,,Most látom mennyi szín vesz körül,
a rám festett fekete alig látszik,
talán a szíved is megkönyörül,
s ezután tarka pompában játszik,”

(Idézet a Most látom…című verséből)

Évit közel egy éve ismertem meg a világhálón. Egymás írásait elolvassuk, és ha időnk engedi, még beszélgetésbe is elegyedünk. Korunknál fogva az irodalmon kívül is akad témánk: szeretet, megértés, barátság, befogadás és az empátiakészség. A legutóbbi beszélgetést azzal fejeztük be, hogy megkértem, legyen a beszélgetőpartnerem a magazin hasábjain is. Beteg voltam, és meg is feledkeztem Éviről. Most fedeztem fel egy versét, és azonnal eszembe jutott a kérésem, ígéretem.

 

paszternak3

 

Írói nevemül leánykori nevemet használom, ami Paszternák Éva. Kisvárdán születtem 1962-ben, harmadik leánygyermekként egyszerű munkás-paraszt családba. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a szűkebb hazám, amire büszke vagyok. Múltja, jelene egybeforrt az én sorsommal. Nyírkarász, egy kicsi falu adott otthont szüleimnek, ide születtem, itt élek.

Mi a foglalkozásod? Hol dolgozol?

Tizennyolc éves korom óta óvodapedagógusként dolgozom községünk óvodájában. Hivatásomat hittel és szeretettel végzem.

 

paszternak7

 

Tudom, hogy négy csodálatos gyermek édesanyja vagy. Kérlek, mutasd be őket is!

Hiszek egy fenntartó erőben, Istenben. Legidősebb lányom lelkész, következő gyermekem az idősek gondozását tűzte ki célul, ő fiú. Következik ismét egy lány, aki a jogi egyetemen tanul, a legkisebb fiam pedig most fejezi be a nyolcadik osztályt.

 

A fa éneke

Visszanéznék, de ágaim
ellenzői a tekintetnek,
nem engedik, hogy rabja legyek
múltbéli súlyos eseteknek.
Négy ág nőtt karcsú derekamra,
magasba nyúlnak a gallyai,
neveltem őket szokatlanra
dédelgetve szép vágyaik.
Gyökerem erősen fogja a földet,
viharos napok odébbállnak,
bordás háncsom várva a zöldet
menedéke sok árva bogárnak.
Csiklandoznak, provokálnak
eltespedni nem hagyják testem,
csalfa lángjával kacsint a tűz,
sziporkázni hív jéghideg estben.
Vállamra szállnak varjúhadak
kárognak szét örök telet,
sötét rajokban, ha elsiklanak
szárnyuk fest, akár fekete ecset.
Fa vagyok, fajtám homokba szokott,
s ha rágja is tövem földszagú féreg,
egyenest állva nem alkuszok,
a fejsze előtt hajtok csak térdet.

2013.10.17.

 

paszternak6

A családom

Mi váltotta ki belőled a versírást?

Érdekes, hogy más vette észre bennem a rejtett tehetséget. Thalor Miklós néven írt a Héttorony magazinba, ő volt, aki oda is meghívott és biztatott, segített kezdeti nehézségeimben. Hogy mi volt az ok? Talán nem is kellett ok, csak egyszerűen kellett egy lehetőség, kellett valaki, aki kinyitotta az ajtót, amin be kellett lépnem. Az ok később jött, amikor egyedül maradtam a gyermekeimmel. Akkor versben éltem meg a gyászomat, fájdalmamat, versben imádkoztam, biztattam magam, persze panaszkodtam is, mert el-elcsüggedtem.

Én itt, te ott

Álmok, mesék vissza-visszajárnak
abból a zsenge-édes korból,
mikor a tűzhely lázasan tombol,
hamvas-vágy remény-pírt
arcunkra dorombol.

Akkor még meleg volt a reggel,
most őszbe fordult fejjel
éjszakám harangja
messze-messze kondul;
Mezsgyéket szakítva áhítatot koldul.

Édes-keserű…víg-bolond élet
csoda, hogy vagy…csoda, hogy élek.

Szavaink voltak lábtörlő szegélyek,
szemünkből menekült a fény is,
hitünkre szürke köd derengett.

Árnyékos szép ígéretek
felett…alatt…
rohant vonatunk ezalatt.
Búsongó sápadt ráncaink között,
keringtek sós-ízű fényes cseppek
csúfolta őket dédelgetett,
rátarti bántó dac-közöny.

Mi!

Önző ifjú pazarlók
bő kézzel szórtuk magunkat szerte,
vállalt sors-falat húztunk,
egykori édes emlékekre.

Vonatunk fékez.
Sír a vágány…
beteljesül majd életünk
álmunk ott ragad szemünk fátylán.
Könnyű föld alatt rög leszünk.

Én, itt a sárga víg-homokban,
Te, ott a barna hűs-agyagban,
– nem múlunk el…csak elmegyünk…

2010. 12.19.

 

paszternak2

 

Emlékszel még első versedre? Kinek mutattad meg? Hol jelentek meg először az írásaid?

Pontosan 2009. június 12-én írtam le első felnőtt fejjel írt versemet. Mai szemmel nézve kis bugyuta vers, de az enyém.

Mióta…

Mióta megtaláltál, s megtaláltalak,
szivárvány lettem a felhők alatt.
Szürke életem tele lett színnel,
a fejem tele lett rímmel.
Átölelem a kék eget,
hogy híd legyek a világ felett.

Akkor a Virtus.hu volt még az a portál, ahová írtam. Később aztán a Héttorony, a Comitátus folyóirat, Tanítványi Láncolat irodalmi klub, Napvilág Íróklub, Aranylant, Napkút folyóirat következtek, ezeken a helyeken értem el jelentősebb sikereket, jelentek meg antológiában verseim. Hangos versem is van, és megzenésítés is történt.

Tagja vagy valamelyik művészeti vagy irodalmi csoportnak?

Állandó tag nem vagyok sehol, csak ott írok, ahol szívesen látnak vagy megkeresnek. Vezetek egy blogot Éva anya-könyve címmel.

Milyen gyakran látogat meg a múzsa?

Szinte naponta. Volt ugyan sötét, bizonytalan időszakom, amikor mintha elhagyott volna, és ez nagyon rosszul érintett, de üzenem mindenkinek, aki így járt, vagy jár, ez csak ideiglenes. Visszajön a múzsa, hozzám is visszatért, csak közben megváltozott a hangja.

Múzsám…

…ó, bár kedvelnélek
úgy, mint régen önfeledten,
felizgatnád bús csendemet,
s hagynál beléd temetkeznem.
Bárcsak tudnék rád gondolva
várni kettőnk magányára,
nem a távoli hangokból
gyűjtögetnék tonnaszámra.
Hiányzol, de már üres
közöttünk az idő: romlott,
megsimítod még kezemet,
mégsem ütöm úgy a blattot,
mint amikor megcsókoltál
majd a szavak megszülettek,
mint egy mixer úgy kevertem,
amíg verssé keveredtek.

2015.02.26.

 

paszternak1

 

Gondoltál már rá, hogy könyvben kiadd az írásaidat?

Nem én gondoltam rá, hanem egy visszatérő olvasóm, aki aztán kivitelezte, és így megjelent egy kötetem. A versek válogatásában egy másik olvasóm segített, nekik köszönhetem a Bezárt csodák című kötet megjelenését. A kötetet pár nap alatt elkapkodták itthon, mert ehhez is kaptam segítséget. Nekem volt a legkönnyebb dolgom, csak írnom kellett.

Mit jelent számodra egy-egy vers megalkotása? Hogyan írod a verseidet, könnyedén vagy megszenvedsz vele?

Olyan érzés, mint amikor az ember egy labirintusban jár, és kiér a végére. Megkönnyebbülést jelent minden vers megszülése. Magunkban kalandozni izgalmas dolog. Vannak bennünk sötét járatok, árkok, hegyek, sár, de vannak mezők, illatok, fények és rengeteg idő. Múlt, jelen, jövő. Ezeket élem meg, hol egyszerre, hol felváltva. Könnyen írok, talán túl könnyen is, és sokáig hatása alatt maradok, nehezen tudok visszajönni a versből. Voltak, akik ebben segítettek és felnyitották a szemem, azóta többször átolvasom, kicsit pihentetem, átsimogatom és így engedem útjára.

Így hordtalak

Mint várandós asszony a szíve alatt
magamba zárva így hordtalak,
fel sem tűnt majd egy pillanat
kijózanítva megragadott,
felrázott, s mint egy meggymagot,
összeroppantott a való,
nem mozogsz,
s ez vérforraló.
Pedig vinnélek még ma is,
ropogna bár a meggymag is,
szívem alatt most üres a hely,
eltűntél, mint egy hópehely.

2015. 04.01.

 

paszternak4

 

Évi, milyen vágyakat szeretnél még valóra váltani?

Ez jó kérdés! Magamnak azt kívánom, hogy a gyermekeim találják meg életük értelmét, ahogyan én is megtaláltam. Ha ők tudnak és mernek élni, akkor én is boldog leszek.

Köszönöm szépen a beszélgetést. Magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok számodra nagyon sok olyan napot, amikor meglátogat a múzsa. És te csak írj, írj az olvasóidnak, de talán a legfontosabb, ha ez neked boldogságot okoz. Én bizonyára az olvasód maradok továbbra is.

Köszönöm a lehetőséget, a kötetlen beszélgetést. A magam részéről igyekezni fogok és írok, sírok, mert sok visszajelzést kapok, így már tudom, hogy gyógyítok is vele.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

Hozzászólások