A politikai gyilkosság nem ismeretlen a középkorban, de királyokat nem volt szokás megölni, mivel szentséggel felruházottnak tartották őket. Imre király az 1190-es években még bátran mehetett fegyvertelenül az ellene lázadó öccse, a későbbi II. András táborába és megkérdezhette, ki mer kezet emelni a felkent magyar királyra. IV. Lászlónak nem volt ilyen szerencséje.

A király 1272-ben 10 évesen került trónra, és uralkodása első öt évében az anarchia jellemezte az országot. IV. László 1277-ben vette magához a kormányzást és biztosítani akarta az ország békéjét. Ehhez korát megelőző éleslátással a köznemesség támogatására és a kunokra számított. Gyakorlatilag az ő uralkodása alatt ülésezett az első magyar rendi országgyűlés.

Than Mór: Kun László és Habsburg Rudolf

A próbálkozását kezdeti sikerek kísérték. Magyarország újra megerősödött, olyannyira, hogy 1278-ban döntő szerepet játszottunk abban, hogy Habsburg Rudolf szerezte meg az osztrák hercegségek feletti uralmat, az akkor fenyegetőbbnek látszó cseh Ottokár helyett.

Az újjászervezés azonban sikertelen maradt. A pápa követe nem nézte jó szemmel, hogy a kunok még nem tértek meg. IV. Lászlónak, akinek édesanyja kun volt, döntenie kellett, hogy kinek az oldalára álljon az egyház és a befogadott nép viszályában, és az anyai vér szavára hallgatott. Uralkodása utolsó 10 éve ezért ismét káoszba taszította az országot. Egyik belháború a másikat érte, mindeközben 1285-ben talán a király hívására tatár csapatok törtek az országra.

Kun László halála (Képes Krónika)

A király végül a bárók mellett szeretett kunjaival is összeütközésbe került, akik között az életét veszítette, és akik talán a merénylet kitervelésében is aktív szerepet játszottak.
IV. László tragédiája, hogy a jó célok érdekében a korban szokatlan eszközökhöz nyúlt, és ezzel széles körű ellenállást vívott ki. Ugyanakkor az ő udvarában született meg a korai középkor egyik legnagyobb magyar szellemi teljesítménye, Kézai Simon krónikája is. A krónikás jegyezte le a hun-magyar eredetmondát, és a magyar nemzet fogalmát leszűkítette az ország teljes lakosságáról a magyarul beszélőkre. A király titokzatos személye Szentmihályi Szabó Pétert is megihlette, aki Édua és Kun László címmel írt regényt a tragikus sorsú uralkodóról.

Schramek László

2013. szeptember 30.

Hozzászólások