A pincészet birtokai a kiváló természeti adottságokkal rendelkező Tibolddarócon, a Bükki Borvidéken találhatóak. A szomszédos Bükki Nemzeti Park erdeinek csendjét, romantikáját és hangulatát is átélheti a vendég a pincészet finom borainak társaságában. A tulajdonos, Mezei Mihály Izsákon született. Megkértem, hogy meséljen előbb a gyermekkoráról, hogy megértsük, az mennyire befolyásolta a későbbi pályaválasztását.

Mezei Mihály az M1 televízió Borvacsora című műsorában

Az izsáki tanyavilágban születtem. A szüleim szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Ez meghatározó volt számomra, hiszen kisgyerekkorom óta én is részt vettem a szőlőmunkákban. 4-5 éves koromtól egészen főiskolás koromig részese voltam a munkáknak attól függően, hogy a koromnál fogva éppen mit tudtam belőle megcsinálni. A tanyán akkor még nem volt villany, ezért a petróleumlámpa fényénél kellett tanulnom. Már középiskolás voltam, amikor beköltöztünk Izsákra, ott már volt villany, így a tanulás is könnyebb lett. Azért is fontos volt ez, mivel az iskolából hazatérve előbb az állatokat kellett ellátnunk, majd segítenünk a szőlőben, és a tanulás csak az után következhetett, amikor odakint már nem lehetett dolgozni, mert nem láttunk jól.

Hová jártál középiskolába?

Kecskemétre, a Katona József Gimnáziumba jártam. Minden nap busszal utaztam oda-vissza. Akkor még pótkocsis autóbusz volt, fűtés nélkül. Mivel tanyán laktunk, s a buszmegálló a házunktól kb. három kilométerre volt, ezt gyalog kellett megtennünk, néha térdig érő hóban, félcipőben. Akkor a városi gyerekek nem jártak csizmában, így én sem járhattam, kinevettek volna. Így belement a cipőmbe a hó, vizes lett a lábam. Amikor odaért a busz a megállóba, épp annyi hely volt csak rajta, hogy bepréselődtem, és becsukta a sofőr mögöttem az ajtót. Így utaztam minden nap Kecskemétre, cipőmben a sok hólével. Sokan kezdtek akkortájt a városban tanulni, sok volt a bejáró diák.

Milyenek voltak a gimnáziumi évek?

Elég nehezen indult az életem a kecskeméti gimnáziumban. Mivel tanyasi iskolába jártam, nem voltam olyan széles látókörű és nagy tudású, mint a kortársaim. Tornatermet akkor láttam először, idegen nyelvet meg akkor hallottam először, amikor bekerültem a gimnáziumba. Ezt a különbséget kellett nekem behoznom négy év alatt, miközben otthon a gazdaságban is dolgoznom kellett. Szerencsére sikerült elvégeznem a középiskolát, ha nem is kiváló eredménnyel. Ez sem volt kis dolog, mert 38-an kezdtünk abban az osztályban, és a 3. osztály végére 13-14 fő maradt. Lemorzsolódtak. Negyedikben aztán a két osztályt összevonták, és így érettségiztünk.

Mi történt veled az érettségi után?

Érettségi után elkerültem Kecskemétre egy felsőfokú technikumba. Utána jelentkeztem a Kecskeméti Kertészeti Főiskola szőlő-gyümölcs szakára, ahol levelező tagozaton folytattam a tanulmányaimat. Később – munka mellett, szintén levelező tagozaton – elvégeztem a Kertészeti Egyetem Élelmiszermérnöki karán a borász szakot Budapesten.

Pontosan milyen diplomád van?

Kertészmérnök és élelmiszeripari mérnök vagyok. Szerettem volna a családi gazdaságban tevékenykedni, de jött a téeszesítés, és mindenünket elvettek. Még fel sem ocsúdtunk a háború okozta pusztítások után (az oroszok mindent elvittek vagy tönkretettek), és éppen felépítettük újra a családi gazdaságot, amit viszont – szintén orosz mintára – be kellett adnunk a közösbe. Nem maradt semmink. Ezért elmentem az Izsáki Állami Gazdaságba dolgozni. Előbb gyakornokként a szőlőművelésben, majd a borászati üzemben, 1992-ig. Végigjártam a „szamárlétrát”, a gyakornoktól az üzem vezetéséig jutottam el. Az utolsó 5-6 évben én lettem a borászati üzem vezetője. A vezetők közül egyedül én nem voltam párttag, ezt a fizetésemben meg is éreztem.

És akkor jött a rendszerváltás… Mi történt az Izsáki Állami Gazdaságban?

Szívügyem volt, hogy a gazdaság az utolsó percig jól működjön. Szerettem volna, hogy a privatizálás során izsáki gazdák tulajdonába kerüljön a gazdaság borászati üzeme. De szemet vetettek erre az üzemre mások, kétes tisztaságú pénzen megvásárolták (pl. olajszőkítés), engem pedig kirúgtak. Másnap ugyan hívtak megint dolgozni, mert rájöttek, hogy kellene nekik a szakember, de én már nem mentem vissza.

A KECSKEMÉTVIN kiskőrösi pezsgőüzemében elég mostoha állapotok voltak, és egy volt évfolyamtársam megkért, hogy menjek oda dolgozni, és próbáljunk rendet tenni. Ott töltöttem el egy évet, és közben törtem a fejem, hogyan folytassam az életemet és a karrieremet. Azt találtuk ki, hogy a család megvásárolta az EGERVIN egy romos pincéjét Tibolddarócon, és ott folytattuk a szőlőtermesztést, a családi gazdálkodást. Az ottani téesz is felszámolás alatt volt, évek óta nem művelte senki, így olcsón megvettünk 30 hektár szőlőt. Így kezdtük el ismét a családi gazdálkodást.

Természetesen a fizetésemből nem tudtam volna venni birtokot még ilyen olcsón sem. Amikor kirúgtak az állami gazdaságból, akkor bepereltem a céget. Első fokon megítéltek nekem kétszeres végkielégítést. De a cég fellebbezett, és másodfokon megítéltek háromszoros végkielégítést. Ebből tudtam a vállalkozást elindítani. Felújítottuk a pincét, megújítottuk az elhanyagolt szőlőt, majd folyamatosan fejlesztettünk. Pályáztunk is, és a megtermelt jövedelmünket folyamatosan visszaforgattuk a vállalkozásba, és tesszük ezt ma is.

Tibolddaróc

Hogy lehet egy vállalkozást ilyen messziről irányítani? Izsákról Tibolddarócra odalátni, odahatni, hogy jól menjenek a dolgok?

A kezdet kezdetén nagyon sok időt töltöttem Tibolddarócon, hiszen meg kellett tanítanom az embereket az elvárásaimnak megfelelő munkavégzésre mind a szőlészetben, mind a borászatban. Ekkor még az összes pályázatírást és annak kivitelezését is magam végeztem. Elkészítettem a beszámolókat, én voltam az anyagbeszerző és az értékesítő, irányítottam a termelést. Ez napi 16-18 órás munkát jelentett. Nagyon sokat dolgoztam, ezért 6-7 évvel ezelőtt vettem fel egy fiatalembert munkatársnak, aki segített az elintéznivalókban, pályázatokban. Be kellett látnom, hogy nem bírom egyedül, a szívem is ezt mondta: volt egy szívműtétem, mert három ér elzáródott benne.

A pályázatok írása is egyre bonyolultabbá vált, ezért vettem fel még egy kollégát, így már ketten végzik az operatív irányítást az üzemben. Én minden héten egyszer vagy kétszer fölmegyek, és átbeszéljük a teendőket, illetve minden nap beszélünk telefonon, ha bármi probléma adódik.

Hányan vannak a fizikai munkások?

Kb. 20-25 fő állandó munkásunk van, ezen kívül van még 15-20 fő idénymunkás. Munka mindig van: télen metszés, tavasszal szálvessző behúzás, hajtásbehúzás, törzstisztítás, ősszel meg a szüret.

Milyen borokat termeltek?

Tibolddaróc a Bükk hegység déli-délkeleti lejtőjén helyezkedik el. A szőlőtermesztés számára kiváló adottsággal rendelkező terület, ezért csak minőségi szőlőfajtákat termesztünk. Ilyenek az Egri leányka, Olaszrizling, Chardonnay, Szürkebarát, Ottonel Muskotály, Pinot Noir, Portugeese, Cabernet Sauvignon. A fejlesztéseink során 1992-től folyamatosan történtek a telepítések, illetve a régi területeknek a leváltása. Jelenleg 75 hektáros ültetvényünk van, az itt készült borokat értékesítjük. De a helyi és környéken élő termelőktől is vásárolunk föl szőlőt. A szőlőtermesztésünk 80%-ban gépesítve van, ami gépesíthető a szőlőművelés során, azt mind meg tudjuk oldani géppel. A mai körülmények között csak így lehet jó eredményeket elérni, ha a lehető legmagasabb színvonalon gépesítve van a termesztés. 

A szőlőtelepítéssel párhuzamosan fejlesztenünk kellett a borászatot is. Jelenleg 12 ezer hektoliter tárolótérrel rendelkezünk, ebből 10 ezer hl rozsdamentes tároló, kétezer pedig fahordó. A pincéink tufába vájt építmények, tehát bor tárolására ideális körülményeink vannak. Télen-nyáron állandóan 8-10 Celzius fokos hőmérséklet van a pincékben. A pincerendszerhez tartozik egy rozsdamentes berendezésekkel felszerelt szőlőfeldolgozó, ahol irányított erjesztéssel tudjuk a mustot, illetve a bort készíteni. Számítógép-vezérléssel ellátott hűtőrendszerrel rendelkezünk, egyszerre kb. 2000 hl mustnak a hűtését tudjuk elvégezni.

A pezsgőüzem avatóján éppen Mezei Mihály mond beszédet

A borászatban a legutóbbi fejlesztésünk a 2012-ben átadott pezsgőüzem volt, ahol 1500 hl gyártókapacitással és az ehhez szükséges palackozó berendezéssel rendelkezünk. Nagyon nehéz a pezsgőpiacon érvényesülni, jó áron eladni a termékeket, hiszen árulnak már 500-600 Ft-ért is pezsgőt az üzletekben. Ez az ár matematikailag is nehezen értelmezhető. Ha az ember mindent kifizet: az ÁFÁ-t, a jövedéki adót, az üveg után a termékdíjat, az anyagköltségeket, a gyártási költségeket, akkor ebbe az összegbe semmiképpen nem fér bele ez az 500-600 Ft-os bolti ár. Tehát vagy valamilyen más termékeken spórolják meg ezt az árkülönbözetet, más termék rovására értékesítenek ilyen áron, vagy valami trükk lehet a dologban. Természetesen sok esetben ezeknek a pezsgőknek a minősége sem kiváló. Ez a pezsgőfogyasztásnak a kultúráját is tönkreteszi.

Magyarországon sok ember csak év végén vásárol pezsgőt az ünnepekre. Ha éppen egy ilyen olcsó pezsgőt vásárol, és megkóstolja, lehet, hogy el is megy a kedve örökre a pezsgőivástól. Nálam is voltak borkóstolón olyan emberek, akik azt mondták, hogy nem szeretik a pezsgőt. Amikor megkóstolták a mi pezsgőnket, megváltozott a véleményük. Sajnos, Magyarországon elharapódzott az a szemlélet, hogy mindenből a legolcsóbbat keresik az emberek. De olcsó húsnak híg a leve, mondja a közmondás. Pedig a pezsgőivásnak is megvan az etikettje: egy száraz pezsgő például nagyon jó aperitifként szolgálhat, és nagyon jól eshet egy édes vagy félédes pezsgő egy sütemény után. Tehát sokkal több lehetőség lenne az ünnepek színvonalát emelni egy pezsgővel, és nem csak év végén a koccintás kedvéért megvásárolni egy olcsó pezsgőt. Egy-egy ünnepi alkalomnak egy jó pezsgő jobban emelné a fényét.

Hol és hogyan értékesítitek a termékeiteket?

Van néhány száz kiskereskedelmi egység, ahová mi magunk szállítjuk ki a termékeket. Az utóbbi néhány évben már nagy üzletláncoknak is szállítottunk pezsgőt. Tehát közvetlen kapcsolatban állunk a vásárlóinkkal.

Összességében hogy látod az életpályádat? Sikeresnek érzed? Elérted a kitűzött céljaidat?

Sok áldozat árán sikerült fölépítenünk ezt a komplett üzemet. Komoly hiteleket is kellett fölvennünk, és sok energiát és időt igényelt a vállalkozás. De még nem teljes a dolog, mert a szőlő feldolgozásának más iránya is lehetséges. Még nincs teljesen kész az üzem, csak talán 70-80%-ban. Vannak még feladatok, amelyeket meg kellene valósítanunk. Tehát nem lehet megállni, tovább kell tevékenykednünk.

A családból ki állt melletted? Ki segített neked ebben a nagy munkában?

A családból tulajdonképpen mindenki a maga módján segítette a tevékenységemet, de emellett mindenkinek megvolt a saját munkája is. Főállásban egyedül én csináltam ezt a munkát, a többiek (a feleségem, a fiam és a lányom) pedig idejüktől és erejüktől mérten besegítettek a családi vállalkozásba.

Milyen további terveid vannak? Mit szeretnél még megvalósítani?

Ilyen korban (csak 69 éves! – a szerk.) már hosszú távra nem nagyon lehet tervezni, de néhány beruházás van még, amit jó lenne megvalósítani. Ezek közé tartozik egy gyümölcsfeldolgozó rendszer, melynek segítségével nem csak borként, hanem mustként is lehet a szőlő egy részét értékesíteni. De gyümölcsleveket más gyümölcsből is tudnánk készíteni.

A vendéglátás terén sem vagyunk még felkészülve, pedig ez hozzátartozik a borok megismertetéséhez. Egy bemutató pincét képzelünk el, ahol borkóstolást szervezünk a látogatóknak. Igazán komoly borászat a bükki borvidéken nincs több, pedig szőlőtermesztésre kiváló talaj van arrafelé. Így egyedül kell megküzdenünk a piacon azért, hogy a bükki borvidéket megismertessük. Van néhány kisebb borászat, ahol helyben fogadnak vendégeket, illetve csomagküldő szolgálattal küldenek bort, de komoly nagyüzemi borászat csak nálunk folyik.

Országos borversenyeken részt vesztek a boraitokkal?

Igen, vannak ilyen országos rendezvények, ahol be lehet mutatni a termékeinket. A Bükki Cabernet sauvignon 2009-es évjáratú borunkat a Magyar Bormustra Országos Borversenyén Ezüstéremmel díjazták. A muskotálypezsgőnk is ezüstérmet szerzett. A ProWein 2015 elnevezésű szakvásáron Düsseldorfban kiállítóként a Mezei Pincészet is képviseltette magát.

Köszönjük szépen a Montázsmagazin tavalyi születésnapjára kapott pezsgőt, amivel a barátainknak, segítőinknek mondhattunk köszönetet. Gyakori az ilyen jótékonykodás a részetekről?

Volt már rá példa sok. Kecskeméten a Wojtyla Házat támogatjuk szilveszter táján pezsgővel, de ott a bükki térségben is előfordult már, hogy bizonyos rendezvényeket támogattunk. Ez is egyfajta reklám a számunkra, termékünk megismertetése a fogyasztókkal, és örömmel vesszük, ha van visszajelzés is, hogy mennyire ízlett az ajándékunk. A minőségre nem kaptunk még negatív kritikát, az árra vonatkozólag viszont kaptunk kérdést, hogy miért nem lehet olcsóbb a pezsgőnk. A válaszunk az, hogy ez egy minőségi termék a legjobb alapanyagokból, és olyan fejlett technológiával készítjük, hogy nem lehet kevesebbet kérni érte, mint a befektetett költségek. Természetesen a mi árainkra a kereskedők még ráteszik a hasznukat, így a kb. ezer Ft-os ár megnövekedhet.

Kedves Mihály, köszönjük szépen az interjút! Kívánunk neked jó egészséget, hogy még sokáig tudjál munkálkodni a szőlőbirtokodon. Sok sikert és Isten áldását a munkádon!

 

Mezei Szőlőbirtok és Pincészet Kft.
Tibolddaróc, Széchenyi út 5.
Telefon és fax: 49/337-035
Mobil: 30/983-8831
E-mail: mezeipinceszet@t-online.hu

http://mezeipinceszet.eu/ 

 

 

 

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások