2015. január 15-én a Mátyási Körben, a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtárban hangzott el a következő előadás:

1765. március 21-én, „az esztendőnek tavaszt újító napján” született Mátyási József, a 18. század végének és a 19. század első felének jellegzetes írói egyénisége.

klari_erzsi

A szemelvényeket Kökény Éva és Mesznéder Klára olvasták fel

Apja, Mátyási János izsáki református lelkész volt. A költő rövid ideig a kecskeméti református kollégiumban tanult, majd Nagykőrösön és Debrecenben folytatta tanulmányait. Mégis meghatározóak voltak kecskeméti élményei.

Iskolái elvégzése után a vidám kedvű, elmés fiatalember jogi pályára lépett, főrangú nemesek titkára, titoknoka lett. Először gróf Teleki József, a hazai protestánsok legnagyobb világi tekintélye fogadta a bizalmába. Teleki mellett mozgalmasabb és színesebb volt az élete: elkísérte Erdélybe, és vele utazhatott Frankfurtba is, I. Ferenc József koronázása. Az erdélyi kirándulásról egy fiktív verses levélben számolt be, a frankfurti utazás alatt pedig naplót vezetett.

A szabadszellemű Galánthai gróf Fekete János pedig növelte elfogulatlanságát, magabiztosságát, és segítette abban, hogy Mátyási meglepő nyíltsággal merje megfogalmazni a társadalomra vonatkozó nézeteit. Fekete Jánosnak közismert kapcsolata volt Voltaire-rel, így közvetve Mátyásira is hatott a francia felvilágosodás kimagasló alakja. De költészetének kialakulására jelentős hatással voltak a tanulmányai folytán megismert latin költők: Horatius, Ovidius, Vergilius. Művelt és széles látókörű ember volt.

kokenyevi_erzsi

Kökény Éva és Weninger Endréné

Költészetében mégis a hagyományokat őrző magyaros irány hatása a legélesebb. Műfaji szempontból költeményei változatosak, vannak közöttük bölcselő, tréfás hangú, incselkedő, csúfolkodó hangú és találós versek, útleírások, de a legtöbbje alkalmi vers. Sokat írt a Teleki család tagjainak születése, névnapja, házassági évfordulója alkalmából, de a legszebbek talán a barátaihoz írt vidám versek, és elhunyt barátait sirató költemények. Verseit elsősorban a szegény néphez szerette volna eljuttatni. Így szólt verseihez egyszer:

Ne kívánkozzatok pompás könyvtárokba, / Jobb hely lesz edényes almáriumokba / Mert bennfelejtenek amott a penésznek / De a pohárszékben inkább észrevésznek.

Fekete János 1903-ban bekövetkezett halála után a költő Izsákon telepedett le, majd megnősült. De fiatal felesége két és félévi házasság után, 20 éves korában meghalt. Mátyási József soha nem házasodott újra, viszont amikor édesanyját is elvesztette, felmerült benne a gondolat, hogy Kecskeméten telepszik le. Így ír ennek okairól:

„Gyermekségemtől fogvást ideszokásom, testben itt kezdődött embereskedésemnek, itt végzett apróbb oskolai pályafutásomnak kellemetes emlékezete, számos esztendők folytában itt gyakorta hasznosan gyönyörködtetett tartózkodásaimra visszagondolásom, nem kevés atyafi-barátságos rokonaimhoz való vérségi vonszódásom, tanult, olvasott személyekkel lehető társalkodásom, továbbá kedvelt magánosságomnak éppen ilyetén sokaság között tapasztalt gyakorolhatása.”

A költő 1824 táján telepedett le Kecskeméten, és három évre rá már kecskeméti polgárnak mondhatta magát, a város tanácsa tisztelte meg ezzel a címmel. Minket, kecskemétieket ezért is foglalkoztat Mátyási alakja, mert élete utolsó 25 esztendejét haláláig, 1849-ig itt töltötte. A hagyomány szerint igen sok tréfás alkalmi költeményt írt mulatságokra, névnapokra és születésnapokra. A nemesi szemlélettől fokozatosan eltávolodott, és kapcsolatot talált az egyszerű emberekkel. Bognárok, molnárok, szabók, egyszerű gazdák is tartoztak a baráti köréhez, őket is verssel köszöntötte névnapjuk, születésnapjuk alkalmából. Népiesség és humor lett írásainak jellemzője, és ezt nem is szégyellette.

kozonseg1

Kutatói sokáig nem tudták, mely versek íródtak Kecskeméten. De szerencsére Mátyási pályája vége felé felküldte Pestre Fáy Andrásnak 78 Kecskeméten írott versét megőrzésre, aki az Akadémián helyezte biztonságba azokat. Az ő jóvoltából az irodalomtörténészek nagyobb esélyt kaptak a róla való kutatásra. (Fáy András Széchenyi Istvánhoz és Deák Ferenchez hasonlítható kaliberű személyiség. Író, politikus és nemzetgazda, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja. Nevéhez fűződik az első magyar takarékpénztár megalapítása, a mai OTP elődjének tekinti.)

1. Csokonai Vitéz Mihály nála nyolc évvel volt fiatalabb, és mesterének vallotta őt. Több versében is üdvözölte. Mátyási költői hírneve már bizonyára szárnyra kelt, mire 1795 tavaszán bekopogtatott hozzá Csokonai. Írt is Mátyási kötetéről, mely a Semminél több valami címmel jelent meg, bár néha kissé parodizálta is rímeit.

„Magam utánad azomba / a parnasszusi templomba / mentem nyomban” –

Mátyási tiszta rímeit mosolyogta meg Csokonai. Szeretetre méltó, tüneményes baráti mesterkedés a következő pár sor:

Sok vágott nyelvű Mátyás itt,
Aki olvassa MÁTYÁSIT,
Csak, csak ásitt.

Mátyási Csók-versét így dicséri:

Verseidről azt ítélem
S mások is úgy ítélnék,
Hogy azokba együtt vélem
Egy nagy lelket szemlélnek.
Maga a Csók méltó volna,
Hogy minden Szép rád hajolna,
Megcsókolna!

kokenyevi_erzsi2

A 18. századi magyar költészet egyik legmulatságosabb versezete Mátyási József népköltő dévaj poémája. Már a címe is derűt kelt: Egy nyársra ítéltetett hizlalt gúnárnak Márton napi búcsúzó panasza és utolsó rendelése. Többen azt állították, hogy Csokonai Vitéz Mihály írta a debreceni Nagyerdőben. Ennek oka az lehetett, hogy ismerte egymást a két költő, hiszen Mátyási is Debrecenben tanult, de Kecskeméten is találkoztak, együtt iszogattak, tarokkoztak sokat. Csokonai mesterének, édes hazámfiának nevezte Mátyásit. Megvédte tehát Mátyásit a kínrímeket gyártó provinciális fűzfapoéta képétől. De versei is rácáfolnak erre: Kalászkaparék című versében, ahol a jobbágyok utolsó főzet lisztjét is elrekvirálják az osztrák tisztek, 1789-ben ezt írja Mátyási a politikai helyzetről:

„Nem igaz, hogy sorsunk Isten színjátéka, / Kínjainkkal magát mulatni szándékja, / Mert az emberiség csak ott boldogtalan, / Hol a többség szamár vagy igazságtalan.” Korszerű és komoly gondolatok ezek.

Mészöly Gedeon Mátyási-kutató szerint Mátyási József másfél évtizeddel megelőzte Csokonai híres halotti verseit. A falusi kántoroknak temetési rigmusait Mátyási emelte először irodalmi színvonalra.
Csokonai és Mátyási éppen összeillettek: vidám természetű poéták, s mindketten Debrecenben tanultak. 1795 májusában együtt utaztak fel Kecskemétről Pest-Budára. Életre szóló barátságot kötve szálltak le a szekérről. „Az örökös barátságnak szent kézfogását” címmel írt verset Csokonai Vitéz Mihály Mátyási Józsefnek.

Azóta hány szíves beszédek valának,
Melyek szánkból költsön szívünkből folyának!
Tudod te azt, Múzsám! és Te, ő Múzsája!
Mit szól a két barát és Poéta szája?

A barátság és annak mestersége című művében Mátyási így használja fel Csokonai iménti rímeit:

S hagyján, hadd riszáljon Zoilok rostája,
Kihullatva se lesz mívem szél prédája,
Ha fennmarad a nép s magyarul szól szája:
Emlékezetben él annak poétája.

2. Mátyási hatása Petőfi Sándor néhány versén és a János vitéz néhány során határozottan kimutatható. Gulyásnóta című verséről, pásztordaláról sokáig azt hitték, hogy népdal. Ebben is rokon sok-sok Petőfi verssel. Petőfi hallhatta ezt énekelni, és hatással lehetett népies költészetének kialakulására. A magyar táj, az alföld leírásában, általában a tájleírásokban is utat mutathatott Mátyási a következő nemzedéknek.

Sorsával elégedő gulyásnak pásztori dalja

Nem bánom, hogy parasztnak születtem,
Csak azért, mert gulyássá lehettem,
Eb cserélne cserényt palotával,
Sem életet köszvényes nagyúrral.

Kiskirályság így is állapotom,
Igazgató törvény bunkósbotom,
Országom egy egész baromjárás,
Nagy potentát a számadó gulyás.
……………………………………
Ha megunom magamat a pusztába,
Rányergelek, megyek a csárdába,
Szépen szólok a kocsmárosnénak,
Adjon szállást látogatójának.

Be van a két szűröm ujja kötve,
S nem tagadom, mi van beletéve:
Az egyikbe acél, kova, tapló,
A másikba százforintos bankó.

Azért mondják az irigyek rólam,
Ihatom bort, mert eleget loptam.
Nem kívánok azoknak egyebet,
Hogy ne lássák a csillagos eget.

Petőfi Sándor: János vitéz (első részét együtt felidéztük)

kozonseg2

3. Arany János is szívesen forgatta a Mátyási-verseket. Lehr Albert, Arany János költészetének ismerője és értékelője sorozatosan mutatta ki Aranynak azokat a költői képeit, amelyeket Mátyásitól vett át. Ilyen pl. „hóvirágot szedni gyöngyös koszorúba”. Tisztarímei, szellemes szójátékai lehettek elődök Petőfinél és Aranynál. Hiszen e két utóbbi költő és gyakran élcelődött egymással, és játszott a szavakkal.
A magyar nyelv dicséretére Mátyási egész kis versfüzért állított össze:

De ha gorombának neveze valaki,
Hogy ezt mint Jóságot, gondolom vala ki.

Hát tenálad nélkül, mit gondolsz jó lélek,
Hazám-e ez a föld, azért hogy jól éljek?

Ha azzal beéri, hogy kinevessétek,
Még megköszönheti, csak ki ne vessétek.

Félbarátok, akik könnyen megbántódnak,
Ha hát te egész vagy, ne tarts megbántódnak.

Későbbi költőinknek is becsvágya volt rímjátékot játszani tiszta rímekkel Aranytól Kosztolányiig, Tóth Árpádtól József Attiláig. Mátyásitól származhatott a nevekkel való játék alapötlete Petőfi és Arany levelezéséhez. Átírásában a Zsán dor Arany János. Petőfi egyik levelében így szólította meg Arany János barátját: Lord Krumpli Artúr vagy Szerelmetes Fa-Jankóm, Jean d’Or! Míg Arany így válaszolt:

Imádott barátom, jó Petőfi Sándor,
Szíves üdvözlését íme küldi Jean d’Or.
Vettem, oh, nagy férfi, ostoba leveled,
De azért nem mondom: hujj ki! vagy le veled!

Elképzelhető tehát, hogy a két későbbi költő felhasználta Mátyási ötletét a baráti évődésekben.

Mészöly Gedeon nyelvész, műfordító, a régi magyar nyelv és irodalom kutatója gyakran játszott olyan játékot, hogy megkérdezte barátait: Vajon melyik verset ki írta? És mi a közös bennük?

1.
Béhunyta szemeit a nap is már szinte,
De mégis a hegyen által ránk tekinte.
A szunnyadozó fák mind talpra állottak,
S bár álmos ésszel is, de fejet hajtottak.

No s elég az ahhoz, már nagy idő vala,
A fáradt természet mély álomba hala,
Bé lévén takarva fekete paplannyal,
Melyet csillagzattal mint sűrű arannyal
Öreg szüléjének számára kihánya
Az Esthajnal, az Éj ágyvető leánya.
(Mátyási: Budán történt ugrás, Semminél több valami c. kötetből)

2.
Elfeküdt már a nap túl a nádas réten,
Nagy vörös palástját künn hagyá az égen,
De az éj erőt vett, csakhamar beronta,
Az eget, a földet bakacsinba vonta,
És kiverte szépen koporsószegével,
Fényes csillagoknak milljom-ezerével;
Végre a szép holdat előkerítette,
S ezüst koszorúnak fejtül odatette.
(Arany János: Toldi, V. ének 1. vsz.)

4. Katona József:
Amikor Mátyási Kecskemétre költözött, a város klasszikusával, Katona Józseffel is találkozhatott. 1824 és 1830 között ismerhették egymást, összebarátkozhatott a két költő-író, de ennek semmi kézzelfogható nyoma nincs.
A hivatalos irodalomtörténet a perifériára szorította, és dilettánsnak, mesterkedőnek tartották. Pedig fellépésekor költőbarátai felfigyeltek rá.
Paraszt, polgár és nemes volt egyszerre: értett a daloló pásztor és a könyvolvasó kovácsmester nyelvén, ugyanakkor a két legfranciásabb műveltségű magyar literátor grófot, Teleki Józsefet és Fekete Jánost szolgálta azok nagy megelégedésére. Mániákus, kizárólagos magyar hazafi. Külföldön járva észrevette a fejlődést és ezzel szemben a magyar falvak elmaradottságát. A népdalt nem megnemesíteni akarta, hanem az eredeti formákat csiszolta tovább. A Toldi és a János vitéz fakóbb lenne az ő alföldi hangulatai és színei nélkül.

matyasi1

Zárszó:

Fontos volt számára a magyar nyelvért való küzdelem és a hazaszeretet. Az ő költészete pedig fontos volt a korabeli irodalomkedvelők számára, hiszen másolták a műveit és úgy terjedtek el, mert azokban az időkben még nem volt természetes a könyvkiadás.

Miért nem tudott mégsem ismert és elismert lenni? Mátyási az időmértékes verselést latinul művelte. Talán nem érezte alkalmasnak rá a magyar nyelvet? Nyelvi leleményei, játékossága, tiszta rímei értékesek ugyan, mégsem tudott fejlődni, közelebb kerülni a költészethez. Versei formája, szerkezete nem volt igényes. Gondolatai áradásának nem szabott határt semmiféle forma. Költeményeiben felcsillannak szép gondolatok, szóképek, de művei gyakran hosszúak és egyhangúak.

Mégis sok érték van műveiben, és ezt meg kell ismernünk és becsülnünk. Legyünk büszkék, hogy a 18-19. század magyar és kecskeméti költői között tudhatjuk őt.

Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások