Kedves Zsuzsi! Mióta vagy óvónő?

Csak néhány éve dolgozom ismét óvónőként a Mátis Kálmán utcai Óvodában, volt egy kis kitérő az életemben, amikor mással foglalkoztam.

Hogyan és mikor fogalmazódott meg benned a gondolat, hogy festeni szeretnél?

Ez az egész észrevétlenül jött, a barátaim hívták fel a figyelmemet a bennem rejlő adottságra. Az ő biztatásukra kezdtem el festeni ötven éves fejjel. Egy évig autodidakta módon festettem, majd Szappanos István festőművésszel való véletlen találkozásom után lettem az általa vezetett szakkör tagja. A szabadidőm legnagyobb részét festéssel töltöm, ez megnyugtat, önbizalmat és sikerélményt ad. Nagy öröm, amikor sikerül a természet szépségeit hűen ábrázolni, papíron viszontlátni. 

Ki segített a célod megvalósításában?

Sokan segítettek apróságokkal, biztatással, szeretettel. A legtöbbet mindig az jelentett, amikor mosolyt láttam az arcokon a képeim láttán. A családom mindig biztatott, a barátaimtól is sok támogatást kaptam. Köszönettel tartozom érte mindenkinek.

Nagyon kitartó, szívós és szorgalmas vagy, ezt hallottuk a mesteredtől is a megnyitón. Jelent-e ez valamiről való lemondást?

Mivel ötven évesen kezdtem csak festeni, úgy éreztem, sok mindent kell bepótolnom. Nagy szorgalommal igyekszem pótolni a kihagyott éveket, de ez nem jár lemondással, hiszen azt csinálhatom, amit szeretek, és ennél jobbat kívánni sem tudnék.

A munka mellett hogyan jutott időd a sok gyakorlásra, a szorgalmas munkára?

Munka mellett is szakítok időt festésre, ha máskor nem megy, akkor az alvás rovására. Az óvodában a gyermekekkel is nap, mint nap alkotunk, mivel óvónőként feladatunk a gyermekek művészetre nevelése is.

Milyen alkotótáborokban vettél részt? Mi volt a jó bennük?

Nagyon szeretem az izsáki alkotótábort, a Kolon-tó környékén sok gyönyörűséget lehet felfedezni és lefesteni, a festőtársaktól is nagyon sokat lehet tanulni. Szappanos tanár úr bükkzsérci táborában is visszatérő vendég vagyok, mindig elvarázsolnak a hegyek és az erdő, a természet szépsége. Az ott élő emberek elhalmoznak minket szeretetükkel.

Miért éppen a vízfestést választottad? Próbáltál más technikákat is?

Próbáltam más technikát is, de az akvarell áll hozzám legközelebb, ezzel a technikával tudom legjobban kifejezni magam.  

A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara adott otthont a tárlatodnak. Miért éppen itt állítottál ki? Vannak-e más lehetőségek is a városban?

A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kiállítótere ideális helyszín, itt remekül érvényesülnek a festményeim. Nekik ezúton is köszönöm a lehetőséget.

Mik a képeid legfőbb témái?

A legjobban a virágokat szeretem, de szívesen festek tájképeket és csendéletet is.

A tárlat megnyitóján nagyon szívből jövő szavakkal dicsérte meg Szappanos István a festményeidet. Pedig már nagyon sok tanítványa volt eddig. Milyen érzés volt ott állni és hallgatni mindezt?

Szappanos tanár úrnak valóban a legszorgalmasabb tanítványai közé tartozom. Az, hogy hányadik vagyok a tanítványok sorában, számomra nem lényeges. Nagy öröm az Ő tanítványának lenni, és nagyon jó érzés volt a kiállítás megnyitóján a sok boldog, mosolygós arcot látni, hiszen mindenki velem örült. Remélem, még sokszor lesz ilyen élményben részem.

Kedvesek voltak az óvodások is. A te csoportodból valók voltak?

A szereplő kis óvodások az én csoportomból valók voltak, kolléganőm, egyben nagyon jó barátnőm, Halmágyiné Nyirádi Éva tanulta velük a műsort, ez volt az ő meglepetésük.

Melyek a további terveid? Megváltoztatja-e az életedet gyökeresen ez a tárlat?

A további terveim között mindenképpen szerepel a festés. Szeretném, ha többen megismernék munkáimat, akár országszerte is. Szeretnék minél több tehetséges gyereket felfedezni, és a művészet felé irányítani.  

Weninger Endréné

Vassné Kökény Éva versei a festményekről

Téli álom pipacsmezőről

Színek a palettán, még fehér a vászon
Nem tudod még, mi lesz rajta,  
tán az éji álom.

Ablaknál állsz. Havazni kezd –
felvillan egy emlék, egy cseppnyi csend –
a távolban egy fekete fakereszt.

Nézed az eget, égen a felleget.
A puha hó lassan mindent betemet,
s már nem látszik a fekete fakereszt.

Jöjjön az álom
jöjjön a látomás
repít a képzelet
színhez színt keversz
repül az ecset
eltűnt a hólepel
pipacsmezőt
pillangót látsz
már a vásznon
épp olyat
mit megálmodtál
vagy ez is csak álom?

Hálásan nézel az ég felé, honnan  
millió csillogó hópihe száll – mert érzed,
Valaki szelíden vezette ecsetet tartó kezed

Jégcsapok

Fagyott fecskefészkek
korhadt ereszekről
csöpögő jégcsapok.  
mint ház falán
a málló vakolat
a hó a tetőn már
kissé megrogyott
itt bujkál már a
hóvirág fehér
szirmában
a tavasz
s a kékfényű ablakok
tükrében maholnap
meglátja képmását a Nap
s a sápadt arcokra
ábrándos mosolyt ragaszt.

Hozzászólások