2017. szeptember 29-én volt annak a történetírói pályázatnak az eredményhirdetése, amelyet a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesület, és a fenntartásában működő Bács-Kiskun Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház írt ki nyugdíjasok számára. Az egyik különdíjas pályázó írását tartalmazza cikkünk. 

A Nagyszüleink bölcsessége címet viselő kiírás célja az volt, hogy a sok esetben már csupán az elbeszélők emlékei között élő hagyományok, szokások, történetek, események, jó gyakorlatok fennmaradjanak, átörökítődjenek a következő nemzedékek számára is. A pályázatra olyan írásokat vártak, amelyekben a nyugdíjasok megfogalmazzák, hogy milyen tudást adnának át szívesen a mai fiataloknak.

V. Kerekes Ferenc különdíjas

Az eredményhirdetés a Kecskeméti Református Egyházközség SION Nyugdíjasház és Gondozási Központjában történt, ahol az első, második és harmadik díj mellett hat különdíjat is kiosztottak a szervezők. Két különdíjat a Montázsmagazin ajánlott fel, miszerint megjelentetik a két díjazott írását az on-line folyóiratban. Egyikük V. Kerekes Ferenc, pályamunkájának címe pedig: Papírrepülőtől a MÍG 29-es vadászgépig. A zsűri ezt az értékelést adta róla:

„V. Kerekes Ferenc (Tiszakécske): Papírrepülőtől a MIG 29-es vadászgépig – Olyan ez az írás, mintha egy „vérprofi” újságíró tollából származna. Sági János határozottan jó választás volt. A legendás pilóta nevét nagyon sokan ismerik. Nemcsak Kecskeméten, hanem a megyében és az országban, sőt, határainkon túl is. A Magyar Légierő 2006-ban vezérőrnagyként nyugállományba vonuló parancsnokának élete igazi sikertörténet. Annyira az, hogy már-már szinte hihetetlen. Egy ilyen életet néhány oldalba tömöríteni nem is művészet, sokkal inkább bűvészet. De V. Kerekes Ferenc nem hátrált meg a feladattól, merészen belevágott, hogy végül ennek a kiváló pilótának az életét állítsa elénk példaképként remek írásában. Gratulálunk!”

Papírrepülőtől a MIG 29-es vadászgépig

Több mint fél évszázaddal korábban a Tiszakécskei Arany János Művelődési Központ színháztermének alagsorában az MHSZ – Magyar Honvédelmi Szövetség – keretein belül működött a Gagarin repülő-, hajó- és rakétamodellező szakkör. A lelkes, minden szabadidejüket feláldozó általános iskolai diákok közül már az első időkben is kiemelkedő teljesítményt mutatott Sági János, akit mindenki csak Zsigának ismert. Csupán csak azért is említem a nevét, mert az első, kartonból kivágott és összeragasztott Vércse típusú papírrepülő készítését – véletlenül! – e sorok írójának irányítása mellett végezte el.

Mindezen túl, már a fenyőfából és a rétegelt lemezből készülő modellek építésénél a vele egykorúakkal szemben kiemelkedő teljesítményt mutatott. Éppen ezért nem véletlen volt, hogy a nyári iskolai szünidőben megrendezett algyői modellező-vezetőképző táborban, mint a jövő reménységeként vehetett részt, ahol a sportrepülőtéren már testközelből csodálhatta meg a fel és leszálló Tréner kétszemélyes motoros gépeket.

Ám az évek óta sok víz lefolyt a Tiszán, ugyanis kiderült, hogy a modellezésen keresztül „megfertőzött” diák az általános, majd a középiskolai tanulmányai befejezése után a repülést választotta élethivatásul. Ebből következett, hogy sikeresen jelentkezett a Szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskola repülőgép-vezetői szakára, amit kiváló eredménnyel végzett el. Majd ezt követően az akkori Szovjetunióbeli Krasznodárban a Repülőtiszti Iskolán folytatva -, ahova szintén cipelte magával a Zsiga becenevet! -, úgyszintén kiváló eredményt zsebelhetett be.

Hazatérése után l975. június 19-én a Kecskeméti 59. Szentgyörgyi Dezső vadászrepülő ezred főhadnagyaként lépett a honi légvédelem szolgálatába, ahol – hétköznapi nyelven szólva! – bejárta a szamárlétra szinte minden fokát. Így a négy kötelékből álló kisrepülőgépek rajparancsnokától kezdve a MIG 21-esek oktatóparancsnoka után századparancsnok lett, majd 1981-ben beiskolázták a Gagarin repülőparancsnoki akadémiára. Ezt követően ezredesi rangban irányította a honi légierő pilótáit.

Idő közben megnősült – egy lánya és egy fia született! -, majd 1992-ben a fogadó ország jóváhagyásával a parancsnokai ismét beiskolázták. Ezúttal már az Egyesült Államok légierejének egyetemére, ahol a parancsnoki akadémia elvégzése volt a cél, melynek kapcsán óhatatlanul is felmerült bennem néhány kérdés:

Sági János főhadnagy egyik sikeresen végrehajtott harci feladatot követő landolás után

Két évtizeddel korábbi beszélgetés:

– Mit nyújtott számodra az iskola, és hogyan fogadhattak külföldi hallgatókat? – faggattam a meglehetősen szűkszavúvá vált egykori modellezőt két felszállás között a kecskeméti repülőtér úgynevezett magassági torony épületének pihenő helyiségében.
– Az Alabama állambeli Montgomery-ben található az „ Air War College”, amely az USA másik három tanintézetével együtt végzi a vezérkari tisztek képzését, akik a későbbiek során a politikai-katonai adminisztráció magas beosztásába kerülnek. Természetesen a másik kettő iskola a Szárazföldi Hadsereg és a Haditengerészet profilja szerint ad képzést. Míg ez az iskola a légierő doktrínáját helyezi az oktatás tematikai központjába. Egyébként külföldi hallgató csak meghívásos alapon vehet részt az oktatásban, melynek egyik feltétele az angol nyelv elsajátítása.
– Hány magyar hallgató utazott az USA-ba, s ki fedezte a költségeket?
– Negyven országból érkeztünk, de hazánkból, csak egyedül én nyertem beiskolázást. Egyébként a tandíjat -, ami nem kevés! – minden országnak felszámolják. Ezek közül néhány közép-kelet-európai országnak – köztük van Magyarország is! – a katonai oktatási segélyek címén az USA kormánya fedezte a költségeket.
– Repültél-e az USA-ban, s milyen tapasztalatokkal tértél haza?
– Elsősorban nem a repülőgéptípusok megismerése volt a cél, hiszen konkrétan a légierő irányításának az elsajátítása, gazdasági és politikai adminisztráció, a nemzeti stratégia kapcsolata, valamint a koalíciós haderők együttműködésének tanulmányozása volt a legfőbb cél.
– Milyen kilátásaid vannak az ezredparancsnoki beosztást követően egy nemzetközi hírű katonai iskola elvégzése után?
– A Honvédelmi Minisztérium ez ügyben illetékes osztályának ígérete szerint más beosztásra váró tisztek csoportjába tartozom. Ám az igazat megvallva a június 19-én történt hazaérkezésem óta ilyenek miatt egyáltalán nem fáj a fejem, hiszen fiatal és egészséges vagyok, s előttem számtalan lehetőség. Ebből következik, hogy október 21-én, pénteken fejeztem be a hazánkban legkorszerűbbnek mondható MIG 29-es vadászrepülő oktatói vizsgáit.
– Ha nem tévesek az információim, nem ezt ígérték számodra.
– Valóban így van, hiszen a kiutazásom előtt a Magyar Honvédség repülőszemlélői poszt betöltésére tettek ígéretet, amit jelenleg betöltöttek – kaptam a meglehetősen lehangolónak tűnő választ annak idején, 1994 októberének végén.

Több mint tíz évvel később:

Sági János vezérőrnagy 2006. december 12-én hajtotta végre Kecskeméten az utolsó repülési feladatát a 18-as számot viselő MIG 29-es harci gépével. Sági tábornok – közismert nevén Zsiga! – derűs tekintettel köszöntötte a gépe köré sereglett bajtársait.
A mintegy 35 éves vadászrepülős múltja alkalmából megtartott rögtönzött, afféle búcsúztató ünnepségen Pető István dandártábornok köszönte meg a december 30-án nyugdíjba vonuló Sági vezérőrnagy kimagasló eredménnyel teljesített, felelősségteljes munkáját.

Epilógus, melynek kapcsán jut eszembe:

Ami a szívet melengető ünnepséggel záródott utolsó landolását illeti, ha jól megnézzük, mégsem nevezhető annak! Mégsem nevezhető annak, hiszen a modellezésen keresztül örökölt repülés szeretetét, – ahogyan Ő is kapta! -, megpróbálja továbbadni a felnövekvő nemzedéknek. Csupán csak azért is jegyzem meg, hiszen ha nem csalnak a fél évszázados emlékeim, Zsiga barátom kiskunfélegyházi középiskolás éveire emlékezve már akkor előszeretettel látogatta a város sportrepülőterét. Miután a vitorlázógépeken keresztül valójában itt szeretett bele igazán a repülésbe, ezért a nyugdíjas éveit hasznosan eltöltve egy közeli repülőtéren ily módon kívánja a tapasztalatait átadni a fiataloknak. No, de ez már egy másik történet.

V. Kerekes Ferenc

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások