,,Egerben is ragyognak csillagok!” Nagy Zita ifjú festő, grafikus, selyemfestő és költő bemutatása – Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy vendégem volt Egerből ez a szép, tehetséges, és mégis olyan szerény leány, Zita. Megkértem, hogy beszélgetésünk egy részét hadd osszam meg Önökkel. Megkérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

 

nagyzita10

 

Mindenekelőtt nagyon szépen köszönöm a megtisztelő meghívást. Jóleső érzés és gazdag élmény volt a kiváló alkotókból álló közösségetekben lenni a gyönyörű Kecskeméten, külön hálával tartozom az őszinte és baráti fogadtatásért!

Egerből a szülővárosom, iskoláimat is ott végeztem. Bár nem az én érdemem, de nem titkolt apró szelete volt a gyermeki büszkeségnek felnőni abban a kis vidéki városban, amit ismertté sokaknak kötelező olvasmányuk tett. Dacára, hogy szívesen és sokat utazom, ha egy-egy helyen az emlékek hirtelen tornyosulnak és árnyékolnak, továbbállok, hogy idegen, más-tájakon járjak, tágabb tekintetet, viszonyítási alapokat, ihlető impulzusokat gyűjtve, de a kiindulópontot nem felejtve. És míg másoknak ismeret, történelem vagy földrajz, nekem első illat és hang, első szín és íz, és minden elsősége marad.

A furcsa létben valamiért úgy történt, hogy a valóságot mindig mélyen megélve, szenzitíven megfigyelve, összes élménynyomát eltárolva – egészen apró koromtól – a művészet területén leltem azt a szükséges többletet, amitől számomra megfoghatóak a mindennapok. 10 évesen kezdtem az általános iskola mellett, délutánonként helyi művészeti iskolákba járni, inkább még csak szórakozásból, semmint valamiféle céltudatosságtól felvértezve. Később az egri Dobó István Gimnáziumban érettségiztem, a további festészeti és irodalmi tanulmányaimat Egerben és a Bécsi Egyetemen folytattam, hobbi-és kurzusszinteken kiegészítve közeli érdeklődéseimmel, a filozófiával és pszichológiával.

Amellett, hogy születünk valamilyen alapérzékkel, bázisjellemmel, én rengeteget köszönhetek a körülményeknek is, amelyek nem elnyomták, hanem felerősítették bennem ezeket. Meghatározó befolyás volt, hogy fogékony életkorban, életem első nyolc évében, városi gyerek létemre falun tölthettem az időm nagy részét anyai nagyszüleimnél, Szentistvánon. Ez egy aprócska község Egertől alig 30 kilométerre, ahol két unokabátyámmal nevelkedhettem a legnagyobb függetlenségben, zavartalanságban, és jóindulatú, kitartó emberektől körülvéve.

 

nagyzita11

Édesanyámmal – Eger, Bazilika

Nagyszüleim dolgos munkával mindent maguk termeltek meg, átadva nekünk is egy hagyományosabb élettérre nyitott, ember- és természetközelibb szemléletet, az élővilág tiszteletét, de legfőkébb a mérhetetlen önállóságra és végtelen szabadságra való igényt. Ezek után az iskolában is nehezen igazodtam a korlátokhoz szegény tanáraim bosszúságára, szabadon értelmeztem a csengetési rendet, a feladatokat, az egyenholmikat és a csoportmunkákat. De kárpótlásképp, amiben egy aprócska alkotó potenciált is láttam, abban – idő- és energiamennyiséget nem sajnálva – a maximumra törekedtem, sikerekkel meghálálva, ha a saját utamon engedtek.

Kitől örökölted a tehetségedet, a szép iránti vonzalmadat, humán beállítottságodat? Nem beszélve a szépségről, bájról, kedvességről. Szegény nagymamám erre azt szokta mondani: “Az Isten jókedvében teremtette”. Szeretném, ha mesélnél a szüleidről is.

A nagymamámmal sok szép időt töltve tőle tanulhattam, hogy mindig meg kell próbálni kedvesen viszonyulni mindaddig, amíg az ellenkezőjére okot nem adnak, és hogy képességeinkre jó érzéssel, de szerénységgel tekintsünk, mert az elbizakodottság a fejlődés és az apró örömök mészárosa. Külsőre egy törékeny nő volt, de hatalmas belső erővel, ami számos és legnagyobb családi tragédiái után is képessé tette fáradhatatlan kedvességgel fordulni mások felé, vidámnak és örök biztos pontnak lenni az én életemben is.

A humán beállítottságot édesanyámtól örököltem és kaptam, ő középiskolai magyar-, orosz- és némettanár, emellett a zene- és vizuális művészet rajongója, évről-évre pedig a magyar nyelv és irodalom érettségi tételeit kidolgozó könyvei jelennek meg. Az, hogy az alkotással foglalkozhatok, leginkább az ő érdeme, művészpályám állandó biztos támasza, a kezdetektől értőn fogadta tevékenységemet, és hősiesen helytállt legádázabb lázadásaimban, öntörvényű attitűdjeimben is.

 

nagyzita1

Halsikoly – Szárazvíz (festmény)

Az irodalom szeretetét hamar átadta. Óvodásként, ha éppen beteg voltam, de neki tanórát kellett tartania, hát ott ültem én is a hátsó padsorokban. Így korábban ismertem meg az ókori mítoszokat, Örkény egyperceseit és Arany Híd-avatás balladáját Zichy Mihály lüktető rajzaival illusztrálva, mint például a Hófehérkét. Esti történetek is a középiskolai szöveggyűjteményből kerültek felolvasásra, képeskönyvként pedig a Tretyakov Képtár albumát lapoztuk, amit még gimnáziumi éveiből, a moszkvai ösztöndíjútjáról őrzött. Határozott értékrendjével, hatalmas munkabírásával, tele mindig lelkes, másoknak is jutó energiáival és elhivatottságával egy még természetes és tökéletes környezetet igyekezett teremteni nekünk. Hogy a képzelőerő se kényelmesedjen el, ítéletében az elektronikus médiumoknak sokáig otthon nem is volt helye, egyedül a lemezjátszó kapott kegyelmet, a könyvespolc pedig egyre terebélyesedett.

Paradox módon ezekben az években mégis külön dicséretekkel sikerült végeznem az informatikát, ami egyik “vadhajtásos” érdeklődésem, ahogy a futurista művészek is megteremtették a maguk gépkultuszát. Megnyugtat a technikai eszközök érzelem mentessége, logikája, következetessége, és lenyűgöz a létrejöttükben játszó végtelen emberi alkotóképesség és kreativitás. Egyébként műszaki végzettséggel és a festés, rajzolás, fafaragás remek kézügyességével apám rendelkezett, de ő már kisiskolás korom óta nem tartja velünk a kapcsolatot. Ennyit talán véletlenül mégis rám hagyott. Felnőni végül öcsém, édesanyám és az ő második férje mellett sikerült, aki ügyvéd, tehát ő is a humán területen, de azért reálisabb, gyakorlatiasabb talajokon mozog.

Sokat köszönhetek még édesanyám testvéreinek is, ők szintén nevelői, pedagógusi pályát választottak, és mindig nagy szeretettel, odafigyeléssel vettek körül. Nővére, az én keresztanyám, aki sajnos már nem él, különösen jó kézügyességgel és áldott alkotófantáziával rendelkezett, rengeteg idejét rám szánta, elleshettem a “titkokat”. Az ő fia, unokabátyám pedig a Nietzsche-írások töretlen szeretetét alapozta meg nálam azóta, hogy elsőként 14 éves koromban megajándékozott A vidám tudomány című művel.

 

nagyzita2

Leveses szín-ÉN-ek

Milyen pályát választottál? Jelen pillanatban mivel keresed a kenyeredet?

A számomra egyik legszívesebben olvasott regényben, Reviczky Gyula Apai örökségében, annak is a második változatában hangzik el a hérakleitoszi bölcselet kisebb módosulással; az ember jelleme az ember sorsa. Ebből kilépni nemigen lehet, de nem is igen érdemes. Én is igyekeztem a habitusom és a lehetőségeim szerint választani. Nekem például nagyon fontos kritérium volt az, hogy időben és térben mobil maradhassak, így kerülőutak és kipróbált kalandozások után végül a festéshez tértem vissza, de már kibővítve a palettát a szélesebb körben igényelt selyemfestett dolgokkal. Selyemfestésből néha kisebb tanfolyamokat is tartok gyerekek vagy felnőttek részére. Kiegészítésképpen pedig weboldalakkal foglalkozom, amiből most épp egy kézműves oldal tervezete van függőben.

Kaptam tőled egy csodaszép kendőt ajándékba, amely a te kezed munkáját dicséri. Kérlek, meséld el, hogyan készül el egy ilyen selyemkendő vagy sál?

Amikor a selyem hosszú útja során hozzám kerül a beszállítótól, akkor még egy teljesen tiszta fehér alap tele kívánkozó lehetőségekkel, nyílt terepe a fantáziának. Az igazi selyemanyag magasfényű, jó nedvszívó, tapintása pedig finom, lágyesésű, és ezeknek megfelelően nagyon érzékeny is. Első lépésként óvatosan kifeszítem egy üres keretre úgy, hogy majd a festés során szilárd felületet ne érjen az anyag.

 

nagyzita5

Népi mintás selyemsálak

Maga a festési technikája hasonlít a hagyományos festészetben ismert akvarellekhez: sebesen futó, híg vízbázisú, egymásba szépen összefolyó és gyorsan száradó festéket használok. Ezek egészen a száradásukig “mozognak”, terjednek az anyagon, ezért minden darab teljesen egyedi, ugyanúgy egyik sem ismételhető meg. Az eltérő színű rétegek nem fedik le egymást, javításra és átfestésre ennél a technikánál nincs lehetőség.

A motívumok határvonalait kontúrral viszem fel, ez tartja a festéket mintán belül, háttér esetében mintán kívül. De készülnek ábra nélküli, csak színes kendők, sálak is. Ha csak színes selymet szeretnénk, nem szükséges kifeszíteni az anyagot, hanem nedvesen, alakzatokba gyűrve is felvihetjük az összeillő színpárokat, és hagyjuk, hogy egymásba olvadjanak, szép átmeneteket létrehozva. Ezt a valamivel kevésbé macerás technikát alkalmazzuk a fent említett tanfolyamokon is, mert a kezdőknek is sikerélményt ad. Ügyes végeredmények szoktak születni.

Utolsó fázis a fixálás. Ezután a festett anyag mosható, hordható, használható, a festék már nem oldódik ki. A rögzítés a kisebb színes mintáknál, ahol a háttér fehér, vasalóval történik, az összes többinél viszont gőzöléssel. Utóbbi egy többbórás folyamat, fantasztikus eredménnyel a végén, ugyanis felerősíti, kihangsúlyozza a selyem alaptulajdonságait, de nagy odafigyelést igényel, mert a túl erős gőz megbontja a festéket, a túl gyenge pedig nem rögzíti rendesen, így a művelet közben rendszeresen kell ellenőrizni.

Nehézségével és improvizációjával együtt nemes technika a selyemfestés, különleges, egyedi öltözékek, képek alkothatóak vele. A munkafolyamata a jóleső kifáradás mellett nagyon nyugtató is tud lenni, még ha kicsit idegesebben is kezdek neki, a nagyfokú kézbiztosság és koncentrálás – amit igényel – óhatatlanul is ellazít, akár egy művészetterápia.

 

nagyzita8

Fekete-fehér népi mintás selyemkollekció

Szeretném másoknak is ajánlani ezeket a csodás egyedi darabokat. Hogyan juthatnának hozzá az ismerőseim vagy az olvasók?

A legrövidebb, bárhonnan elérhető út a www.nagyzita.com weboldal, ahol megtalálhatóak a selyemfestett alkotásaim, ezekhez kötődően a weblap kapcsolat részén bárki írhat nekem, vagy közvetlenül a z.zitanagy@gmail.com e-mail címen kereshet.

Tudom, hogy a selyemfestés közel áll a végzettségedhez, hiszen képzőművészeti iskolát végeztél, festesz, grafikákat készítesz. Melyiket milyen gyakorisággal teszed? Vannak kedvenc témáid?

A festményekhez, grafikákhoz fűz első szerelem, és csak ezek mellé, ezekre építkezve érkezett a selyemfestés kíváncsiságtól, kísérletező kedvtől vezetve, kitágítva kicsit a lehetséges alkotófelületek választékát. Így párhuzamosan igyekszem mind a háromnak helyet és időt adni, bár mennyiségi végeredményükben végül csalókák lesznek, mert egy-egy selymet hamarabb el lehet készíteni, mint festményt vagy grafikát. Azért vannak szinkronban jelen, mert nagyon változó, hogy éppen melyikhez van ötletem, hangulatom, illetve a megrendelések is befolyásolják, mit kell éppen előrevennem, de a leblokkolás, alkotóválság is megtekeri olykor a maga fonalát.

Festményeknél, grafikáknál kedvelt témáim a modern kor és társadalom egyénre mért újfajta lehetőségeivel érkező újfajta elidegenedései, ezekkel járó előnyei, hátrányai, a kívül-belül létezésnek kérdései, az önszabadság. Filozófiájában kicsit egzisztencialista, individualista és életfilozófiai háttérrel. De az írással való baráti kapcsolatom miatt nagyon szívesen reflektálok irodalmi alkotásokra is vizuálisan, örömmel halászgatok az ókori mítoszok (pl. Sziszüphosz), különböző népek legendáinak (pl. a hamelni patkányfogó) és a kortárs művek megannyi mirákulumából, bármelyiket, amelyik intenzíven megragad.

Festési technikában az akciófestészet áll hozzám közel, az úgynevezett dripping (csorgatásos-csöpögtetéses) módszerrel hirtelen, lendületesen felvitt festékrétegek megfelelő karakterrel látják el a képeket. Dinamikát és mozgást kölcsönöznek nekik, energikus, ritmusos, erős kölcsönhatással a munkafolyamat alatt és után észrevétlen leszünk a kép része.

Selyemfestéseknél a tiszta színes árnyalatok egymásba simuló táncát szeretem, néha akár csak úgy önmagában. De ha mintát festek, akkor legszívesebben a népi motívumokat (pl. matyó, palóc, kalocsai) vagy a szülővárosomra, Egerre jellemző jelképeket (pl. szőlő) és a számomra vonzó víz-témát (hajók, halak, horgonyok stb.) hívom életre. A népi motívumokhoz egyébként most kegyes az idő, a divat újjáélesztette őket, széles körben népszerűek, a határokon innen és túl is. Ettől függetlenül a matyó mintát nekem a legkedvesebbé, szívre simulóvá mégis a személyes vonatkozás teszi.

 

nagyzita7

Fekete szentistváni matyó mintás selyemsál

Szentistván, a falu, ahol nagymamám élt, ahol három lányát is felnevelte, és ahol én is valaha olyan boldog és felhőtlen lehettem, Tard és Mezőkövesd mellett a három “matyó” település egyike. Ott is kialakult a csak arra a tájegységre jellemző, a matyón belül is elkülöníthető, az úgynevezett szentistváni matyó változat. Nagymamám lelkesedett ezekért a mintákért, és nagy mestere volt annak, hogy a házban lévő dolgokat, törülközőket, párnákat, takarókat ezzel hímezze ki, díszítse fel. A mai napig őrizzük ezeket az alkotásait. Én a selyemfestéssel csak 2012-től kezdtem el foglalkozni, beépítve ennek művészetébe a szentistváni matyó forma- és színvilágát, de ezt sajnos nagymamám már nem élte meg. Így minden selyem, amit szentistváni matyóval festek, az ő emlékének szól, örök tiszteletként, köszönetként.

Mire és milyen anyaggal készülnek alkotásaid, ha nem selyemre festesz?

A grafikákhoz, akvarellekhez, kollázs- és montázsképekhez alapot a papírfajták széles, színes kínálata nyújt (pl. akvarellpapír, műszaki rajzkarton, nyomópapír stb.), ezekből válogatok és ezeket váltogatom. Leggyakoribb segítségem közülük a műszaki rajzkarton, a maga univerzális tulajdonságaival.

A festmények többségét azonban vászonra készítem, ehhez a legjobb egy tiszta, sűrűszövésű pamut anyag, fehér vagy világos színben, amit használat előtt festékkel még le is alapozok. Bár még csak egyszer-kétszer használtam, de a vastag, ritkább szövésű zsákvászon is jó alapja a festékeknek, érdekes és érdes, játékos felületek jönnek létre a segítségével. Festékként az akrilfesték a kitartó kedvencem, tulajdonságaiban az olajfestékhez hasonló. Jó fedőképességű, szép, erőteljes színekben pompázik, száradás után újraoldhatatlan, tartós, különböző felületeken (pl. papír, fa, textil) jól megtalálja a helyét és nagy előnye az olajjal szemben, hogy vízbázisú. Ritkán még farostlemezekre vagy kezeletlen fatáblákra is festek, ezeknél szeretem, hogy vastagságuk miatt kicsit kiemelkednek a térből, így eleve masszívan is tartják magukat, kifeszítést nem igényelnek. És még jó illatuk is van.

Volt már kiállításod a munkáidból?

Igen, 2001 óta szerepelek csoportos kiállításokon, ezek közül az egyik legfontosabb a Középiskolások II. Országos Képzőművészeti Kiállítása volt (2003), majd később egyéni, önálló kiállításokon (DunaPart, West End Office Center Budapest, 2010; Imola Eger, 2013) is prezentálhattam a munkáimat. A legutóbbin már a selyemfestett kendők és sálak is bemutatkoztak. Ha minden jól megy, egy majdani kiállításra a fekete-fehér-szürke sokvonalas tollrajz-grafikáimból tervezek egy teljes egész, összefüggő sorozatot. Idővel a népi motívumos selyemdolgok kelnének útra külhoni magyar intézményekbe, népszerűsítve és ismertetve a kultúránkat, de ezek gyakorlati megvalósítása még távolabb jár. Az egyelőre sovány kiállításanyaghoz bőven van még festenivalóm.

 

nagyzita4

Schönbrunni árkádok – grafika

Szoktál festőtáborokban részt venni?

Már az általános iskola felső tagozatában a nyarakból egy-két hetet festőtáborban tölthettem akkor még Egerben vagy a környékének számító Noszvajon. Ezeket akkori tanáraimnak köszönhetem, akik mindig – egész éves lelkiismeretes munkájuk mellett is – megszervezték és lebonyolították a táborokat. A kezdetektől biztos kezekben voltam. Szeretettel emlékszem vissza és sokat köszönhetek Bernáth Imrének, Kühnéné Fekete Máriának és Ferenc Tamásnak, akik nemcsak tehetséges és egyedülálló alkotók, de értő művészetpedagógusok is, rengeteg lehetőséget, nyílt szemléletet kaphattam tőlük. Később a közeli hegyek varázsoltak el, a Bükk-vidék tájain és a Mátrában festőtáboroztam, a vízesés-illatú Lillafüreden, József Attila Ódájának festői szülőkörnyezetében vagy a nevének utolsó tagjában megegyező Mátrafüreden. De ezek már mind régen voltak.

Még egy balatoni festőtáboron gondolkodtam, mert az ottani táj és atmoszféra hihetetlenül erős, nem utolsósorban a környék jelentős művészközösségek otthona. Ámbár ez majd még elválik. Az igazság az, a nagy vizekkel gazdagított vidékek számomra a legvonzóbbak, – legyen az tó, tenger, folyó. Minden figyelmemet lekötik, és egyedül csatangolva szeretem felfedezni őket, vagy kihasználni a víz adta lehetőségeket. Így a Balatonnál járva is mindig valami érzelem és gondolatgazdag vitorlázás lesz a dologból, ahol inkább csak begyűjtöm, és későbbre raktározom az élményt, az ihletet. Ezt a vízszerelmet letagadni sem tudom, apró motívumai öntudatlan úsznak bele hol festményeimbe, hol a selymekre, hol az írásaimba.

Most pedig térjünk át a számomra oly kedves versírás rejtelmeire. Nem titok, hogy a tollforgatás mestere is vagy. Legutóbb az Agria folyóirat hasábjain olvashattuk tőled. Mióta írsz verseket?

Kisebb verselgetések, rímelgetések, szójátékok kiötlésével már gyermekkoromban szórakoztattam magam, de akkor a költészet még inkább más alkotók műveinek – a kortárs és a klasszikus lírából egyaránt – olvasásával, hallgatásával, szavalásával volt vendége a mindennapjaimnak, így ismerkedtünk mi össze. Komolyabban foglalkozni vele és konkrét, saját verset írni olyan 14 évesen kezdtem, bár ezek is elég kezdetlegesek voltak, de kicsivel később, a gimnazista éveim során és utánuk is, már irodalmi pályázatokat nyertem a versekkel. Ezekből minden évre jutott egy-kettő, és bár én soha nem találtam őket elég jónak, számomra nagyon jóleső érzést és félő bizonytalanságomban bátorító megerősítést jelentettek a szakmailag értők, tapasztaltak elismerései.

 

nagyzita3

Érintések II. – grafika

Hogyan jött az ötlet, hogy versbe öntsd gondolataidat? Kik látták, értékelték és biztattak a versírásra?

A költészet és az irodalom egészének különös és ösztönös vonzása révén a már gyerekként megismert szeretet és tisztelet minden csodával írt gondolat iránt. A sok-sok mű után úgy éreztem, ha az ember önmagával és a világgal való legmélyebb viaskodásaiban segíthet a vers olvasása, akkor biztos az írása is. Persze az első verseket azért nagyon szégyenlősen, személyesen senkinek meg nem mutatva, csak úgy arctalanul küldtem be életem első irodalmi pályázatára, mert a kíváncsiság és az önhatárfeszegetés azért bennem is munkált. Akkor történt, hogy az írásaimat először díjazták is.

Ez nálam minden bizonnyal döntőpont volt, amely pozitív végkicsengésével folytatásra, továbbfejlődni akarásra sarkallt. Így sokat köszönhetek az akkori zsűrinek, közülük is rengeteget dr. Ködöböcz Gábor tanár úrnak, aki azóta is teljes szívvel, töretlen hitével és biztos szakértelmével segíti az utamat. Szüntelen megerősítéseivel és baráti dicséreteivel ösztönöz, az Agria lapjain mindig helyet ad. Mindezekért végtelen hálával tartozom, és máig sokat jelent, hogy egykor a tanítványa is lehettem Egerben. Motiválására próbáltam ki különböző versformákat is, mint a haiukut, a szonettet, szabadverseket vagy éppen az esszéírásokra tett ötletes témajavaslatait. Fontos támaszom még Csatáné Bartha Irénke költő gondos pártolása, tapasztalt, hasznos tanácsai, és hálás vagyok, hogy irodalmi rendezvényein engem is a szerzők soraiba válogat. Mindketten korábbról már a Montázsmagazin olvasóinak is ismerősek lehetnek.

Mennyire vagy termékeny költő? Milyen gyakran lep meg az ihlet?

Az ihlet cseles, bejelentés és várakozási idő nélkül csörtet, jól fogalmaztál, hogy meglep. Ha úton vagyok vagy csak otthon, egyedül vagy társaságban, és valami szín vagy illat, egy ismerős vagy ismeretlen hely, arc vagy bármi más hatására, de felébred egy érzés és gondolatláncra fűzi magát. Vagy ha az éjszakai sötétben meghallom azt, amit a nappal fénye elnyom. De akkor, azt ott le kell írni. Ezért többnyire mindig van nálam toll és füzet. Azokkal a kivételekkel, amikor gyarló és szétszórt vagyok, és az elfelejtett eszközök hiánya miatt került már feljegyzés kölcsönkért szemceruzával szalvétára, vagy jobb híján telefonba.

De azért régimódi vagyok, és ragaszkodom a hányatott, hercehurcáktól megviselt, gyűrt, fűzfői manufaktúrás zöld kis füzeteimhez. Ebbe írok néha csak egy-egy sort vagy szópárokat, kifejezéseket, fél-verset, versrészletet. Ezeket majdnem minden nap, de teljes egész versek csak akkor lesznek belőlük, amikor nekiveselkedem és összerendezem őket. Ez az, ami nálam sokáig tart. Nagyon nehezen mondom rá, hogy kész, mehet. Ülök a verseken, ők is ülnek rajtam, csiszolgatom, megtoldom vagy vékonyítom soraikat, lassan kapnak áldást a végszóra. Ezért úgy fogalmaznám meg, hogy töredékekben termékeny, egész verseket vontatottan megfontoló költő vagyok még.

 

nagyzita9

Kortárs Hangon – Díjátadó

Van már önálló köteted?

Önálló kötetem még nincs. Nyomtatásban eddig a Kortárs Hangon című antológiában jelent meg két versem 2011-ben a kötet nemzetközi irodalmi pályázatának egyik díjazottjaként. Nagy megtiszteltetés és öröm nekem, hogy azóta az Agria folyóiratban is már többször szerepelhettek az írásaim. Az önálló kötetre azonban eddig még nem éreztem elég jónak, eléggé késznek a verseket, és őszintén, önmagamat sem igazán. Ha saját magamról, a műveimről van szó, nagyon kritikus és szőrszálhasogató tudok lenni, és bár ismert Salvador Dalínak az az egyébként találó mondása, hogy “ne félj a tökéletességtől, úgysem éred el soha”, úgy gondolom ennek tudatában, hogy mégsem lehet lentebb adni, és annál inkább muszáj a tökéleteset megcélozni, hogy legalább a végén egy erős jó kijöhessen a dologból.

Csak mostanában, főként Ködöböcz Gábor tanár úr és Csatáné Bartha Irénke hozzáértő, kedves és biztató bátorításaira kezd testet ölteni egy önálló kötet lehetősége. Ezért a versek összegyűjtögetése, rendezgetése, alakítgatása már folyamatban van, és az illusztrációkra is van egy-két kósza elképzelésem, amit magam szeretnék majd megvalósítani. Nagy mankó és támogatás nekem, amit magamban csak úgy hívok, hogy Agria-szűrő. Azaz, amelyik vers bekerülhet, megjelenhet ebben – az irodalmi körökben már méltán elismert, nagy tapasztalattal rendelkező szerkesztők által igényesen összeállított – folyóiratban, akkor arról már jobban el merem hinni, hogy egy saját kötetbe is beleillik, vagyis az én meghatározásomban: önálló kötet-kompatibilis.

Zitám, te még oly fiatal vagy. Milyen álmaid vannak az elkövetkezendő esztendőkre alkotóként és magánemberként?

Emberileg nagyon tudom tisztelni és csodálni azokat, akik alkotó létükre családosak. Becsülöm, hogy két életnyi képességgel bírnak. Magamat sosem tudtam így elképzelni, mint ahogy minden ember a tudatában rendelkezik a dolgok azon kánonjával, amit meg akar élni a létezésben. Az enyémből a családalapítás képe mindig is hiányzott. Magánemberként szívesen kötök új és intenzív, de viszonylag rövid szerelmi ismeretségeket, szűkre szabottságuk biztonságában tudok csak teljességgel funkcionálni. De a tartós kapcsolatokhoz szükséges folyamatos bátorságból, odaadásból, gondoskodásból, figyelemből, alkalmazkodásból és hétköznapiságból kevés van meg bennem. Nehezen kerülök közel, és inkább a mindent szépnek megtartó távolságába helyezkedem. Művészként mindent hol magasan, hol mélyen élek, az élményeket és ihleteket begyűjtve gyakran vonulok a remete alkotó magányába, amely során érzékeny, már-már önző vagyok az időmre. Ezért úgy érzem, csapongó szabálytalanságaimba mást hagyni hosszútávon bekapcsolódni nem volna tisztességes.

Mit üzensz a kortársaidnak, akik hasonló gondokkal, de hittel és reménnyel élik mindennapjaikat?

Jó, ha úgy járunk a világban, minta folyton fotóznánk az elménkkel. Észrevéve a részeket, montázsukból összeillesztve az egészet, az egészünket. Eltárolni, elvehetetlenül magunkban hordozni a legapróbb dolgok tudatfotóit, okozzanak azok örömöt vagy akár fájdalmat, egyiket se felejtsük el tisztelni. Valami negatívja – elég idővel – végül pozitív képet hív majd elő. Ezekhez kívánok mindenkinek sok kitartást és erőt, az alkotóknak pedig csodaművek létrehozását!

Nagyon szépen köszönöm, hogy közreadhattam ezt a beszélgetést. Kívánok számodra minden szépet és jót. Váljon valóra minden álmod és vágyad. Remélem, hogy jövőre megint átbeszélgetünk egy éjszakát. Az én Istenem vigyázzon rád!

 

Tavaszhajnal

hamar hajnalban
húsában még az eleven éjnek
a konyhaablak kontyába
a Duna tavasz-szín sziluettje réved

fekszünk a félig-fényben:
először és utoljára nézlek

egyszer ölelj és soha többet
ne folytonosság légy

az örök pillanat
a legjobb rész
megízlelt vonzás
és vágy maradj

felforrtak rég a vizek
acélhéjú kannahasakból
sípol sötéten a készenlét
– talált tegnapunkból –
magam lassan kilopom

csak egy utolsó csészét
egy végső böjti kortyot
leázott ajkainkról
az üdvözlégy
– elfogyott –
régi érintéseket simítjuk végig

bennük lüktetve visszatükröződünk
megzavarodva elmismásolt valóságunktól
szavaink lepattogzanak az asztalokról
módosult mozdulatpillanatainkról

az érzés metamorfózisa ez
a hang-gálába
öltözködött cinkos tekintetünk
körülöttünk még összeér

– a horizont hátgerincén –

tavaszi áradás
hömpölyög át
elmossa jelenlétem miközben
a víz zenél élő májust, holt hajókürtöket temet
¬ ¬– a szél –
hintájával eltűnök
hogy ne több
csak füst legyek
gyűrt gallérján nyári egednek

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások