Ez a kis útibeszámoló nekem kétszeresen is nosztalgiázás. Először 1982-ben jártam Bulgáriában. Az egyetem befejezése után egyetemi kollégiumi társakkal – bolgár évfolyamtársunk kalauzolásával – 2 hétig utazgattunk Bulgáriában.

Vonattal utaztunk Románián keresztül. Ekkor értek az első megdöbbentő élmények Romániával kapcsolatban: Nagyon szép tájakon vezetett az utunk, de sok helyen láttuk a szegénység jeleit is. A bukaresti pályaudvaron és más városokban is kéregető gyerekek jöttek oda a vonathoz.

Ruse-nél mentünk át a Dunán. Néhány napig bolgár barátunk családjánál vendégeskedtünk. Ezután meglátogattuk Bulgária nagyobb városait és nevezetességeit: Szófia, Rilai kolostor, Plovdiv, Várna, Neszebár. (A rilai kolostor képei 2006-ból valók. 1982-ből nem tudok képet mellékelni. Kedves fiatal olvasóim, lássatok csodát! 1982-ben még nem volt digitális fényképezőgép…, meg mobiltelefon sem.)

Mindenhova vonattal utaztunk (olykor éjszaka is). A kempingekben sátorban aludtunk. A tengerpart közelében a kempingben élveztük a szocialista árképzés előnyeit. Három árkategória volt:
I. kapitalista országok állampolgárainak,
II. szocialista országok állampolgárainak (ezek voltunk mi),
III. bolgár állampolgároknak.

Ha jól emlékszem, nekünk 2,2 leva/fő/éj volt a szállásdíj. Az 1982-ben sem volt sok pénz. Minden nagyon olcsó volt. Vékonypénzű egyetemistaként is megengedhettük magunknak, hogy a tengerparton minden este étteremben vacsorázhattunk. Reggelire és ebédre sok zöldséget, gyümölcsöt és sajtfélét ettünk. A 2. hét végén már éreztük az egészségesebb táplálkozás kedvező élettani hatásait.

2014-ben családi nyaralásra utaztunk Bulgáriába. Mivel nagyon kellemes emlékeim voltak az első bulgáriai utamról, és utazásközvetítőként (hirosguide@freemail.hu, Tel.: 30/265-1970) is szép szállodai szobákat és apartmanokat értékesítek, az utasaimtól is jó visszajelzéseket kaptam, így rábeszéltem a családot, hogy Bulgáriába menjünk nyaralni. Már most leírhatom ide, hogy nem bántuk meg.

A tengerparti szállodasor szállodáit – a kor igényei szerint – felújították, és számos új „hiper-szuper” modern szállodát építettek. Ugyanezt tudom elmondani az apartman-házakról is. Szálláshelyet szinte mindenféle minőségi- és árkategóriában találhatunk. A hotelek többsége 4* és 5*-os, általában „all inclusive” ellátással, de van a kínálatban 3*-os hotel is, és mindegyik hotel-kategóriában találunk reggeli vagy félpanziós ellátást is.

A tengerparti üdülőhelyekre lehet utazni repülővel, busszal és egyénileg autóval is. Mi autóval mentünk. Indulás előtt érdemes tájékozódni a határállomáson a várakozási időről. A röszkei határállomáson akár 4 órát is várakozhatunk, ha a török vendégmunkások is épp akkor utaznak haza. Ilyenkor érdemes egy kisebb határátkelőt választani (pl. Tiszasziget).

Az út Kecskeméttől a Napospartig kb. 1100 km. Az útvonal kb. 90%- autópálya, Nis és Szófia között vannak még hiányok. Szerbiában az autópályadíj oda-vissza kb. 20,-EUR, a kapuknál kell fizetni. Bulgáriában az úthasználati díj 7 napra kb. 15 Leva, ezt a határon vagy az első benzinkútnál kell kiváltani. Személyes véleményem szerint érdemes inkább ismert nevű benzinkutaknál tankolni.

Mivel nálunk csak én vezetek autót, és én csak napi max. 600 km-t bírok vezetni, mi oda- és visszaútban is beiktattunk egy tranzitszállást: Hotel Dragoman***, a bolgár határ után. (A szállást a booking.com-on foglaltam le. 5 személyre 55,-€ volt a 2 szobás lakosztály ára. Azt hiszem, ez nem rossz.) Nekünk ez az utazási módszer vált be. Nem kell rohannunk, van időnk útközben egy-egy helyen kicsit körülnézni. Én úgy gondolom, hogy az oda- és visszautazás is a nyaralás része, és ez nem teljesítménytúra.

A 2. napon du. 3 óra körül érkeztünk a Burgasztól 40 km-re lévő legnagyobb üdülőközpontba, Napospartra (Szlancsev brjag). A Yassen apartmanházban 2 szobás apartmant béreltünk ki egy hétre, az udvaron medencével. Nagyon jó. A homokos tengerpart 200 m-re volt. Élelmiszerbolt és étterem a házban.

A képen Soós Zoltán integet…

 

A képek a Napospart 8 km hosszú tengerpartján és a Yassen apartmanházban készültek.

 Soós Zoltán

 

 

Hozzászólások