Madách Imre halálának 150. évfordulóján…

madach1

Madách Imre (Alsósztregova, 1823. január 21. – 1864. október 5.) magyar költő, író, ügyvéd, politikus

Csaknem 75 éves a színész-írónak, Básti Lajosnak Asszonyzsúr című kis elbeszélése. A másvilágon játszódik. A Petőfihez, Jókaihoz, Adyhoz legközelebb állónak Madáchné Fráter Erzsike is beszédpartnere. Súlyos szavakat mond: „Bizony, nekem is Imre tevé tönkre az életemet, (…) csak a szobáját őrizé napok számra, hetek számra, és halomra firkálá minden zagyvaságát. Takarítás közben egyszer belé is kukkanték az asztalon a papírhalmazba. «Óh nő, ha volna lelked oly rokon velem, /minőnek első csókodnál hivém…» ̶ hát ilyeneket firkála éjszakáról éjszakára. Hát kegyetek értik ezt?”

madach5

Nyilván ő, Fráter Erzsike nem értette… Amikor a 150 éve, 1864. október 5-én elhunyt férjére, Madách Imrére emlékezünk, szerencsére elmondhatjuk: igenis, volt, aki rögtön megértette. Tudniillik Az ember tragédiája kéziratában rejlő eszmeiséget. Arany János, akinek ismeretlenül elküldte, 1861. szeptember 12-ei levelében máris tekintéllyel mondta ki: „Úgy conceptióban, mint composotióban igen jeles mű. Csak itt-ott a verselésben meg a nyelvben találok némi nehézkességet. (…) Egy kevés kisimítással irodalmunk legjelesebb termékei közt foglalhat az helyet (…) sorról sorra kijelölném a helyeket, hol ̶ semmi esetre sem lényeges ̶ változtatást gondolnék célszerűnek.” Madách beleegyezett. És amint Hegedűs Géza írja a Madách-portréjában: „A végső megoldás sokat köszönhet Arany stilisztikai tanácsainak.”

aranyjanos

Arany János – Barabás Miklós festménye

Most pedig szólaljon meg ̶ épp a stílus és a nyelv dolgában ̶ maga Madách Imre. Érthető, ha a dráma nyelvét illetően faggatjuk. Nemcsak költő, hanem felkészült esztéta-irodalmár is volt. Egyik művészeti értekezésében szigorúan fogalmazza meg elvárásait: „A kivitelre nézve (…) a dráma nyelve (…) egyszerű, rövid és méltóságos, tárgyához illő legyen. Legyen azonban könnyen érthető is, hogy a nemzet, melyhez költője beszél, azt könnyen megértse s ha színházba megy, ne kelljen kevésbé olvasott egyéneinek a lexikonok egész halmait fölhányni, vagy szájtátva térni haza kétségben arról, vajon mit akart költője mondani.”

madach3

Idézze meg két verse azt a Madách Imrét, aki korántsem volt mindig búskomor, pesszimista. Íme egy vitriolos remek az Egy őrült naplójából című ciklusból:
Ó hiú ember, nyelvedben is
Szemtelen hízelkedel magadnak,
A jót emberségesnek hívod
És embertelen neve a rossznak.
Hej, pedig fordítva
Sokkal jobban volna.

madach4

Madách Imre szobra Balassagyarmaton

A másik költemény pedig a Legszebb költészet című szerelmes vers. Ennek néhány sorával zárjuk megemlékezésünket, remélve, hogy kedvet ébresztünk Madách Imre műveinek további fellapozásához:

Ah, megnyugodtam én is kebleden, hölgy.
Elhallgatott dalom. ̶ Mit is zenegjen?
Amít csak sejte, mindaz most valót ölt, ̶
Mit szó nem bíra, bírom kedvesemben,
S keblére hajtva forró homlokom,
Legédesebb regéit hallgatom.

Holczer J. Pompiliusz

(Keresztény Élet, 2014. október 5.)

Hozzászólások