Orgoványi Anikó festőművész Himnusz kiállítása Kecskeméten – 2018. január 19-én, pénteken 16.00 órakor Orgoványi Anikó Himnusz című festménykiállításának megnyitóján jártunk, melyet a Magyar Kultúra Napja alkalmából a kecskeméti Katona József Könyvtár nagytermében rendeztek.

Orgoványi Anikó okleveles rajztanár, jobb agyféltekés rajztanítás szakértő, a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom alapító elnöke, a természeti nevelés című tantárgy kidolgozója, személyében a képzőművészet, az irodalom, a zene, az előadó-művészet csodás összhangban találkozik.

Orgoványi Anikó

A Montázsmagazin 2016-ban készült interjújából ITT megismerhetjük a művésznő színes egyéniségét. Most azt kérdezem Anikótól, hogy mi történt az azóta eltelt két év során.

Köszönöm szépen a kecskeméti könyvtárnak a meghívást, hogy kiállíthattam a Himnuszról szóló képeimet. 2010-ben festettem meg a Himnuszt, és azóta járom vele a Kárpát-medencét. Kezdve Bács-Kiskun megyével volt már Baján, Bácsalmáson és Kiskunhalason a Csipkemúzeumban. Vas megyében voltam igen sok helyen: Szombathelyen, Csepregen, Celldömölkön, Kőszegen. Nem sorolnám fel most az összes helyszínt, de jártam az ország minden tájékán. A Felvidéken is három-négy helyen kiállítottam. Sajnos mindenki január 22-re, a Magyar Kultúra Napjára szeretné a kiállítást meghívni, márpedig abból csak egy van egy évben. Így már évekkel előre be van telve a naptáram január 22-re.

Ezért próbálom rábeszélni a meghívóimat, hogy más ünnepet is válasszanak. Például tavaly augusztus 20-án Sukorón volt a kiállításom. De lehetne október 23-ra vagy március 15-re is időzíteni, sőt, minden apropó nélkül bármikor varázsolhatunk ünnepet a szívekbe a kiállítás kapcsán.

A kiállításon láttunk egy új képet zöld színbe öltöztetve…

Arra gondoltam, hogy szép folytatása lenne a meglévő kiállításnak, ha megfesteném a Szózatot is. Akkor az már nem kötődne ehhez a januári dátumhoz, bármikor ki lehetne állítani. Egyelőre a címkép készült el belőle. Erre az alkalomra megtanultam Vörösmarty Mihály kézírását, aztán még Egressy Béniét is meg kell tanulnom, hogy a záró képen a Szózat megzenésítését méltóképpen tudjam ábrázolni.

A Himnusz sorozatnak a fő díszítőelemei a honfoglaláskori női hajfonatkorongok voltak. A Szózat címképén a magyar címer látható, illetve Vörösmarty Mihály kézírása, és a vers megírásának helyszíne és dátuma.

Ezt nemcsak festménysorozatnak szánom, hanem népnevelésnek is. Mert egy-egy kiállítási alkalommal mesélek is a képek mélyebb tartalmáról, jelképrendszeréről. A hallgatóság ezt érdeklődéssel fogadja. Azért érzem ezt fontosnak, mert a történelem tanításunkban nagy hiányosságok vannak, vagy másképp tanítanak egyes eseményeket. Én nagy múzeumjáró vagyok. Bárhol vagyok az országban vagy a világ bármely részén, az az első, hogy bemegyek a múzeumba, mert az ottani környéknek a kulturális esszenciáját láthatja az ember. Minden, ami érték azon a környéken, azt a múzeumok összegyűjtik és bemutatják. Fölmerül a kérdés: hogy lehet, hogy a magyar múzeumokban találunk szkíta, avar, hun és ősi magyar kincseket, és egyetlen finn vagy ugor lelet nincs. Ha valaki képes összefüggésében látni a dolgokat, érdekes kép bontakozik ki a számára.

Miket írsz mostanában?

Főleg gyerekverseket írtam az utóbbi időben, az Irodalmi Rádió már szerkeszti is az első gyerekvers kötetemet. Az állatokról szóló verseimet válogatták ki, de a képek még hiányoznak hozzá. Szívesen magam rajzolnám meg őket, de nagyon sok minden mást csinálok, és kevés az időm: Vezetem a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédelmi Mozgalmat, a szentendrei kórusban énekelek, festek, jobb agyféltekés tanfolyamokat tartok, festeni tanítok tanítványokat, részt veszek a környezeti nevelésben. Hívnak előadónak, most is éppen megkeresett egy cég egy nagyszabású környezeti nevelési projekttel, éppen Bács-Kiskun megyében fogunk kezdeni óvodákban, általános iskolákban, középiskolákban. Én leszek az egyik fő előadója, februárban indul. Bízunk benne, hogy lesz iránta érdeklődés.

Még milyen tevékenységek töltik ki a napjaidat?

Szoktam túrákat is vezetni baráti társaságoknak, hiszen én magam is túrázok. Van egy „étlapom”, hogy milyen túrákat szervezek, és lehet választani belőle.

Mandalákat is festek. Sorban jönnek a megrendelések, hogy mandalákat kérnek. Készítettem egyet karácsonyra, most kérte egy fiatal pár, hogy készítsek nekik egyet Valentin napra. Mivel az gyorsan itt van, ezért félre kell tennem egyéb munkáimat, hogy készen legyek február 14-re.

A Szózat néhány képe már elő van készítve, az alapja meg van festve. Amíg a Himnusznál a képek alapja bordó bársony, a Szózatnál zöld bársony. Olyan a kép, mintha a háttér gyűrt bársony lenne. Ezek további kidolgozásra várnak. Ilyenkor nagyon belelkesülök. Az első képe, a címkép most készült el frissiben, még nedves volt a festék, vigyáznunk kellett a Kecskemétre való szállításnál, el ne maszatolódjon. Most nagyon benne vagyok a munkában, olyan szívesen foglalkoznék vele, de annyi más közbejön: például éppen bejelentkezett hozzám egy felnőtt tanítvány, aki festeni szeretne tanulni.

A szentendrei rádióban irodalmi műsort vezetünk hárman. Oda minden alkalommal kérnek új mesét, amelyet akkorra írok meg. Ezzel kezdődik a műsor este hat órakor, hogy egy előadóművész felolvassa a frissen írt mesémet a gyerekeknek, utána pedig két órán keresztül beszélgetünk irodalomról, képzőművészetről.

Bácsalmáson – A háttérben Rákóczi szobra

Úgy tudom, ezer szállal kötődsz a szülőföldedhez…

Igen. Bácsalmáson születtem, sok baráti szál köt hozzá. Néhány társammal együtt tartjuk a kapcsolatot a Bácsalmásról elszármazottakkal. Sokan élnek az ország különböző részein, de külföldön is. Mindig kitalálunk valamit, hogy mivel lepjük meg a szülővárosunkat. 2017 őszén avattuk a bácsalmási központi óvoda kapuját, ahová én magam is jártam oviba. Ott ismertem meg a legjobb barátnőmet hároméves koromban, a mai napig ő a legjobb barátnőm. Egyszer, amikor Bácsalmáson jártam, észrevettem, hogy a kedves óvodánknak borzasztóan csúnya a kapuja: kopott alumínium hullámlemezből volt. Mondtam a többieknek, hogy ez olyan, mintha egy ipartelepen lenne. Egy kisgyerek vidáman odamegy, és elriasztja a kapu. Így történt, hogy a Bácsalmáshoz Kötődők Baráti Körével meghirdettük, hogy gyűjtést rendezünk egy új óvodakapura. Ez már tölgyfából készült míves kapu, még fafaragás is készült rá. Ehhez gyűjtöttünk pénzt, kerestünk mesterembereket, kivitelezőt, és amikor elkészült, ünnepélyesen felavattuk. Erre az alkalomra is írtam egy verset az ottani óvodásoknak.

Az óvoda kapujának átadása

Egyébként Bácsalmáshoz kötődően mindig dolgozunk valamin. Például állítottunk már egy gyönyörű bronz Rákóczi-szobrot a felvidékről letelepített magyar családok emlékére, hiszen ők nagyon kötődtek Rákóczi emlékéhez. Aztán igyekszünk felkutatni Bácsalmás híres szülötteit. Ilyen például Boromisza Tibor festőművész, aki 1880-ban született Bácsalmáson, és 1960-ban hunyt el Szentendrén. Most meghirdettünk a bácsalmási gimnazistáknak és az általános iskola felső tagozatosainak egy kutatómunkát, és ehhez is gyűjtünk adományokat, hogy a győztes csapatoknak tudjunk díjakat adni. Egyébként a művésznek még él mind az öt gyereke, akikkel nagyon jó viszonyban vagyok. Ketten közülük Amerikában élnek, egy Svédországban, kettő pedig Magyarországon. Már megbeszéltem velük, hogy ha erre sor kerül, akkor találkozzanak a verseny győzteseivel, és segítsenek a jutalmazásban.

Ezen kívül tartunk könyvbemutatókat Bácsalmáson, hiszen más is van a Bácsalmásról elszármazottak közül, aki verseket ír, például Dr. Fischer László, aki ma kecskeméti gyermekorvos. Van egy ilyen sorozatunk: Itt születtem, ez a hazám. Már vagy tucatnyi embert bemutattunk ott: zenészeket, írókat, költőket, képzőművészeket, sikeres kutatókat… A Művelődési Házban ilyenkor általában telt ház van. Beszélgetünk a vendéggel, bemutatjuk a munkásságát, majd a parkban egy emlékfát ültetünk egy kis emléktáblával, rajta a neve.

A kicsik birtokba veszik az új kaput…

Tagja vagy a Szent György Lovagrendnek. Mesélj erről, kérlek!

Két éve vagyok tagja a Szent György Lovagrendnek. Ennek az az előzménye, hogy a Lovagrend meghívott a Himnusz kiállítással a nyári egyetemükre Nyíregyházára. Miután megtartottam az előadásomat, ottmaradtam a programjukon én is, hogy végighallgassam. Voltak ott olyanok, akiket már régebb óta ismertem, másokkal ott ismerkedtem meg. A visegrádiakat már jól ismertem, hiszen régebben, még gyakorló pedagógusként a tanítványaimat vittem programokra a várjátékok idején. A Szent György Lovagrend pedig ott alakult meg, és sokszor találkoztam lovagokkal a rendezvények közben.

A lovaggá avatáson

A nyíregyházi nyári egyetem után egyszer csak kaptam egy levelet, hogy lovaggá jelölnek engem, ha eleget teszek bizonyos kötelezettségeknek. Fel kellett készülnöm történelemből: Szent György életéből, a lovagrend történetéből az alapítása óta a mostani felépítésén keresztül az egész eszmeiségéig. Két lépcsős felvételi volt: egyrészt a budapesti priorátus, másrészt a visegrádi priorok előtt kellett vizsgáznom. Sikeres volt, és felvételt nyertem a Lovagrendbe. Mindig Szent György napján van az avatás a várban. A templomból ünnepélyes menetben, zenés kísérettel mentünk át a királyi várba. A lovagteremben név szerint szólítottak bennünket, majd le kellett térdepelnünk egy zsámolyra, és egy nagy karddal lovaggá ütöttek bennünket. Kaptunk egy gyönyörű oklevelet, amelyet bekereteztettem, és azóta a falamat díszíti.

Milyen feladataid vannak lovagként?

A lovagrend méltányolja, hogy járom az országot a Himnusz kiállításommal, és erősítem a résztvevőkben a nemzeti érzést. Ezen kívül van nekem is egy patronált községem, Madaras, akiknek már régóta segítek. Az anyai nagyszüleim madarasiak voltak. Az ottani idősek otthonát támogatom már évek óta a festményeimmel, verseimmel, személyes megjelenésemmel, könyvemmel. Amikor legutóbb jártam ott, hat festményt vittem, amelyeken az ottani tájnak a védett virágait festettem meg. Ez a segítés, odafigyelés, szponzorálás is a vállalt feladataim közé tartozik. 

Íme a bizonyíték: Lovag lettem!

Milyen programjaid voltak mostanában?

Január 31-én Esztergomban volt egy komplex bemutatóm, íróként és képzőművészként is megismerhettek a résztvevők. Arra kértek, hogy vigyem a Himnusznak és a Szózatnak a címképét, valamint a lakásomban lévő festményeim közül kiválasztottak még három képet. Vittem a könyveimet, verseimet, és erre az alkalomra írtam nekik néhány novellát, amit ott fel is olvastunk. Ez a rendezvény is a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódik, bár kicsit később volt.

Kedves Anikó! Köszönöm szépen az interjút! Kívánom, hogy még sokáig ápold a magyar kultúrát valamennyiünk örömére! Minden jót neked!

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások