Gyorstalpaló lexikon címmel újabb karikatúragyűjteménnyel jelentkezett Mező István, akinek alkotásai sziporkázó ötletekkel, gazdag fantáziával párosulnak. „Talán más szemmel látom a világot. Szerintem az embernek legyen humorérzéke, mert a jókedv az alapja a jó munkahelyi légkörnek!” – vallja Mező István karikaturista, földrajz-rajz szakos tanár, aki több évtizedig volt iskolaigazgató, a kilencvenes években pedig parlamenti képviselő.

Színes, változatos életutat tudhat maga mögött a Szikszón élő alkotó. Először is arra vagyok kíváncsi, tanárnak vagy karikaturistának tartja magát elsősorban? És persze az érvelés is érdekel!

Nem könnyű erre választ adni, mert pedagógusnak lenni hivatás, negyven évig tanítottam, húsz évig voltam iskolaigazgató. A karikatúra inkább hobby, ebből Magyarországon nem nagyon lehet megélni.

Úgy tudom, katonatiszt édesapád jóvoltából kalandos gyermekkort és ifjúkort jártál be. Hogyan kell ezt értenünk? Kérlek, oszd meg velünk gyermek- és ifjúkorod élményeit!

A Bács-Kiskun megyei Dunapatajon születtem, az egész család oda való volt. Sajnos már csak a temetőbe tudok menni… Gyerekkoromban sok nyarat töltöttem ott. Édesapám hivatásának köszönhetően sok helyen laktunk az országban. Zalaegerszeg, Lenti, Orgovány, Dunaharaszti, Hajdúsámson, Nyírtelek, Feldebrő, Miskolc… Az általános iskola első osztályát például három helyen jártam… Ettől függetlenül jó és nyugodt gyermekkorom volt. A középiskolát Miskolcon végeztem, és az érettségi után, 1970-ben bevonultam katonának. Ezután már csak vendégségbe jártam haza…

   

Mikor kezdtél karikatúrákat készíteni, mi inspirált erre? Milyen témában rajzoltál először?

Első karikatúráimat a honvédségnél készítettem. Volt ötlet… Két évig voltam katona, és akkor gyalog hazamentem volna, ha egy nappal hamarabb leszerelhetek, és vágtam én is a centit, de ma már nem sajnálom azt a két évet. Nagyon sok élményem van a katonaságról, és ezt a rajzaimban is kamatoztatom.

Első rajzaidat a miskolci Déli Hírlap közölte, ám azóta legalább ötven újságban több mint tizenhatezer munkád jelent meg. Említs néhány sajtóterméket, ahol láthattuk, láthatjuk rajzaidat!

Óóóó…. nagyon sok újságban… főleg a rendszerváltozás előtt. Szinte hihetetlen, de akkor sokkal több megjelenési lehetőség volt egy karikaturistának, mint most. Volt rengeteg üzemi lap, ahol szívesen közöltek karikatúrát. Ma már nem nagyon közölnek az újságok karikatúrát, mert spórolnak a honoráriummal… A teljesség igénye nélkül: Ludas Matyi, Hócipő, Pajtás, Hahota, Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin, Füles, Népszabadság, Szabad Föld, Észak-Magyarország, és még sorolhatnám… az üzemi lapokat most nem is soroltam…

     

Azt mondják, a nevetés, a humor a legjobb gyógyszer. Fontos tisztáznunk a humor és a karikatúra közötti különbséget, ami szerintem nemcsak a képi ábrázolásban rejlik, hanem a sokszínű lenyomat céljában is. Mi tehát a szerepe, a feladata a karikatúrának?

A karikatúrán belül is van több műfaj. Az igazi karikatúra szöveg nélküli. Hadd gondolkodjon el rajta a néző. Egy karikatúra elgondolkodtat, ismeretet nyújt, tehát nevel is. Nem baj, ha egy karikatúrán nem hahotáznak az emberek!

Milyen egy jó karikatúra? Kit tartasz mesterednek?

Amint az előbb említettem, a szöveg nélküli karikatúra az igazi. Karikaturista példaképem Kaján Tibor, akit személyesen is ismertem. Sajnos már nem él, két éve, 95 éves korában hunyt el.

     

A parlamenti munka ihlette az első köteted anyagát, amely Parlamenti fricskák címmel 1998-ban látott napvilágot. Ezt két évente aztán újabb és újabb kötet követte. Hányadik könyvnél tartasz most?

A most megjelent „Gyorstalpaló lexikon” a 15. karikatúra kötetem. Amíg élek, szeretnék minden évben kiadni egyet. Ötletekben nem lesz hiány!

Köteteid témái változatosak. A tematikus könyvekben rajzoltál a honvédségről, vallásról, szexről, zenéről, állatokról, majd 2017-ben meglepted az érdeklődőket egy közéleti témát feldolgozó kötettel, amely elé A téma az után hever címet illesztetted. A téma valóban „az utcán hever”?

Igen, a téma az utcán hever. Csak le kell hajolni érte. Szoktam mondani, hogy egy karikaturista agya másként jár. Ha meglátok egy tárgyat vagy élethelyzetet, akkor mindjárt a fonákját látom…

Parlamenti képviselőként a Parlamentben

2018-ban jelent meg Gyorstalpaló lexikon című könyved. Ennek apropójából találkoztunk november 27-én a kazincbarcikai könyvbemutatódon, ahol a közönség fogékony volt az üzenetekre, ahogy mondani szokták:”vették a lapot”. Ez a gyűjtemény lexikonhoz illő módon gazdag témavilágában, (zene, történelem, mitológia, művészet, sport, tudomány, politika) sziporkázó ötlettel, gazdag fantáziával párosul. Az előző kötetekhez képest miben más ez a most megjelent könyved?

Ez merőben más, mert itt csak a szavakkal, betűkkel játszhattam, variálhattam. Nagyon szeretem az ilyen fajta rajzokat, amit nem sokan művelnek az országban. Szerintem ilyen, vagy ehhez hasonló kötet még nem jelent meg.

Sok hazai és külföldi kiállításon vettél részt, számtalan pályázaton nyertél díjat. Melyekre vagy a legbüszkébb?

Jó harminc évvel ezelőtt a Magyar Olimpiai Bizottság írt ki egy sport témájú karikatúra pályázatot, ahol első díjat nyertem. És az oklevelet egy olimpiai bajnok adta át.

Az Illés Klub vezetőjeként Szörényi Leventével

Mi a hobbid? A rajzoláson kívül mivel foglalkozol még szívesen szabad idődben?

Szabad időmben (ha van) rajzolok. Nekem ez kikapcsolódás. Nagyon szeretem a zenét, hanglemezeket gyűjtök, a Miskolci Illés Klubot vezetem, lakóhelyemen, Szikszón énekkart vezetek, önkormányzati képviselő vagyok, és van egy unokám is, akinek segítek a tanulásban, ha kell. Szóval nem unatkozom, még ha nyugdíjas vagyok is.

Mező István Orosz Margit költőnek dedikálja a könyvét

Gondolkodtál már a következő könyved témáján? Esetleg már túl is vagy az anyaggyűjtésen?

Igen. A rajzok már a számítógépemen vannak. Egyelőre munkacíme van, de lehet, hogy ez lesz a végleges is: „Nagy az Isten állatkertje”.

 

Kedves István! Köszönöm az interjút. Kívánok jó egészséget, alkotókedvet, s hogy a humor forrása soha ne apadjon ki!

 

Orosz Margit költő

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások