Dobó Enikő színművésznővel az egyik Csárdáskirálynő előadás után beszélgettünk a kecskeméti Katona József Színházban, s így személyesen gratulálhattam neki a nagyszerű alakításához Szilvia szerepében.

Hatalmas munka lehetett felkészülni, próbálni, megtanulni a szerepeket ebben a darabban, amelyről azt tartják, hogy az operettek királynője. Hogyan zajlottak az előzmények?

Először a zenei anyagát kellett elsajátítanunk, mert azon áll vagy bukik az egész. Közben meg kell tanulnunk a prózai jeleneteket is. Nem elég jól elénekelni a dalokat, ha nincs mellette színészi alakítás, akkor megette a fene az egészet. Fizikummal is kell bírnunk, hiszen nagy keringők és összetett táncprodukciók vannak benne. Mostanra tisztában vagyunk az erőnlétünkkel, nem kell annyira koncentrálnunk a lépésekre, visz minket a lábunk.

Milyen érzés az, ha már a végéhez közeledik egy darab élete a színpadon? Ha tudják, hogy már nem fogják többé játszani?

Nagyon rossz, nem is lehet megszokni. Sokan a premiert is nehezen élik meg. Hiszen az már egy újabb fázisa a darab életének, egészen más, mint a próbafolyamat, amelynek során reggeltől estig benne voltunk a kemény munkában. Együtt nevettünk, izzadtunk, sírtunk, viccelődtünk… A próbafolyamat végén a rendező elmegy, mi pedig már csak az előadásokra koncentrálunk. A színpadon találkozunk, játszunk, aztán hazamegyünk. Nagyon fájó ez az átmenet, ahogy a darabtemetés is, amikor az előadás lekerül a műsorról. Gyakran utólag jut eszembe, hogyan lehetett volna még megoldani egy-egy jelenetet, amikor már nem is játsszuk a színdarabot.

Mi a következő darab, amelyre készül, Enikő?

Most mutattuk be a Vérnászt, Federico Garcia Lorca színművét. A Menyasszony szerepét játszom benne. Összművészeti előadás született, amit mindannyian imádunk, akik benne vagyunk, és a kollégáktól is jó visszajelzéseket kaptunk eddig. A szöveget újrafordították, és ezáltal sokkal puritánabb lett, ami a történetünk előnyére vált. Kocsis Pál rendezte, Barta Dóra koreografálta, a zenéjét pedig Rozs Tamás szerezte. A hatására elkezdtem Lorca verseket olvasni.

     

Szilveszterkor mutatjuk be a Függöny fel! című bohózatot, amit Szente Vajk rendez. Egy társulat életébe nyerhetünk betekintést. Mit ne mondjak… őrületesen jókat nevettünk az olvasópróbán.

Eddig nagyon sok darabban szerepelt Enikő Kecskeméten. Melyek a legkedvesebbek, legfontosabbak?

Természetesen a Csárdáskirálynő olyan szerep az életemben, amelyről az unokáimnak is szeretnék majd mesélni. Vidám, felszabadító próbafolyamat volt, sokat tanultam az alatt a pár hét alatt.

Szép Ernő „Vőlegény”-e kiemelkedő fontosságú volt a számomra. A véremet és a hangomat adtam érte (a művésznőt baleset érte – a szek.), ugyanis elment a hangom a próbafolyamat alatt, de akkor is csináltam, üvöltöttem és énekeltem, ahogyan bírtam. Szép Ernő csodálatos szövege kárpótolt mindenért. Volt benne egy félórás páros zárt jelenetünk Porogi Ádámmal. Napról napra új mélységeket tapasztaltunk meg, a nézők kitartó figyelemmel követtek minket. Fantasztikus volt mindaz, amit akkor és ott megéltem, pedig én magamban minden nap belehaltam.

Enikő megdolgozott a sikerért, hiszen gyermekkorától kezdve készült a színészi pályára.

Igen, de mindez sok lemondással járt és jár együtt. Például ritkán találkozom a szüleimmel. Tegnap este végre kibeszélgettük magunkat anyukámmal telefonon. Három óra hosszat beszéltünk egymással többek között arról, hogy 26 éves vagyok, és úgy érzem, gyorsan elszállnak az évek fölöttem. Hiszen még csak most voltam tíz éves. Holnap felkelek, és hipp-hopp, 40 leszek. Úgy érzem, hogy lemaradok valami nagyon fontos dologról.

Milyen más „szerepre” vágyik az életben?

Ahogy Anna Petrovna mondja a Platonovban, szeretnék feleség és anya lenni. De nem tudom, hogy fogom megoldani, hiszen a színészet 120 százaléknyira betölti az életemet. Mostanában ilyen kérdések is foglalkoztatnak: Vajon mi van megírva számomra? Mi lesz velem? Lesz családom, vagy nem lesz? Lesznek gyerekeim? Olyan sok szerelmes szerepet játszottam már, milyen lesz a saját életem részeként?

Rozé

A civil életemben a színház teljesen lefedi a napjaimat. A szabadidőmben találkozom a barátaimmal, a családommal, olvasok vagy moziba megyek, esetleg megnézek egy filmet otthon, vagy elrohanok színházba. Vagy elmegyek kirándulni Rozéval.

A dunántúli lány hogy érzi magát az Alföldön? Megkedvelte Kecskemétet?

Amíg élt a nagypapám, sokat jártunk nála a Szeged melletti Öttömösön. Szeretem az Alföldet. A kies síkság megnyugtat. Jobbra nézek, balra nézek, és ellátok három falun át a negyedikig. Kecskemét nekem olyan sziget, ahol megpihenhetek, félrevonulhatok. Amikor Budapesten vagyok, ott a folyamatos pezsgést kedvelem. Mindig minden nyitva van, elveszhetek a nagy nyüzsgésben. Aztán megérkezem Kecskemétre, itt vár a színház, a színpad a biztonság felsőfoka, az öltözőm a kis kuckóm, és várnak a barátaim.

Milyennek látja a színházban a közönséget?

Nagyon nyitottak és kedvesek. Úgy érzem, befogadtak. Színházat szerető és értő közönség a kecskeméti. Szinte mindig telt ház van. Nem is értem: honnan jön ez a sok ember a színházba? Nagy öröm ez nekünk, színészeknek!

Fiatalkora ellenére nagy sikereket ért már el Enikő, és feltűnően magabiztos. Honnan veszi ezt a határozottságot?

Kifelé talán ezt lehet látni, de én is emberből vagyok, belül másképpen élem meg a dolgokat. Az biztos, hogy a szüleim úgy neveltek, hogy nagyon önálló legyek. Igyekeztem is megfelelni ennek az elvárásnak, hogy büszkék legyenek rám, amiért ügyesen megállok a saját lábamon, és a jég hátán is próbálok megélni, ahogy annak idején ők is tették. A mai napig ezt akarom bebizonyítani, ettől érzem erősnek magam. Azért vannak gyenge pillanataim is, a minapi háromórás éjszakai beszélgetés édesanyámmal jól mutatja ezt. Nagyon mélyen átélem az emberi kapcsolatokat, és próbálok mindenkit megérteni. Ez az empátia sokat segít a szerepek kidolgozásában is.

Könnyen tanul szerepet, szöveget?

Igen, szerencsére könnyen. Az sem zavar meg, ha párhuzamosan több darabban játszom, a memóriám egyelőre megbirkózik vele. Nem ülök neki otthon a tanulásnak, csak kivételes esetekben. Teszem azt, ha mondjuk hosszú monológokat kell rövid időn belül megjegyeznem. Egyébként súgó által tanulok, próba közben. A súgó kijavít, ha nem vagyok pontos, és azután már cselekvéshez tudom kötni a szöveget.

Van szerepálma? Mit szeretne nagyon eljátszani?

Még Shakespeare-t nem játszottam, szívesen kipróbálnám. Hazudok, mert az egyetemi évek alatt egy kicsit belekóstoltam Mohácsi János keze alatt. A Szentivánéji álomban Hermia lehettem egy kurzus erejéig. Bár ajándék számomra minden szerep, de talán Ibsen Nóra című színműve az, amelyben a címszerepet nagyon szeretném eljátszani. Benne van minden, ami fontos nekem. A gyerekkorom. A félelmeim. Az erő. A függetlenség. Az egyenlőség. Ez volt a szakdolgozatom témája is, Ibsen Nórája Ostermeier rendezésében. Ezen kívül rengeteg kiváló szerep van még a világon, és kíváncsian várom, hogy a jövőben a rendezők mit látnak meg bennem.

Nekem mindenképpen el kell jutnom arra a pontra, hogy szeressem a szerepemet, a karaktert, amit játszanom kell. Különben esélytelen, hogy a nézők is szeressék. Úgy gondolom, hogy legbelül minden színész arra vágyik, hogy szakmailag elismert, tehetséges rendezőkkel dolgozhasson, és jól megírt drámákban próbálhassa ki magát. Viszont ami elengedhetetlen, az a társulaton belüli összhang és a folytonos kommunikáció. Én jelenleg úgy érzem, otthon vagyok a kecskeméti társulatban.

Van hobbija? Hogyan tölti egy átlagos napját? Milyen érdekességeket árul még el a kedvesen szeleburdi kislányról vagy a nagyszerű színésznőről?

Általában a hétfő a szinkronos napom, olyankor Budapesten dolgozom. Kecskeméten megvan a rutinja a napjaimnak. Ebbe beleértendő a kutyámmal való játszás, séta is. Nincs üres időm, mindig igyekszem kitölteni a napot. Egy extrán spontán lány vagyok, aki közvetlen és nyitott mindenki felé. Ha valaki megbánt, akkor általában azon gondolkodom, hogy vajon neki mi lehet a gondja, baja, miért tette ezt, és próbálom nem a saját bánatomat előtérbe helyezni.

Szeretem, ha érdekes feladatokkal keresnek meg. Például ősszel énekeltem a zsidó fesztivál alkalmából Budapesten egy zsinagógában. Amitől különleges volt, hogy héber nyelven adtuk elő a dalokat. Teljesen elvarázsolt ez a hangzásvilág, hogy mennyi erő és mélység rejlik a zsidó zenében.

Mindig arra koncentrálok, amihez ösztönösen kedvem van. Például szeretek sütni, főzni, de már egy éve alig foglalkozom ezzel. Elszállt az ihlet. Idén az olvasás és a filmnézés ejtett újra rabul. Ajánlom Darren Aronofsky Anyám című filmjét, vagy ha magyar példa kell, akkor Enyedi Ildikó Testről és lélekről.

Van egy nagy vágyam: Végiggyalogolni az El Camino-t, a Szent Jakab zarándokutat. Mindenki azt kérdezi, hogy mit remélek tőle, miért akarom megcsinálni. Nem tudom. Talán választ kaphatok arra, hogy miért ragaszkodom ennyire a magányhoz. Meg aztán szeretnék nap mint nap új tájakat látni. Zavar, hogy egy nyaralás alkalmával – ha mondjuk elmegyünk egy hétre valahová – akkor két nap alatt bejárjuk a környéket. Több impulzusra vágyom, ennyi az egész.

Nagyon remélem, hogy a nézők továbbra is nyitott szívvel befogadnak engem és a szerepeimet, és a munkám iránti érdeklődésük, kíváncsiságuk tovább él az elkövetkezendő években is. Színházunk összes futó előadását szívből ajánlom, kiemelendőnek tartom a Kecskemét City Balett munkáit.

     

Végül, de nem utolsósorban áldott, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok a kedves olvasóknak és a szerkesztőség tagjainak magam és színházunk nevében!

Dobó Enikő színművész Tatabányán született 1991. május 3-án. Tanulmányait a balatonfüredi Bem József Általános Iskola ének-zene tagozatán kezdte, majd a pápai Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett. 2009-2014 között a Kaposvári Egyetem Művészeti Kar- színművész szakára járt, ahol diplomát szerzett. 2014-ben, a diplomája megszerzése után leszerződött a kecskeméti Katona József Színházba, de már 2012-től gyakorlatosként részt vehetett számos produkcióban.
Díjak, elismerések:
• 2016. Soós Imre-díj
• 2015. Bács-Kiskun Megyei Príma díj – Színház- és filmművészet kategóriában
• 2014/2015. évad legjobb női epizodistája

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

Hozzászólások