Megszólít a múlt – A Moher-szikláknál Írországban – Már az ősz szelei susogtak a Vad Atlanti Úton, felhők mögé bújtak a Nap csalóka sugarai, a hatalmas vattapamacsot idéző formák lassan araszolva, a maradék fénynyalábokat bekebelezve a sziklák fölé tornyosultak.

O’Brien-torony

A parkolóból kisvártatva indultam el a kőkolosszusok felé. Régóta vártam a találkozást, mert jól tudtam, maradandó élményekkel ajándékoz meg. Pár perces gyaloglás után semmihez sem fogható, szemet gyönyörködtető látvány tárult elém. Ámulatba ejtő, smaragdzöld színben játszó, végeláthatatlan monstrumok fogadtak, amelyek vizet, eget és földet összekötve a hatalmasságot hirdetik. Dacolva az egyre erősödő széllel, feljebb és feljebb, az O’Brien torony felé kapaszkodva teljesen átszellemültem, a múlt homályába veszett évezredek képei sejlettek fel utamon.

Megszólított a tegnapok misztikuma. Előttem, a messzeségben hullámzott az Atlanti-óceán, távolabb, a ködök takarásából felsejlő Aran-szigetek és a Galway-öböl, majd Connemara integettek vissza. A társammá szegődött több csapat tengeri madárraj kíváncsian manőverezett szélborzolta fejem felett. Titkon ők is sejtették, akkor és ott nagyon boldog voltam. Izgalom járta át szívem és lelkem: „Moher-sziklák”- ízlelgettem.

bmd

Teltek a percek, talán órák, teret nyert a sötétedés birodalma, és egészen apró szemekben szemetelni kezdett az eső. A hűvös elől menekülve rövid időre betértem egy, a sziklában kialakított „meseszerű barlangba”, ahol épp filmvetítés kezdődött. Tőlünk karnyújtásnyira, a kivetítőn színpompás óceáni lények úszkáltak. Kifelé jövet elfogyasztottam egy csésze lélekmelegítő teát. Csalogató kelta dallamok ütötték meg a füleimet, szinte hívogatott a szintén sziklában kialakított szomszédos ajándékboltok egyike, ahol szebbnél-szebb útikönyvek, képi és hanganyag, képeslapok, frappáns ajándéktárgyak várták a kíváncsi vándorokat.

Elrepült az idő. Hosszú utat tettem meg, azonban mégsem voltam fáradt. Beleszippantottam a levegőbe, amiben jótékony óceáni pára, a tiszta frissesség és a múlt ódon legendái illatának elegye vegyült. Ha lehetett volna egy kívánságom, az lett volna, hogy álljon meg az idő.

     

Írország letűnt korszakok óta mozdulatlanul strázsáló nemzeti jelképének vonzereje töretlen, a többnyire barátságtalan idő ellenére évente milliók lábnyoma koptatja. Az évezredek óta mesélő természeti képződmény legapróbb fűszálában is megelevenedik a titkokat rejtő ír történelem.

 

Balogh Beáta

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások