös Meteor” természetjáró egyesületnek. A sportot is szerettem. Rövid ideig öttusáztam és birkóztam is.

 

steixner013

A juhász és a nyája

Van olyan gyermekkori élményed, amelyet szívesen megosztanál velünk?

Nagyon régi emlék. Talán alig múlhattam négy éves. Ez elég erősen él bennem. Az erdei házunk előtti mezőn játszottunk. Tücsökciripelés, madárdal szólt, és lassan elcsendesült. Két tarka tehén cammogott felénk járomba fogva, lőcsös kocsit húzva. Hajtójuk alig látszott a farkukat csapdosó szarvasmarhák mögül.
-Jöttök? – szólt vékony hangon a lány. – Alig idősebb nálunk, alig magasabb tőlünk. A tehenek meg sem álltak, nem volt gyors a járat. Felugráltunk. Szótlanul hasra vágtam magam, és a döcögős úton lenéztem a hiányos deszkák között. Ahogy haladt az út, most visszagondolok erre, hiszen az élet is így halad. Egyenletesen egy irányba, döcögve, de halad, halad, előre halad.

Asztalos a tanult szakmád, amelyet nem is akárhogyan művelsz. Milyen más tevékenységbe kóstoltál bele ifjú korodban?

1977-ben ifjúsági klubvezetői tanfolyamot végeztem. Egy évig tanultam itt a Fejér megyei Művelődési Központ tanáraitól, és “c” kategóriás bizonyítványt kaptam. Klubunkban öt évig szabadidőmben ezzel is foglalkoztam. Zenei műsorokat szerveztem több kultúrházban is, valamint fotószakkört vezettem.

 

steixner02

Famunkáim egyike: Sarokpad

A családodnak szinte mindent megcsináltál, amit fából el lehet készíteni. Mint fiatal házas először szükségből dolgoztál?

Kellett még néhány év, hogy az iskolapadban tanultakat a gyakorlatban is művelni tudjam. Gyakorlati tudásom is legyen, ne csak elméleti. A faluban működő asztalosműhelyben dolgoztam. Sokféle munka ment át a kezem alatt az évek során. Megtanultam a szakma csínját-bínját. Nyílászárókat, belső berendezési tárgyakat, kerti rönkfa bútorokat, hintákat készítettem. Ha kellett intarziáztam és esztergáltam is. Javítottam már jó néhány stílbútort is.

Gyártottam díszkapukat. fakerítéseket és hidakat is. Régebben háztetőt is ácsoltam. Parkettáztam, lambériáztam. Újabban festőállványokat is készítettem. Hordozhatót, műtermit is egyaránt. Egyszóval szinte mindent meg faragok, elkészítek, ami fából van!

 

steixner03

1981-ben megházasodtam! Feleségemmel, Máriával hamarosan építkezni kezdtünk. Nagy szükség volt anyagi pluszokra és saját erős berendezési tárgyakra a közös családi otthonunk felépítéséhez, berendezéséhez. Sokat vállaltam, fiatal voltam. Ekkor már építettünk házat a testvéreimmel szüleimnek és bátyámnak. Most én következtem. A jó testvéri összetartásunk nagy erőnek bizonyult. Házasságunkból pedig három lányunk született. Most már nekik lesem a kívánságaikat, nekik kell segítenem!

Hogyan fogadta környezeted a szebbnél szebb míves tárgyakat?

Eleinte és most is nagyon örülnek a szép új tárgyaknak! Mindig kíváncsian várják, tudok-e még újat kitalálni, kreatívabb és esztétikusabb munkákat létrehozni!  

Hogyan jött az ötlet, hogy a festővászon elé állj, mint egykor Munkácsy Mihály is tette?

Már fiatal gyermekkorban sok mindent kipróbáltam, de a rajzolás csak úgy természetesen jött. Ennyi év után most már bevallom, csínyként iskolapadra karcoltam szarvasokat, lovakat. Más állatokat és egyéb figurákat is, ha kérték az osztálytársaim. Jó megfigyelő voltam, és könnyen ábrázoltam bármit, amit megláttam. Rajztanárom hatására tanulgattam a perspektíva mellett a szabadtéri ábrázolást. Nagyon tetszett nekem. Rajzpályázatra is került képem. Akkoriban azonban nem javasolták ez irányú továbbtanulásomat. Három év múlva, mikor már a szakmámban dolgoztam és a klubban is sok időt töltöttem el fotózással is, akkor már lehetett érezni:- megint érdekel valami más is!

 

steixner06

 

A természetjárásom során készült képeket magunk hívtuk elő. Nagy hatással volt rám az a folyamat, amikor a hívóoldatban fokozatosan kirajzolódtak a fényképen lévő kontúrok. Ekkor megerősödött bennem a gondolat, hogy ne csak fényképen lássam ezt. Most már saját kezemmel is akartam képet alkotni! Ettől az időtől lehet mondani, hogy az ecset, az anyag és a kép kezdett igazán érdekelni! Napok múlva már képet festettem! Vízesés lett a címe. Majd egyre többet festettem! Eldöntöttem: Ha autodidakta módon is, de festő leszek! Anatómiát tanultam Barcsai Jenő könyveiből. Szakmai könyveket bújtam, és sok más neves festőtől próbáltam ellesni a képfestés technikáját.

Kit tekintesz példaképednek?

A klasszikusok közül a példaképeim: Munkácsy Mihály, Pál László, Rembrandt, id. Markó Károly, Lotz Károly, Barcsai Jenő és még sokan mások. A kortárs művészek közül az ő képeiket szeretem: Simon Ferenc, Gulyás László, Fürst József, Bihari Csongor, az 1996-ban elhunyt gemenci erdő festője, Csergezán Pál és az interneten megismert művészeti csoportok alkotói közül is sokra tartok jó néhány alkotót.

 

steixner07

Első képem: Vízesés (1976)

Milyen technikával dolgozol? Honnan jönnek az ötletek, a témák? Másolsz is, mert találkoztam ismerős témával a festményeid között.

Rajzolok grafittal, szénnel, és használok pasztellkrétát. Kartonra vízfestékkel és akrillal dolgozom. Vászonra, falapra olajjal és akrillal festek. Az ötleteket és a témákat a természetből és az életből merítem. Nyitott szemmel járok a világban, rácsodálkozom az élet minden pillanatára, és ha számomra fontos, vagy lenyűgöz a téma, akkor megfestem! Legyen az természeti kép, csendélet, portré, életkép! Különösen szeretem a lovakat ábrázolni. főleg ahogy futnak, vágtáznak és ügetnek. Ábrázolásuk a térben izgalmas, gyors mozgásuk különös térbeli élményt jelent. A száguldás, a távolság legyőzése a lóhoz kapcsolódik. Sajátos mozgó esztétika ez.

Fontosnak tartom: úgy lássam a jelent, az állandót, hogy abban benne legyen a folyamat, az idő múlása is! A lényeg a szépség keresésében van, és ezt próbálom a nézőnek is átadni. Az a fontos számomra, hogy lássak, de így csak én látom. Más már másképpen. Amit én lényegesnek, fontosnak látok, talán más észre sem veszi!

 

steixner08

A horgász és a kedvenc helye

Nem kerülhetem ki azonban a mesterség tudását, a szakmai fogások ismeretét. Mesterség és szakma is ez, mely egy magasabb szintet átlépve művészetté érik. Átmegy a tudás művészi minőséggé. Könnyed az eredmény, de sok-sok munka kell hozzá. Az apró részletek gondos tudása, akár kidolgozom, akár – persze csak látszólag – nagyvonalúan átsiklok valami fölött. Igen, az aprólékos, gondos munka egyszer csak összeáll egy nagy átíveléssé. Egybefogni távolságot és közelséget, magasságot és mélységet.

Természetesen, ha tanulni szeretnék még más, általam is elismert festőktől, akkor másolok is, de csak akkor, ha a témája engem is foglalkoztat. De sohasem készítek hű másolatot! Kell, hogy hordozza a kép a saját stílusjegyemet!

Mikor jött létre a Fészer Művésztanya? Mi volt az oka? Úgy tudom, hogy egy Baráti Kör is működik ott.

Az elmúlt tizenöt évben már többször voltak egészségügyi problémáim. A legveszélyesebb volt tíz évvel ezelőtt egy szívinfarktus! Inzulinos cukros és járóbeteg lettem. Kontrollokra járok, és rokkant nyugdíjas vagyok! Már kevesebbet találkozhattam emberekkel, hiányzott a társaság! 2009 őszén jött az ötlet: Megalakítottuk a Rajzolók, Festők Baráti Körét a Római Katolikus egyház plébániáján. 2011-ben a saját asztalosműhelyem egy részét kifejezetten erre a célra átalakítottam, és az óta itt vagyunk megtalálhatóak. A neve Fészer Művésztanya!

 

steixner012

Malom és környéke Göcsejen

Hány kiállításod volt eddig?

•    1981: Aba, Fórum Étterem
•    1982: Budapest, Honvédelmi Minisztérium
•    1986: Aba, Kultúrház
•    1994-től 2014- ig minden évben az Aba Napok Fesztiválon kiállítottam a Szomszédolás keretein belül vagy a Kultur Közösségi Házban! Ez 20 kiállítás!
•    2006: Megyei Népzenei Fesztivál
•    2009 és 2010: Sárszentágota
•    2010: Komlósikonda, Wellness Hotel
•    2010 és 2011: Székesfehérvár, Hotel Platán
•    2010 és 2011: Székesfehérvár, Bányató Vendéglő galériája
•    2014: Fehérvárcsurgó, A Művészetek kiállítása

 

steixner9

Csilla lányom portréja

Hogyan ismerte el lakóhelyed az alkotói tevékenységedet? Milyen elismeréseket, kitüntetéseket kaptál ez idáig?

•    Az akkori Fejér megyei Tanács 1981-ben a dekorációs és kulturális, illetve festői tevékenységemért a “Fejér Megyéért” kitüntető jelvényt adományozta.
•    Az Aba Napokon való munkámért a Polgármesteri Hivatal Okleveleket adott át majd minden évben.
•    2012-ben az abai kultúráért és közösségért végzett kiemelkedő és felelősségteljes tevékenységemért Oklevelet adtak át.
•    A város honlapján a képeim és én művészeti látványosságként és értékként szerepelünk.
•    Az évek során többször készítettek interjút velem a Sárvíz Televízióban, Skoda István szerkesztésével.
•    2010-ben és 2012-ben TV-műsor készült a kiállításaimról.
•    2010-ben jártam és alkottam Sárosdon, az alkotótáborban.
•    2014-ben interjú készült velem Fehérvárcsurgón Horváth Lajos kamerájával.
•    2005-ben írtak rólam a helyi közéleti újságban ”Aranyecset és esztergapad” címmel, Fábián Judit tollából.
•    2011-ben megjelent rólam egy cikk a Világ Magyarsága című újságban: ”Közelség és messzeség – Steixner Zoltán portréja, az alkotó és az ember” – Zámbó Károly írásával.
•    Az interneten sok nemzetközi művészeti csoportban szerepelek. Közel száz oklevelet, elismerést kaptam már tőlük.
•    Szerkesztek egy honlapot, és van egy YouTube csatornám is.

 

steixner05

Kültéri asztal padokkal

Milyen vágyaid, álmaid vannak, amit szeretnél, ha megvalósulnának?

Nincsen már sok álmom, vágyam. Szeretném folytatni még sokáig azokat a dolgokat, amelyeket eddig is csináltam. Szeretném a maradék egészségemet megtartani! Egészséget, szép életet a családomnak és mindenkinek. A feleségemnek és három lányomnak, akik eddig mindig mellettem voltak, és segítették az életemet, biztos hátteret nyújtottak az alkotói munkámnak.

Néha azért nekem is vannak olyan dolgaim, amiben jó lenne, ha segítséget kaphatnék, na de kinek nincsenek! Szeretnék még sokáig kijárni a közeli természetbe elmélkedni, témát gyűjteni, horgászni, mert örömmel tölt el a természet közelsége, a fák és a nap fénye, ahogy megtörik a sajátos fényben a sárvízi tájban. Kiszakadok a hétköznapokból, egyedül sem vagyok magányos, mert kell ez a csend az alkotónak. Maradandót létrehozni csak így lehet.

 

steixner11

Téli út a naplementében

Szeretném, ha fennmaradó képeim gazdagítanák a jövő nemzedékét. Jó lenne bejárni még hazánk szép tájait, nevezetességeit, és festeni róluk. És végezetül: – Gondoljanak rám majd jó szívvel azok, akik utánam maradnak ezen a csodálatosan szép bolygón, és porolják majd le néha az alkotásaimat!

Köszönöm szépen a beszélgetést Steixner Zoltánnak! További sikeres, békés alkotómunkát kívánok!

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások