Csató József nyugalmazott főtanácsos, újságíró, író tartott ünnepi beszédet az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség ünnepi összejövetelén néhány nappal ezelőtt a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtárban. Ezt a köszöntőt osztjuk most meg olvasóinkkal, mellyel Sipos Marinak, az alkotókör vezetőjének köszönték meg a munkáját 65. születésnapja alkalmából.

Sipos Mari

Kedves Mari! A mai napon jónéhányan összegyűltünk itt, a Vörösmarty Mihály Könyvtár patinás olvasótermében, hogy téged köszöntsünk a 65. születésnapodon. Abban a teremben, ahová az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség általad szervezett kulturális programjai oly sok embert vonzanak.

Sipos Mari és Csató József

Sokan feltehetnék nekem a kérdést, hogy elsőként vajon miért én köszöntelek Téged ezen a jeles napon? A válaszért vissza kell mennünk az 1960-as évek végére. Népművelés-könyvtár szakosként pályám egyik fontos állomása volt Lovasberény, ahol az 1969-70-es esztendőben én voltam a Lovasberényi Művelődési Ház igazgatója. Abban az időben igen élénk kulturális életet teremtettünk a szorgos svábok lakta tehetős községben. Sipos Marit, azaz Sipos Máriát ekkor ismertem meg, aki középiskolásként aktívan részt vett a lovasberényi ifjúsági klub és az irodalmi színpad munkájában, amelyet a Siófoki Perczel Mór Gimnáziumban végzett iskolatársam, Lasky Gyula magyar-történelem szakos középiskolai tanár vezetett.

Sipos Mari, ahogyan akkor szoktam mondani, minden lében kanál volt. Már akkor kitűnt az agilitásával és a szervezőkészségével. Irodalmi színpadunk akkor jelentős eredményeket ért el, ott voltunk a megyei és az országos versenyen, vetélkedőn is. Kétévi lovasberényi áldásos és eredményes (ahogyan még mai is emlegetik a faluban) közművelődési tevékenységem után azonban Győrbe szólított a kötelesség. A győri Kisalföld Szerkesztőségébe kerültem főállású újságírónak. Majd két év után feleségem, dr. Varga Zsuzsanna révén visszatértem Székesfehérvárra, ahol a Fejér megyei Hírlapnál folytattam újságírói tevékenységemet.

Mondhatnám, hogy közben Sipos Marit elvesztettem a látókörömből, és természetesen ő is engem. Az élet azonban érdekes, és sokszor váratlan fordulatokat hoz. A Facebookon, a sokak által áldott és egyben szidott közösségi hálón bukkantunk azután ismét egymásra néhány évvel ezelőtt. Azután felgyorsultak az események, megtudtam, hogy Mari verseket és prózát is ír. Ezen persze nem lepődtem meg, hiszen tudtam, hogy a magyar nyelv és irodalom tanára a középiskolában a legendás, nagytudású dr. Mohácsi Károly volt.

Mari később említette, hogy meg akarja alakítani az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösséget. Három évvel ezelőtt siker is koronázta tenni akarását. Létrejött az ŐsfAlköz, amely soraiban tömöríti a költőket, írókat, festőket, fotósokat kézműves alkotókat. Nos, tehát nagyon jól láttam én 1970-ben, hogy Mari jó szervező, irányító tehetséggel van megáldva!

Ahogyan Ő szokta mondani: néhány évvel ezelőtt „elnyerte végleges szabadságát”, amikor a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól nyugállományba vonult. Most már nem száraz adóügyi határozatokat kell hoznia, hanem végre a művészetnek, az irodalomnak szentelheti az életét, és irányíthatja, vezetheti az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösséget. Irodalmi esteket, könyvbemutatókat. kiállításokat szervezhet mindannyiunk örömére és épülésére! Mindezt önzetlenül, minden fizetség és honorárium nélkül! Közben 2016. karácsonyára megjelent első verseskötete „ A szeretet ajándéka”- címmel.

Az Ősfehérvár Alkotóközösségnek emléket állítottam a 2017-ben megjelent Égi ösvényeken, Miénk a határ című könyvemben is. De szerencsére ma sem az emlékeinkből élünk, hanem nap mint nap dolgozunk: verset, prózát írunk, festményeket, grafikákat, rajzokat, mandalákat, kézműves alkotásokat készítünk. A budapesti székhelyű Cserhát Művész Kör pályázatain és művészeti gáláin is minden esztendőben szép eredményeket érnek el az ŐsfAlköz tagjai.

Az ŐsfAlköz ma már elismertté vált az ősi koronázó városban. Egyre többen akarnak a közösséghez tartozni, és velünk együtt alkotni, dolgozni! Az egykori minden lében kanál középiskolásból komoly családanya, nagymama, művészeti csoportot irányító alkotó lett. Unokái: Boglárka és Domonkos is nagyon tehetségesek, örökölték ezt a nagymamájuktól.

Kedves Mari! Ezen a jeles napon az Ősfehérvár Művészeti Alkotóközösség tagjai nevében sok szeretettel, a régi barátsággal köszöntelek! Minden kornak megvan a sajátossága. Idézőjelben mindig „irigyelted” a nálad néhány évvel idősebb alkotótársaidat, hogy ingyen utazhatnak már a vonaton, buszon és a metrón. Nos, holnaptól ezt már Te is megteheted majd!
De persze nem ez a lényeg! A lényeg az, hogy jó erőben és egészséggel tovább tudjad áldozatos munkádat folytatni Székesfehérvár közművelődése, kulturális élete javára!

Ehhez kívánunk mi minden jót, főleg további jó erőt és egészséget, töretlen alkotókedvet, és még jó néhány saját verses kötet, festményalkotás megálmodását és megvalósítását! Még egyszer sok szeretettel köszöntelek, köszöntünk! Isten éltessen a születésnapodon, még sokáig legyél közöttünk!

 

Székesfehérvár, 2018. augusztus 30.
Csató József ny.főtanácsos, újságíró, író

 

 

 

Hozzászólások