N. Sebestyén Katalin verseivel és festményeivel jelentkezett a Montázsmagazin 2017-es, Csodálatos természet című antológiájába. Az antológia bemutatóján is részt vett Kecskeméten, amelyen egyúttal a magazin születésnapját is ünnepeltük. Azóta szoros kapcsolat alakult ki közöttünk.

Kati, milyen volt a gyermekkorod, a szülői háttér? Érdekelt már akkor is a művészet?

Engedd meg, Erzsike, hogy erre a kérdésre az Ars poeticámból idézzek:

“Vadregényes Maros-parton születtem, gyermekéveim már nem látszanak, de felderengenek bennem Édesanyám és Édesapám esti meséi, melyek úgy hatottak rám, minden szavuk, mintha kőbe vésték volna. Lelkemben őrzöm szép szavaikat, angyalszárnyon repít hozzájuk minden gondolatom. Otthon, édes otthon – régóta lányom, s szüleim nélküli…”
Iskolás éveim gyorsan elrepültek, mit szerettem volna, nem érhettem el. “…. A dal, a muzsika gyermeki életem alkotórésze volt, de a szülői túlféltés végképp lemondatott…”

A művészvilág tagadhatatlanul magával ragadott: meseírás és rajzolás kísérte a mindennapjaimat, melyek üres perceim hagyatékául lettek.

Hol végezted a tanulmányaidat? Mi lett a foglalkozásod?

Makó városában végeztem a tanulmányaimat, mind általános iskolai, mind pedig szakvizsgámat, hiszen gyors-és gépíróként végeztem, majd később, már két gyermek mellett érettségiztem le. Foglalkozásomat tekintve mindig adminisztrációs munkát végeztem. 20 évig dolgoztam a Makói Városi Járási Ügyészségen, majd Városi Ügyészség lett belőle, azután az Önkormányzatnál. 2016-ban végeztem el a Jaschik Álmos Képzőművészeti Szakgimnázium festő szakát, az idén pedig a grafikai szak fejeződik be, ugyanitt.

Hullámtörés

Mikor ébredt fel benned a versírás és a festészet művelése iránti igény? A családi életed és a munkád mennyiben befolyásolta ezt?

Mindig foglalkoztattak a versek, gyermekkoromtól nagyon szerettem a verseket. Ami kihozta belőlem, s felszínre tört, az egy nagyon szomorú eseményhez fűződik, az Édesanyám elvesztéséhez. A fájdalommal valahogy így tudtam együtt élni, hogy megfogalmaztam, majd papírra vetettem a bennem zajló eseményeket, érzéseket. Sajnos ez még fokozódott azzal, hogy 5 hónap múlva az elsőszülött lányomat veszítettem el egy balesetből kifolyólag, aki várandós volt, és sajnos mindketten elmentek. Teljesen összetörtem, s ezt az iszonyú fájdalmat, tehetetlenséget, érzéskavalkádot a művészet segítségével éltem át.

Munkába temetkeztem, mert önuralmat gyakorolva, – hiszen semmit sem tudtam tenni, visszafordítani az eseményeket nem lehetett, – sajnos -, ezért éjjel, nappal dolgoztam. Hajnaltól késő estig, ami azután a test megbetegedéséhez is vezetett. 2007-ben egyik napról a másikra az üzemorvos eltiltott a munkától, egy csomó kivizsgálás után leszázalékoltak, az akkori mérce szerint 67%-os rokkant lettem. A rengeteg szabadidő következtében egyre többször ragadtam meg a tollat, s írtam.

A festészet úgy kezdődött, hogy névnapomra egy gyönyörű liliomcsokrot kaptam, s azt festettem meg. Ezután felbátorodtam, beinvesztáltam vízfestékre, temperára, sima rajzpapírra, ecsetre, s egyre többet alkottam.
A családom: ketten vagyunk a második férjemmel, Monorierdőn élünk, befogadott kutyuskákkal, cicákkal. A férjem nélkül nem tudnám megvalósítani e kiterjedt művészi tevékenységemet, ezért nagyon hálás vagyok neki, mert mindenben támogat.

Kisbolygó születik

Milyen témákat választasz a festményeidhez, és mi a kedvenc technikád?

Nagyon szerettem, s a mai napig is szeretem, megihlet a naplemente, a virágok, a fák, a víz. Kedvenc témaköröm a csillagászati, amelyet egyedi módon és stílusban festek meg. E témakörhöz minden nap kapom a NASA-tól a legújabb felvételeket, amelyeket a Kepler, a Hubble, a Keck, a Swift vesz fel. Az űrteleszkópok közül a Hubble a leghíresebb, s a legszebb felvételeket készíti, de már nem sokáig, mert legjobb értesüléseim szerint 2018-ban elkészül a világ legnagyobb űrteleszkópja, a James Webb űrteleszkóp (JWST), a NASA tervei szerint az idén indítják útjára.

Fantasztikus felvételek készülnek az űrteleszkópok segítségével, s ezeket a képeket szeretném a nagyközönség elé tárni, hiszen ezen alkotásaimat a tudományos magyarázó szöveggel együtt állítom ki.

A technikai megnyilvánulásom legfőképpen akrillal történik, de használok akvarellt, pasztellt, vízfestéket, valamint anarylt is, melyeket farostra, a kartonpapírra, valamint vászonra és farostra is alkotok.

Voltak már önálló és csoportos kiállításaid is. Milyen elismeréseket kaptál a festészet terén?

Igen! A legelső önálló kiállításom Üllőn volt, ahol főleg csillagászati, illetve tájképek voltak kiállítva. Nagy örömömre szolgált, hogy itt az iskolások számára földrajzórát tartottak. Rendszeresen vannak csoportos kiállításaim is. Szinte állandóan vannak kiállítva festményeim. Önálló kiállításaim voltak az UNIO Galériában, a Kúti Galériában, a Lilaköd Könyveskávézóban, Csévharaszton, Örkényben, Monoron, Gyálon, Vonyarcvashegyen, Ráckevén, a Mezőgazdasági Múzeumban. Az említett helyeken több alkalommal is állítottam ki, mert mindig bővül a repertoár.

A legelső csillagászati alkotásom a „Szomszédolás” kiállítás sorozatban, ahol több város festői mérettetik meg alkotásaikat, I. helyezést ért el a „Gyémántgyűrű” c. festményem. Nemzetközi kiállításokon „Elismerő oklevelek” birtokosa lehettem, valamint három alkalommal kaptam meg a David Arts Alkotói Nívódíjat, amelyet mind a festészetem, mind a verseim alapján érdemeltem ki. Több alkalommal voltak festményeim I. vagy egyéb helyezettek. Azért a legnagyobb elismerésnek azt élem meg, hogy egy-egy kiállítás során milyen visszajelzések történnek.

Kapuvárott nyílott kiállításom…

2017. november 30-án nyílott Kapuvárott a Térségi Iskolában kiállításom, amelyet 31-én szedtünk le, s vittük Győrbe a Gárdonyi Géza Általános Iskolába. A visszajelzések nagyon pozitívak, s ennek eredményeként bízom abban, hogy a győri kiállítás is hasonló visszhangra lel. Ezután készülök Örkényben kiállítani, amely március 2-án a Szabad Szalon „Szó, zene, kép” című program keretén belül kerül kiállításra, ahol saját verseimből is hangzik el néhány. Mindemellett nagy boldogság számomra, hogy a június 2-án kezdődő nemzetközi festészeti kiállításra kaptam meghívást, amelyet Palermoban fognak megrendezni, s egy hónapig lesznek kiállítva az alkotásaim. Ezután 2018 decemberétől 2019 januárjáig a Szabó Ervin XV. kerületben lévő Könyvtárában állítok ki, ahol 90-100 festménnyel jelenek meg.

Hol jelentek meg eddig verseid? Milyen elismerésben részesültél általuk?

Rendszeresen jelennek meg verseim is évek óta különböző antológiákban. Amire nagyon büszke vagyok, 2016-ban „Az év nyugdíjas költője” lettem, azon kívül három alkalommal „Bronz Oklevél”, az idén „Ezüst oklevél” birtokosa lehettem a „Szárnypróbálgatók” című pályázaton. Ezen kívül a Mécs László Irodalmi Társaság antológiáiban rendszeresen jelennek meg verseim, az idén az Áprily Lajos Irodalmi Emlékdíj során kiírt pályázaton Elismerő Oklevelet kaptam, valamint a Primavera Irodalmi pályázaton is Elismerő Oklevél birtokosa lehettem.

Ezen kívül megjelentek verseim a Garbo Kiadó által meghirdetett Ígéretek, a Csodálatos természet, a Derengő sugarak című antológiákban, ez utóbbit a Monori Könyvtár hirdette meg. Rendszeresen megjelentek verseim a David Arts irodalmi műhely tagjainak verseiből megjelent antológiákban. Azért biztos van, amit kihagytam.

Dömötör M. Dóri kiállításának megnyitója a Lilaköd Könyveskávézóban

Van egy közösséged a Facebook-on: Painter Galéria és kulturális események. Mivel foglalkoztok, mit fed ez a név?

Hát igen! Nagyon szeretem a kis csapatot, s teljes egészében a kultúráról szól, nagy betűkkel. Festészet, irodalom, kiállítások. A Painter Galéria nemcsak a festőknek ad lehetőséget bemutatkozásra, hanem a különböző művészeti ágak mívelőit is szívesen fogadjuk. Mindemellett kiállításokat szervezek a tagoknak s más festőművészeknek, valamint zenés-irodalmi esteket, s a galéria ennek is helyet ad, tehát összművészettel foglalkozik. 

Juhász Gábor kiállítása a Lilaködben…

Milyen más irodalmi vagy képzőművészeti csoport tagja vagy?

Tagja vagyok az Országos Mécs László Irodalmi Társaságnak, az Elnök Úrnak sokat köszönhetek, a kapuvári és győri kiállítást is ő szervezte meg nekem. Nagyon jó baráti kapcsolatot alakítottunk ki, s erre nagyon büszke vagyok. Büszkeséggel tölt el, hogy tagja vagyok a Batsányi Cserhát Művészkörnek, azon kívül tagja vagyok még az Örkényben működő Szabad Szalonnak, ahol mind a festészeti, mind pedig az újonnan megalakult „Betűvetők” csoport tagja is lettem. Tagja vagyok a Bolla Márti által vezetett csoportoknak, az Amatőr Festők Csoportjának, különböző festészeti csoportoknak, amelyekben való jelenlétemet fontosnak ítélem meg.

Kovács Emil Lajos vendégművész kiállításának megnyitója

Hogyan telik el egy átlagos napod?

Köszönöm szépen kérdésedet, nagyon mozgalmasan. A szervezéssel nagyon sok munka van, de ezt neked nem kell bemutatnom, Erzsikém. De nagy örömömre szolgál, amikor a festőtársaimtól, a költőtársaimtól pozitív visszajelzéseket kapok. Egy átlagos napom számomra sohasem átlagos, mint a nyugdíjasoké.

Nemrégen fejeztük be a GARBO Kiadónak a volt székhelyén a leltározást, ahol is 15.000 könyvet leltároztam. Mivel elköltözik, pakoltunk, rendszereztünk, selejteztünk, meg minden, ami egy ilyen tevékenységgel jár. Tehát nem unatkoztam. Ezen kívül, mivel készülök kiállításokra, nagy intenzitással festek és írok, persze éjjel is. Emellett a háztartást most kicsit háttérbe szorítottam, de itt jön az, amikor az ember társa teljes mellbedobással ott áll mellettünk, s lehet számítani rá.

Csoportos kiállítás megnyitó a Lilaködben…

Végül jövőbéli terveidről szeretnék érdeklődni. Tudom, hogy sokat segítesz másoknak, törődsz a csoportod tagjaival. Mi életed ars poeticája?

Igen, nagyon fontosnak gondolom a festőtársak segítését, s ezt igyekszem a magam módján kifejezésre juttatni. Ahol csak tudom, segítem őket, beprotezsálom mind a festőtársaimat, mind az író-, költőtársaimat. Úgy érzem, mindenkinek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy be tudjon mutatkozni, mert az ember lelkének szüksége van a visszajelzésekre. Rendszeresen festek civil szervezeteknek, művész egyesületeknek jótékonysági célra. Éves szinten körülbelül 10-12 festményt ajándékozok el, emellett a tárlatmegnyitókon a segítőimnek is festményt ajándékozok tiszteletem s szeretetem jeléül.

Az életem ars poeticája? Részlet:

“…Sorok, melyek között meghal a költő, sorok, melyek feltépik végzetünk, mégis új hitek, új remények vésődnek bensőmbe. Lelkem ég a sorok között, nekem végtelen játszik angyali zenét, s megkondul minden égi harang. Minden múlandó ezen a világon: a csillagos égbolt, a napfényárban úszó nappal, évszakok váltakozása, minden veszendő, csak egy örök: a szeretet….”

A legfontosabb az emberi szeretet, a kölcsönös tisztelet, a Föld megóvása, a védtelen állatok megvédése, embertársaink segítése lehetőségeinkhez képest, s hogy méltóképp, emberhez méltóan éljünk, cselekedjünk.

A pályázat kihirdetése

Kedves Kati, köszönöm az interjút! Jó egészséget és további szép, gyümölcsöző művészi munkát, sikeres alkotásokat kívánok neked!

Kedves Erzsike! Nagyon szépen köszönöm az interjút, mindenkinek nagyon jó egészséget kívánok, s köszönöm szépen, hogy lehetőséget kaptam a bemutatkozáshoz. Nem utolsó sorban a jókívánságokat is nagyon köszönöm, s hasonlóakat kívánok minden olvasónak!

 

N. Sebestyén Katalin

Révedezve

Beszélgetnek velem
hulló őszi lombok,
hallgassátok szomorú énekem.
Megfakult emlékek sorakoznak,
újra és újra jönnek csak azért,
hogy fájjon.
Elmúlt életem súlya mázsás
malomkőként nehezedik rám,
keserűn-zokogó szívem
fájdalma lett társam.
Ködös-hideg-dérlepte csendben
színes avarszőnyeg,
mint megannyi virág suttogva sír,
halkan muzsikál…
Őszi, esős, páradús este
messzeségbe révedező tekintetem
kutatja az ismeretlen világot.
A csillagok szokatlan fényeket szórnak,
álmaim lopakodnak a sűrű éjen át,
nyirkos sóhajok között álmosan kutatom
a halvány Tejutat.

 

Lélektükör

Álmok tengere furcsa szerzet,
ott lélek léleknek, virág virágnak
üzenhet, szív szívnek szerelmet vallhat.
Szem a lélek tükre, mely, ha gyulladni kezd,
ég, mint a lángoló parázs,
szikrázó fényével szívedre hat,
s csillogva ragyog, mint gyöngyszem
a harmatos fűben.
Te, ki könnyeket ontasz, s tengerré változol,
ott újabb életre találsz.
Milliónyi élet nyüzsög körülötted,
pompázó színek, melyeket megteremtesz,
fehéret: mely vakító, akár a frissen hullott hó,
vöröset: ki lángra gyúl, mint egy tűzhányó,
s a többi oly szerény, akárcsak
a szívekbe zárt remény.
A lelked kincs neked,
ne engedd hálóba ejteni, mert elveszted,
ami oly fájó, mint egy vérző seb,
a kihalt lelkek megmentője,
gyöngédsége eltemet.
Te, ki küzdesz folyton-folyvást szívedért,
rabja vagy egy másik léleknek,
s magadba zárod egy életen át,
miközben eltűnt lelkek
szomorú dalát kergeted.

 

Emberszeretőbb világot

Esti szellő suhan végig a rónán,
új, szikrázó fövenyt hagy maga után.
Hegyek, völgyek, csodás folyók,
zöld kalászt ringató Alföld,
mézédes gyümölcse a hegyi lejtőknek,
csillogó kristályok belepték határod.
Erdők, mezők vad-lakta mélyén
mosolyra fakadsz, bár sorsod nagyon kemény.
Isten minden hazának kincset ád,
az anyaföldet szerető hívei megóvják.
Mai valóság?
Már nem sziklaszilárd létünk,
bizonytalanság lett útitársunk.
Omladékot zúzunk a múlt törmelékén,
bízva, remélve; számunkra is terem babér.
Így hatvan felett vándorolni nem lehet,
egy helyben toporgok, de fáj a létezésem.
Hazám!
Szapora könnyeid között özvegyi fátyladba
keserűség költözött.
Kérlek Uram!
Ne hagyd, hogy ármány, gyűlölet,
s mérhetetlen hatalomvágy övezze a Földet,
mert mindezt magadban hordozod emlékként,
édesanyád dalai között ringató bölcsődet.
Ó Mindenható!
Kérlek: teremts minden élőlénynek
emberszeretőbb, élhetőbb világot!

 

Menny és pokol

Jeges, didergő fellegek
masíroznak a mélysötét égen,
démoni s pokoli „angyalok”
hangos hegedű, dob, s hárfa
hívó szavával érkeznek.
Nyomukban kicsavart fák sodródnak,
tengerek, folyók kiömlő vére jéggé fagyva.
Kinn a szakadó hóban, ébenfekete erdőben,
hideg süvítő szélben, ahogy a nyár melegével
az ősz csókjai forróságával most hozzám érnek,
beteljesült mámort hordoz megfagyott szívem,
minden fájdalmas érzelem bennem kövül.
Menny és pokol angyalainak
ködös lehelete a holdfényes éjben,
egybeforr testük a tél misztériumával,
ma megdermedt álomba ringatózik az éj.
Pokolnak tüzes bugyra, mint sötét
bukott angyal, úgy ér forró testemhez,
bőrömön érzem a hideglelést.
Égbolt kapuja hívón fogad, de az álom
sohasem törli ki onnan a téli erdőnek,
az elmúlásnak emlékét, mert a lelkemben
örökre magamban hordozlak.

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások