Február 13-án újabb fejezet nyílik a Müpa moziverzumában, hiszen újabb állomásához érkezik a Müpamozi. A francia mozik után az évad második felében a lengyel filmtörténet elmúlt fél évszázadát tekintjük át. A filmek előtt pedig, ahogy azt már a közönség megszokhatta, Réz András nyújt bepillantást a színfalak – és a vászon – mögé.

A fáraó (Jerzy Kawalerowicz filmje, 1966)

A lengyel film története majdnem egyidős magával a filmiparral, annak ellenére, hogy sajnos kevesebb figyelmet kapott a mozi világában, mint más európai társai. Az ötvenes-hatvanas években a lengyel kormány jelentős támogatásának köszönhetően sorra születtek Varsóban a filmsikerek, amelyek a külföldi fesztiválokon és mozikban is pozitív fogadtatásra találtak. A lengyel filmnek, különösen az 1956 és 1981 közötti években, amikor a kommunista rendszer engedett az ideológiai szorításból, nagyrészt sikerült elkerülnie, hogy teljesítse a hatalom propagandakívánságait, és a társadalom mellé állt. Ebben az időben bontakozott ki a két legfontosabb művészi irányzat: a „lengyel filmiskola” az 1956 és 1961 közötti években és „a morális nyugtalanság mozija” az 1975-től 1981-ig tartó időszakban, amely a kemény, súlyos morális kérdéseket felvető filmek vonulatát jelöli.

Február 13-án rögtön egy erős alkotással indít a sorozat. Jerzy Kawalerowicz filmjeiben mindig aprólékos részletességgel nyúl az aktuális témákhoz, Bolesław Prus 19. század végi regényét, A fáraót is nagy műgonddal vitte vászonra. Mint mondta, „csodálatos dolgok vannak benne… a [regényben] megjelenő hatalom és erő hihetetlenül aktuális és mai. A dolgok menete egyáltalán nem változott sokat azóta.” Kawalerowicz egészen mélyen beleásta magát az egyiptomi kultúrába, hogy XIII. Ramszesz történetét minél élethűbben tudja visszaadni. 4000 éves tervek alapján építtetett hajókat, sőt, egy pálmafákkal és lótuszokkal beültetett mesterséges szigetet is létrehozatott Giżycko közelében, hogy Lengyelországba repítsék a Nílust. Majd 3 év forgatás után végül 1966-ban mutatták be a filmet, amit a következő évben a Legjobb Külföldi Film díjára is jelöltek az Oscaron.

Minden eladó (Andrzej Wajda filmje, 1969)

Andrzej Wajda a lengyel filmiskola egyik nagymestere, munkásságáért 2000-ben tiszteletbeli Oscar-díjjal tüntették ki, az 1999-es berlini filmfesztiválon pedig az Amerikai Filmalapítvány Wajdának, mint a közép- és kelet-európai országok legbátrabban alkotó filmes személyiségének adta át először az általuk alapított Szabadság Díjat. A díj azóta is az ő nevét viseli, és egészen tavaly októberi haláláig személyesen adta át a díjazottnak. A február 27-én vetített 1969-es Minden eladó című alkotásában a két évvel korábban elhunyt Zbigniew Cybulskinak állít emléket, aki amellett, hogy Wajda egyik kedvenc színésze volt, egyfajta lengyel nemzeti ikonként testesítette meg az új nemzedéket.  Az iróniával és öniróniával átszőtt önvallomásnak is beillő filmben pedig a szemünk előtt születik meg egy másik ikon, Daniel Olbrychski.

 

Védőszínek (Krzysztof Zanussi filmje, 1977)

Március 13-án az időszak kétségkívül egyik legaktívabb rendezője következik. Krzysztof Zanussi legutóbbi filmje 2014-ben, 75 éves korában jelent meg, emellett pedig a svájci EGS (European Graduate School) és a katowicei Sziléziai Egyetem professzoraként oktatja a jövő generációit az európai filmtörténetről. Az 1977-es Védőszínek tökétes példamunkája a ’morális nyugtalanság’ alkotásainak, hiszen a legalapvetőbb morális kérdést szegezi a közönségnek: mit választasz? A racionalitást, az alkalmazkodást vagy az erkölcsi elveket?

Kihallgatás (Ryszard Bugajski filmje, 1982)

A Kihallgatás az a film, amit még be sem mutattak, máris óriási port kavart. Ryszard Bugajski filmje ugyanis hiába készült el 1982-re, az ártatlanul bebörtönzött színésznő történetét bemutató alkotás a cenzúra szigorán elbukott. Így végül a keleti blokkban csak a vasfüggöny leomlása után, 1989-ben mutathatták be. A hányattatott sorsú Tonia megformálásáért Krystyna Janda elnyerte Cannes-ban a Legjobb Női Főszereplőnek járó Arany Pálmát, Bugajskit pedig a legjobb rendezők között jelölték. A Müpában március 27-én lesz látható.

A sorozat a Lengyel Intézet Budapest együttműködésével valósul meg. A filmeket ezúttal is eredeti nyelven, magyar felirattal vetítik le.

További információk a Müpa oldalán olvashatók.

A sorozat további filmjei:
2017. április 10. –  Véletlen (Przypadek, 1987) Rendező: Krzysztof Kieślowski
2017. április 24. – Persona non grata (2005) Rendező: Krzysztof Zanussi
2017. május 8. – Egy bolond napja (Dzień świra, 2002) Rendező: Marek Koterski
2017. május 22. – Rózsa (Róża, 2011) Rendező: Wojciech Smarzowski
2017. június 12. – A város alatt (W ciemności, 2011) Rendező: Agnieszka Holland

 

Forrás: MÜPA Kommunikáció

 

Hozzászólások