Mentovics Évi neve már ismert, elsősorban a gyermekverseket olvasók világában. Olyan ember, aki nyugalmat áraszt felénk, kezét nyújtja felebarátjának, és szeméből a szeretet meleg fénye sugárzik. És nagy költő! Mert az, aki gyermekeknek is tud írni, az mindent tud! Kérlek, mesélj magadról, a gyermekkorodról! Hogyan is történt a szereplésed a nagymama tükrös szekrénye előtt?

Először is hálásan köszönöm a dicsérő szavakat, és szeretném remélni, hogy legalább valamelyest sikerült rászolgálnom. Várpalotán születtem, de a szomszédos településen, Ősiben töltöttem gyermekéveimet imádott nagymamám védőszárnyai alatt. A mai napig nem tudok elképzelni annál szorosabb köteléket nagyszülő és unoka között, mint amilyen a miénk volt. Bár születésemkor már hatvanöt esztendős volt, korát meghazudtoló energiával, fáradhatatlanul dolgozott értem, értünk, hiszen édesanyám betegsége miatt Ő nevelt fel. Azt hiszem, az jellemzi legjobban kettőnk kapcsolatát, hogy azt kívánom, egyszer én is olyan szerető, gondoskodó nagymamija lehessek a leendő unokáimnak, amilyen Ő volt nekem.

Köszönet a Teremtőnek

Nem akasztottam ki
képedet a falra.
Az időnek nincs akkora hatalma,
hogy elhomályosítsa arcodat.
Előbb mállik le a vakolat,
s omlanak széjjel
a gőgösen nyújtózkodó
évezredes hegyek,
mint, hogy elfeledjem nevetésedet,
s kezed könnyű simítását.
Azóta sem találom mását
szép szemed kéklő csillagának.

Mielőtt itt hagynának
a védelmemre rendelt angyalok,
remélem, én is hagyhatok
valami halovány nyomot,
s ha az idő csak sajgón vánszorog,
mielőtt még – mint egy árnyék –
ágynak dőlve vegetálnék,
elnyerem majd az égi kegyelmet,
hogy ne, mint tehetetlen gyermek
búcsúzzam e gyarló testtől,
s adjam át mindenestől lelkem
az öröklétnek, mint te, hajdanán.

Mikor fejfádat ölelve
közös imáinkat mormolom,
a hang elcsuklik torkomon,
s könnyem áztatja e becses földet,
megköszönöm a Teremtőnek,
hogy lehetőséget adott rá;
Te légy a Nagymamám.

A szereplésemről… Egyedüli gyermekként nekem is gyakran kellett olyan játékokat kitalálnom, melyek játszótárs nélkül is szórakoztatóak voltak. Miután megismerkedtem az írással, olvasással, a szavak, mondatok varázslatos csodájával, állandó vendége lettem a könyvtárnak, és elolvastam minden könyvet, ami a korosztályom számára íródott. A versek ritmusba, rímekbe szőtt csodás világa elbűvölt, szinte beszippantott magába. Igen, a nagymama három szárnyú tükrös szekrénye is  maga volt a többfunkciós csoda. Amint elé állva behajtottam a két oldalsó tükörszárnyat, mintha elvarázsolt kastélyban találtam volna magamat, ahol a szárnyak mozgatásával hol több, hol kevesebb hasonmásom jelent meg, amint épp mosolyog, vagy különféle grimaszokat vág. Az első „szereplésem” tanúja is ez a tükör volt. Magam köré kanyarítottam az ágyunk horgolt csipketerítőjét, és királylányként táncoltam, billegtem előtte, miközben az első verseim egyikét daloltam.

Mi volt az oka, hogy sokáig nem íródtak újabb versek, ám hosszú idő után, 2006-ban ismét tollat ragadtál?

Még a középiskolai évek elején is jó szórakozást jelentett számomra a versírás. Abban az időben főleg humoros, szatírikus jellegű írások születtek a rímekkel való játék során.

Megírta Aesopus, majd később Romhányi,
mit lehet egy sunyi sompolygótól várni.
Ahogy „Rímhányónk” is látott benne rációt,
és versbe öntött néhány variációt,
– madarunk tollait néhol megtépázva –
jómagam is írtam párat e témára.

A holló és a róka
(Negyedik variáció)
 
A hársfa ágán pihent egy szép holló,
ki nem volt bélpoklos, pazarló, tékozló,
mint öccse, kit anyjuk – óh, hiába kérlelt.
Ő rendszerint nem zabálta fel az ételt,
sose tömte begyét feszesre, degeszre.
Ki gondolta volna; épp ez lesz a veszte?.
Ott bóbiskolt, egy lombos vackorágon,
eszébe se jutott, hogy duplán vacsorázzon.
Nem úgy a rókának, ki titkon kileste,
mily ínyencséget szerzett leendő kliense.
Töprengett, mit tegyen, hogy majd becserkészve
ne éhkoppot nyeljen megint vecsernyére.
Felnőtt, így nincs senki, aki kaját hozna,
gondolta, célba ér, ha a hollót ajnározza,
aki köztudottan rusnya hangú jószág.
Lám, mit tesz az állati mohóság?
Hazugságra készet.

– Holló, jó lesz, ha nótádat mielőbb levéded,
mert egy varjú – tudod, a vetési –
otromba nótáját a tiédre cseréli!
Kár lenne, ha lekoppintaná a dalod!
M’ért hallgatsz, talán azt akarod? –
ráncolta homlokát sunyi, csalfa módon.
– Talán te nem bánod, de hát én aggódom!
Bár… az ő torkából szebben hangzik néhol…
nálad – úgy emlékszem – recsegős a „Cé moll”.

A holló – kiben megérlelődött a bizonyítás vágya,
rázendített rögvest egy szólókantátára.
(Hiába szépítjük, az eszesség szobrát
megmintázni nem róla gondolnánk.)
Ahogy áriázott – jaj, észre se vette,
Séd brie-jét a róka félig már megette.
– Bocsánat, tévedtem! – nyalta száját sandán –
Élveztem a műsort, míg rágódtam a sajtján.

Ennyi idő távlatából elárulhatom, hogy verseim alanyai részben a tanáraink közül kerültek ki, akik szerencsére meglepően jól fogadták műveimet. Persze semmi bántó nem volt az írásokban. Akkoriban el tudtam volna képzelni, hogy a felnőtt életem során főként írással foglalkozzak, de elhessegettem magamtól a gondolatot mondván, hogy jövök én ahhoz, hogy nagynevű klasszikus íróink, költőink után tollat ragadjak? Ki lesz kíváncsi az én gondolataimra? Hosszú kihagyás után Klaudia lányom ösztönzésére, 2006 áprilisában kezdtem újból verset írni. Mivel legkisebb gyermekem akkor három esztendős volt, főleg az Ő inspirációja nyomán íródtak az első gyermekverseim.

Mikor jelent meg az első, a nevedhez köthető verseskötet?

Amint az imént említettem, 2006 áprilisában születtek meg felnőtt korszakom első gyermekversei, melyeket elküldtem egy könyvkiadóhoz, és októberben már kezembe is foghattam a Száncsengő című, szépen illusztrált verseskötetet, amelyben kedvelt klasszikusaink; többek között Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Donászy Magda, Gazdag Erzsi alkotásai mellett az én verseim is olvashatók. A következő esztendő közepén pedig megjelent első önálló kötetem Gólya, gólya, gilice – beszédfejlesztő mondókák, versikék, nyelvtörők címmel, melyet óvodás-, kisiskolás korú kisgyermekek számára írtam abból a célból, hogy a benne található verses anyagok segítségével megtanulják, gyakorolják a szavak helyes kiejtését. Tudomásom szerint nem csak szülők
, hanem pedagógusok, logopédusok is szívesen használják. Azóta már napvilágot látott a kötet második kadása is.

Szeretném, ha felsorolnád az eddig megjelent könyveidet, kifestőidet, CD-t stb.

Önálló kötetek: Mókás állatsereg (Napraforgó kiadó) – „Aranykönyv 2011 – Olvasói sikerkönyvek”- Magyar szerző kategória – 4. helyezés; Téli varázslat (Santos kiadó); Csillogó pelyhek (Tóth kiadó); Verses találós kérdések (Urbis kiadó); Gólya, gólya, gilice – beszédfejlesztő versek, mondókák, nyelvtörők – 1.- 2. kiadás (Tóth kiadó); Tavasztól télig (Tóth kiadó)

Lapozókönyvek, leporellók: Szusza, a kópé krampusz (Santos kiadó); Tóbiás, a falánk törpe (Santos kiadó); Találd ki, ki vagyok? Erdei fejtörő (Santos kiadó); Legyünk barátok! – Zöldségek (Santos kiadó); Legyünk barátok! – Gyümölcsök (Santos kiadó); Tapsi, a kis kertész (Santos kiadó); Érdekes járművek (Santos kiadó); Szaladj cica! (Santos kiadó); Bújócska (Santos kiadó); Tyúkanyó (Santos kiadó); Nyuszikák (Santos kiadó); Jónás és a cet (Santos kiadó); A kis Jézus (Santos kiadó); Noé bárkája (Santos kiadó); Az elveszett bárány (Santos kiadó); Jézus születése (Santos kiadó)

Cd-k megzenésített versekkel: Hónapról hónapra – megzenésített verseim (Narrátor Rekords); Ignác, mit látsz? (Luther kiadó – Gryllus kft)

Verses kifestők: Télapó és barátai (Napraforgó kiadó); Tapsiék kalandos húsvétja (Napraforgó kiadó); Hónapról hónapra

Antológiák: Karácsonyi mesék – népek meséi – (Kossuth kiadó); Száncsengő (Szalay kiadó); Karácsonyi készülődés (Szalay kiadó); Virágosat álmodtam (Napraforgó kiadó); Nől a dér, álom jár (Napraforgó kiadó); Álommanók jönnek (Tóth kiadó); Csillog villog karácsony (Tóth kiadó); Óvodai ünnepek (Tóth kiadó); Évnyitótól évzáróig (Tóth kiadó); Ignác, mit látsz? (Luther kiadó – Gryllus kft); Szó-kincs 2013 (Aposztróf kiadó); Búcsú az óvodától (Tóth kiadó); Élni jó (dr Lenkey Gábor); Így születik a vers (Irodalmi Rádió); Aranyló búzaszemek (HAT); A gondolatok értéke (Irodalmi Rádió); Irodalmi és képzőművészeti Kalendárium 2012 (Irodalmi Rádió); Lelkek kicsi sugarai (Irodalmi Rádió)

Az alábbi tankönyvkiadók alsó tagozatosok számára íródott tankönyveiben szerepelnek a verseim: Nemzedékek Tudása (Nemzeti Tankönyvkiadó); Műszaki kiadó; Mozaik kiadó; Szent István Társulat

Az alábbi magazinokban: Interpress magazin, Szivárvány, Tudorka, Tappancs, Mini manó, Pöttöm magazin, Óperencia magazin, Breki magazin, Nők lapja

Mesélnél nekem a Mókás állatsereg című köteted sikeréről?

A „Mókás állatsereg” című könyv nem a megszokott módon jött létre. A Napraforgó kiadó főszerkesztője felkérésére íródott, mégpedig oly módon, hogy a közkedvelt spanyol grafikus; Marifé Gonzalez már meglévő illusztrációihoz, a képek hangulatához kellett megírnom a verseket. A könyv a Libri által szervezett Aranykönyv 2010 – Olvasói sikerkönyvek szavazáson a magyar szerzők kategóriában a 4. helyen végzett.

Ki a könyveid illusztrátora? Tudjuk, hogy ez nagyon fontos, főleg a gyermekeknek szóló könyveknél.

Nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, ugyanis az évek során több neves grafikus, illusztrátor munkáját volt alkalmam közelről is megismerni. A teljesség igénye nélkül felsorolok közülük néhányat. A nagyhírű Pannónia Rajzfilmstúdió remek grafikusai közül többek között Füzesi Zsuzsa, Gyarmathy Ildikó, Eszes Hajnal is illusztrált néhány könyvemet, de rajtuk kívül Vida Kata, Karácsonyi György, Nagy Boglárka, Varga Tamás és több más grafikus is rajzba álmodta a verseimet.

Jól tudom, hogy több versed is szerepel iskolai tankönyvekben?

Szerencsére így igaz, több tankönyvben is megtalálhatók a verseim. A Nemzedékek Tudástára (Nemzeti Tankönyvkiadó), Mozaik kiadó, Műszaki kiadó és a Szent István Társulat is kérte a hozzájárulásomat a verseim tankönyveikben való megjelentetéséhez.

Kérlek, mesélj valamit a megzenésített verseidről!

Az elmúlt esztendőben jelent meg Hónapról hónapra címmel egy CD, ami a megzenésített verseimet tartalmazza.  A versekhez a „Tamás Éva Játéktára” elnevezésű formáció álmodta meg a zenei hangzást. A zenekar folyamatosan koncertezik az említett dalokkal, és ahogy mondják, mindenütt zajos sikert aratnak vele (Szerencsére már több alkalommal személyesen is megtapasztaltam. Fantasztikus volt!). A CD dalaihoz egy kottás kifestő füzet is készült. Itt hallgatható néhány dal a lemezről:

http://www.youtube.com/watch?v=uTwEy09LuNM http://www.youtube.com/watch?v=JmD0NC1_bqk
http://www.youtube.com/watch?v=i7ukK1P97Rw
http://www.youtube.com/watch?v=mZ8ihk-XfeM
1. dal: Hónapról hónapra; 2. dal: Gólya; 3. dal: Hópihe; 4. dal: Zúzmara zizzen… De az Ignác, mit látsz? című lemezen is hallható néhány megzenésített versem.

Évi, hogyan találtál rá az Irodalmi Rádióra, ahol a legtehetségesebb szerzők közé soroltak téged?

Fontosnak tartom, hogy időről időre megmérettessenek a felnőttek számára íródott verseim is, és ennek egyik legmegfelelőbb módja, ha mindez szakmai közönség előtt történik. Tapasztalatom szerint az Irodalmi Rádió egy korrekt, hozzáértő vezetéssel rendelkező, és elhivatott szerzőkből álló irodalmi társulás. Mindemellett rendszeresen írnak ki irodalmi pályázatokat, melyekre már több alkalommal küldtem be verseket.

Megosztanád az olvasókkal, hogy a pályázataid során milyen eredményeket értél el?

Az évek során természetesen több irodalmi pályázaton is részt vettem a verseimm
el.
A teljesség igénye nélkül néhány eredmény:

Országos Holló László pályázat 2010 – Különdíj
Irodalmi pályázat – Cserhát Művészkör – Art díj – arany fokozat
„Megbecsült múlt” 2010 irodalmi pályázat – Különdíj
Irodalmi Rádió VERS 2011 pályázat – 2011. október I. és II. helyezés
Irodalmi Rádió VERS 2011 pályázat – 2011. november-december – I. helyezés
Irodalmi Rádió – „Tavaszi zsongás 2012” pályázat – I. helyezés
Irodalmi Rádió – „A vers értéke 2012” pályázat – I. helyezés
Irodalmi Rádió – „Az én fesztiválom 2012” irodalmi pályázat – I. és II. helyezés
Szó-kincs 2013 – irodalmi pályázat – Különdíj
Irodalmi Rádió – „A gondolatok értéke 2013. nyár” pályázat – III. helyezés
„Toll és ecset” versíró pályázat 2013 – II. helyezés

Irodalmi műsor gyerekeknek Bakonycsernyén

Az irodalmi pályázatokon kívül kapsz másfajta visszajelzést is az olvasóidtól?

Mindig nagy örömmel veszek részt író-olvasótalálkozókon, melyekre kívánság szerinti tematikájú irodalmi műsort állítok össze az írásaimból gyermek, illetve felnőtt közönség számára.  Ilyenkor előfordul, hogy szavalással fogadnak, a verseimből összeválogatott meglepetéscsokorral leptek meg, de a szebbnél szebb rajzok, festmények is egyre szaporodnak, melyeket Tőlük kaptam. Szerencsére szavalóversenyeken, zsűritagként is láthatom, hallhatom a gyerekeket, amint csillogó tekintettel, esetenként kicsit izgulva szavalják a verseimet, de olyan is előfordul, hogy köszönőlevelet kapok szülőktől, pedagógusoktól, ami nagyon be tudja aranyozni a napomat. Ilyen alkalmakkor úgy érzem, hogy a verseim hazaérkeztek, ott vannak, ahova szántam őket, az Olvasóknál.

Kik az első számú kritikusaid? Gyermekverseknél bizonyára a gyermekeid, akik tudom, hogy nyíltak, őszinték és nagyon szigorúak. Ugye nem tévedek?

Mivel két idősebb gyermekem már felnőtt, így bátran fordulhatok hozzájuk akár felnőttek, akár gyermekek számára íródott verssel is. Szívesen elolvassák, megosztják velem a véleményüket. Legkisebb gyermekem pedig amellett, hogy örömmel olvassa vagy hallgatja meg az újabb verseimet, szívesen ír maga is, és elmondhatom, igen remek érzékkel találja meg a megfelelő rímeket.

Figyeled a pályázatokat? Hogyan találtál rá a Toll és Ecset közhasznú alapítvány versíró pályázati kiírására? Nem árulok el titkot, hogy dobogós helyen végeztél. Milyen érzés volt Csombor Terike színművésznő előadásában hallani a versedet, és azt az óriási tapsvihart, amikor 400 ember összeveri a tenyerét?

Az internet kimeríthetetlen forrás, ha valamilyen információra vágyunk. Ott leltem rá a Toll és Ecset elnevezésű pályázatra is, és a meghívást követően örömmel utaztam Kecskemétre a díjátadóra, ahol a fiam társaságában fantasztikus estének voltam részese. A művésznő kellemes orgánumán, mély átéléssel adta elő a verset, és a végén közösen osztoztunk a tapsban, ami természetesen szívet melengető érzés volt.

Tagja vagy-e valamelyik irodalmi körnek vagy művészeti társaságnak? Milyen elismeréseket kaptál ezidáig?

Sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudnék részt venni több társaság életében olyan aktivitással, ahogyan szeretném, emiatt pillanatnyilag mindössze az Irodalmi Rádió tagja vagyok, és örömmel veszek részt a pályázataikon, irodalmi műsoraikon. 2012-ben Barátok Verslista Díjat kaptam szerzői munkámért. Az idén az Irodalmi Rádió 2013-as év legjobb szerzője választás harmadik helyezettje lettem.

Kányádi Sanyi bácsinak küldtél-e már írásaidból, hogy véleményezze?

Nagyon kedvelem Kányádi Sanyi bácsi verseit, fantasztikus életművel rendelkezik már eddig is, és remélem, még sok szép, értékes költeménnyel gazdagítja a szépirodalmat.  Bár többször is kacérkodtam a gondolattal, de nem küldtem Neki még az írásaimból.

Pécsely – Irodalmi műsor

Évi, milyen céljaid, vágyaid vannak a következő tíz évben? Azt szoktam kérdezni, hogy az életben, de gyorsan eszemben jutott, hogy te még oly fiatal vagy!

Köszönöm, ez nagyon kedves Tőled! Van két felnőtt gyermekem, és egy tizenegy esztendős. Számomra, és a férjem számára is az a legfontosabb, mindent felülíró kívánság, hogy Ők egészségesek legyenek, sikerüljön valóra váltaniuk az álmaikat, és életüket boldogságban élhessék. Mivel írás nélkül nem tudom elképzelni az életem még hátralévő szakaszát, természetesen van ezzel kapcsolatos kívánságom is. Szeretném, ha eljutnának az írásaim a célközönségnek. Pillanatnyilag is a számítógépemen pihen két kötetnyi – felnőttek számára íródott vers, és hat, már készre szerkesztett gyermekverseket tartalmazó kötetterv. Az elmúlt esztendőben az Irodalmi Rádió egyik megnyert pályázatán a fődíj egy – a verseimből összeállított hangoskönyv készítése volt. Reményeim szerint hamarosan megjelenésre kerül ez is.

Kívánom, hogy minden vágyad, álmod, célod váljon valóra. Írjál még nagyon–nagyon sok gyermekmesét, gyermekverset, mert erre igazán nagy szükség van, hogy az édesanyák ajkáról a szép, magyar mesék ivódjanak a gyermekek szívébe, lelkébe. 


Óda a hazámhoz

Szeretnéd, hogy a hazámról daloljak?
Az édes anyaföldről, mely maholnap
bölcsőd, majdan koporsód fáját is adja?
De mondd, az ő régi gyászát ki siratja?

Termékeny rónái, völgye, gazdag rétje
mind letűnt századok ősi büszkesége.
Téged, ha bánat ért, megvigasztalt anyád…
ki látja, hallja meg az ő bús panaszát?

Ki vigyázza földjét, hogy ne legyen préda,
évezredes honunk csorbult maradéka?
Ki védi meg nyáját, s óvja a vadaktól, 
kinknek mellkasában bűnös szív zakatol?

A külhoni kalmár mind a markát tarja,
s gürcölve nyomorog portáján a gazda,
pedig bölcs tudása nemes, mint az óbor,
csupán egy a bűne: ő nem barát, sógor.

Napfényes nektárja aranyat ért nemrég,
mára már száműzött, mint más honi termék.
Lankáinak borát, melyről ódák zengtek,
ókor kóstolja csak ünnepen a nemzet.

Gyümölcsének húsa hiába ízesebb,
hiába i
s érlel szántója kincseket,
hiába ring dúsan, aranylón a búza,
hogyha dolgos népét még az ág is húzza.

Földjein, mit oly sok honfivér áztatott,
szolgálók vagyunk csak. Ünnepek, gyásznapok
jelzik majd korunkat, dicstelen létünket.
Az izzó, tüzes vér rideg sárrá hűlhet?

Üresen ásít a bársonyszékek sora…
lelkes, hű atyákból miért vált mostoha?
M’ért hűlt ki a keblük, m’ért fogant az átok?
M’ért hamvadt el minden honért hű zsarátnok?

„Isten, áldd meg a’ Magyart”*, áldásodra szorul.
Ne rogyjon igába, ne tűrjön botorul!
Hogyha jogarodnak izzik még a fénye,
irányítsd azt népünk borongós egére!
(2010. április 28.)

*„Isten, áldd meg a’ Magyart” – részlet Kölcsey Ferenc: „Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból” című költeményéből

Ünnepi ima

Ha csipkeingben pompázik az ünnep,
talpunk alatt hó-csillám ropog,
emlékképek járják át szívünket,
érted, értem – értünk  imádkozok.

Elsétálok, el, a messzi csendbe,
hol utcazaj nem hallik talán,
ahol fehér, s örökzöld színekbe
bújt a táj az ünnep hajnalán.

Ott, a tiszta, hó takarta dombról
feltekintek rátok, szép fenyők,
mert, ha léptem lassúbb lesz a kortól,
ti adtok majd hitet – éltetőt,

hogy, ha őszünk télbe fordul majdan,
agg fejünket belepi a hó,
akkor is lesz tavasz-hangú hajnal,
nyár hevében fürdő, tiszta tó,

ősz-illatú hársfaligetekben
megpihenő, fényes alkonyat,
mely lopózva oson, s szinte csendben,
fakulva a tél felé halad.

S hogy telünk is boldog, szép lehet még,
mielőtt majd kialszik a láng,
s nem marad más, csak hamu és emlék…
de lesz, aki visszagondol ránk.

Szárnyaszegetten…

Szárnyaszegetten gubbaszt a nyárvég,
lelkében alkonyok sóhaja száll,
bár szeme könnyes, távolba lát még,
nézi, hogy szárnyal a gólyamadár.

Búcsúzva lápok, árkok ölétől,
hol, mikor tél jő, nincs eledel,
szökve a rétek fázós rögétől,
mit lassan csillám-hó temet el.

Óarany inget szőnek a dombok,
arcukba csókol a fényteli ősz,
bucskázva szökken, rázza a lombot,
rőt ecsetével a bércen időz’.

Fázik a szép nyár, körbetekintget,
szél fut a rózsáin hűs, reszketőn,
pár gyűrött szirmot a földre terített,
s tombolva nyargal a zöld hegytetőn.

Mélázva hinti cseppjét a nyárvég,
könnyfolyamában ázik a táj,
fáradtan sóhajt, búcsúja fáj még,
s megpihen dombok lábainál.

Reggel már fényes Nap-ragyogással
bandukol hosszan, a szőlősoron,
várva az őszt, hogy víg parolával
útra bocsássa az agg, bölcs rokon.

Áldott mosollyal hátrál a völgybe,
s megbújva nyújtózó lombok alatt,
ágkarok kincsével költözik össze…
télen is nyár-ízűn tobzódjanak.

Nyár-mosolyukkal csábítón csüngnek,
gyöngyszemük mennyei, ízes nedű…
szőlőszüret jő – présházi ünnep –
nektárba édesült nyári derű.

Víg nyarunk – éltető fény-aranyából –
így táplál minket a hűs tél haván,
s ha eljő a rügybontó, szép tavasz-mámor,
száll hozzánk tündöklő fényparipán.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné

2013. december 11.

Hozzászólások