A könyvek drága luxuscikknek számítottak 200 évvel ezelőtt. 1810-ben egy új regény mai árfolyamon számítva körülbelül 100 fontba kerülhetett, mely egy szakképzett munkás félheti keresetének felelt meg.

Az új könyvek megvétele minden bizonnyal meghaladta a szerény jövedelemmel rendelkező Austen család lehetőségeit is. Jane széles körű műveltségéhez, olvasmányélményeihez a családi könyvtárakból és  barátoktól juthatott hozzá.

A korabeli regények alapvetően szentimentális melodrámák voltak. Jane ezeket csakúgy olvasta, mint verseket és klasszikus műveket. Népszerűek voltak még az úgynevezett „viselkedési irodalom” témájához tartozó könyvek, melyek a fiatal hölgyek helyes modorát és a társaságban elvárt viselkedési szabályokat mutatták be, mintegy felkészítve a lányokat a férjhezmenetelre.

Nem maradtak fent írásos feljegyzések Jane olvasmányaira vonatkozóan, bár leveleiben és írásaiban számos utalás szerepel az általa csodált szerzőkre és könyvekre.

                                                  

Kik voltak a kor legkeresettebb szerzői?

Ann Radcliffe számított az egyik legismertebb írónőnek. Úgynevezett gótikus regényeit rendkívül népszerűvé tette a tájképek élénk leírása, az utazások, a szerelem és a cselekmény természetfeletti elemekkel átszőtt bemutatása. A „Mysteries of Udolpho” (Udolpho rejtélyei) című  Radcliffe-regény Austen „Northanger Abbey” (A klastrom titka) című regényének anyagául szolgált. A történetben a 17 éves főszereplő, Catherine Morland az előbbi könyv lelkes rajongója.  Austen írása egyébként Radcliffe regényének paródiájaként is értelmezhető.

Jane stílusára és témaválasztására hathattak még két, saját korában ismert és olvasott regényíró, Frances Burney és Maria Edgeworth munkái: az előbbi szatirikus és humoros társadalomábrázolásával, az ír Jane Austenként ismert Edgeworth pedig ironikus helyzetleírásaival emelkedett ki. Burney „Cecilia” című regényének utolsó bekezdésében háromszor is szerepel nagy betűkkel a „Büszkeség és balítélet” kifejezés.

A Jane művészetére hatást gyakorló férfi írók közül többek között Walter Scott, Robert Burns, Samuel Johnson és Henry Fielding érdemel említést, a legtöbbet olvasott és idézett szerző azonban bizonyosan Samuel Richardson volt, akinek levélregénye, a Sir Charles Grandison története nagy hatást tett Austen írói látásmódjára és stílusára.

                                                      


“Vetélytársak”

Jane Austen művei – bár felkeltették az érdeklődést – akkoriban még nem voltak best-sellerek. Kortársai közül komoly versenytársat jelentett például a skót Mary Brunton, aki „Self Control” (Önuralom) című regényével hatalmas szenzációt keltett. Éppen az „Értelem és érzelem” megjelenésével egy időben adták ki, és mindenki el akarta olvasni, beleértve Jane-t is.

Visszaemlékezéseiben ironikus megjegyzést tesz Walter Scottra is, mondván, elég neki az, hogy verseivel hírnevet szerzett, nem kellene a regényeivel elvennie a lehetőséget más szerzőktől. Megemlíti, hogy a Waverley (Scott egyik legismertebb történelmi regénye) akarata ellenére tetszik neki.

Jane Austen életében 4 regénye jelent meg, kettőt pedig halála után adtak ki. 1833-ban jelentették meg összegyűjtött műveit. A következő évtizedekben folyamatosan ezt a kiadást nyomtatták újra.

                                                              

Könyvkiadás Jane Austen korában

  • A szerzői jogok szabályozásának megváltozása (1774) következtében a kiadóknak az állt érdekében, hogy új műveket keressenek, mivel a már létezők „közkinccsé” lettek nyilvánítva.

  • Az 1780-as években 400 új könyv címét ismerjük, ez a szám az 1790-es évekre 701-re nőtt.

  • Az 1810-es években a nők által írt új könyvek száma 23 százalékkal haladja meg a férfiakét.

  • Austen az Értelem és érzelem 1811-es kiadását már maga finanszírozta.

  • Az 1820-as évektől megfordult a trend: a férfiszerzők kerültek előtérbe, ez egyben a férfi irodalmárok növekvő dominanciáját is jelentette a viktoriánus korban (Dickens, Thackeray, Trollope)

Forrás: www.bbc.co.uk

Weninger Nóra

2013. január 30.

Hozzászólások