Könyvbemutató volt Kecskeméten a Hírös Agora Kulturális Központban – A MAGYARSÁG SORSFORDULÓI címmel. Az alkotó: SZENTPÉTERSZEGI RÓZA, a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének tagja. Nyomtatásban megjelent könyvei közül a 18. eposztrilógiájának bemutatása történt zenével, történelemmel, életrajzi elemekkel és természetesen irodalommal-verssel a Toll és Ecset Művészeti Alapítvány rendezésében 2018. február 4-én, szombaton. 

Nagy L. Éva, Szentpéterszegi Róza, Balla János Zoltán

Nagy L. Éva – az alapítvány vezetőjének bevezetője után Őze Éva-Szecsődi György „Magyarország” című dallal nyitotta e különleges rendezvényt, majd Szeli Sára „Sámándobbal” kísérte három rövid énekét, valamint a trilógia I. énekének felolvasása adta meg az alaphangulatot a könyvbemutatóhoz. A történelmi áttekintésre, az irodalmi értékelésre és a fontosabb részek felolvasására a költő engem /Balla János Zoltánt/ kért fel. Rózához több évtizedes ismeretség fűz. Kis faluban született – innen származik írói neve is. Megjelent kötetei is a faluból indulnak, és nagy szerepet játszanak – ahogyan az életében is – a család, a gyermekek (nekik is írt verseket, meséket), valamint az elválaszthatatlan szeretet. Az eposzában is megjelenik mindez, közelebb hozva az olvasóhoz a magyarság hőseinek hétköznapi életét. A bevezető-ajánlóban írja: „nem minden szó, mondat hiteles történelmi tény, hanem átszövi a saját gondolata, érzése…”

Szentpéterszegi Róza, Balla János Zoltán, Őze Éva, Szecsődi György

Az első rész a HONFOGLALÁS címet viseli, de az odavezető út nagyon fontos. A világtörténelemben páratlan eset, hogy egy nép: a férfiak lóháton, a nők, aggok és gyermekek szekereken a messze Ázsia felől Európa felé felkerekedjenek, és az itt megtelepedett nemzetek között fegyveres ököllel nemcsak új hazát szerezzenek, hanem azt minden támadással szemben immár több mint ezer éven át meg is tartsák. Ezt tette meg a magyar. A honfoglaló magyarságot az új haza kiválasztásával, megszerzésével és megtartásával járó hatalmas, elsősorban katonai, szervezési teljesítményre kétségtelenül a szomszédjainál értékesebb hadászati-harcászati tulajdonságai képesítették – írja (nem szó szerint) Julier Ferenc, a szakterület kiváló kutatója. A záró gondolatok között írja Róza: ”HAZÁM! E szó az, mely remegteti testem, / ilyen egy van csak, és ismételhetetlen. / A szív közepében „Ő” örökre benne, / és ez több, több, mintha az otthonom lenne.”

A Rózsahölgyek duó

A második rész – HARC A SZABADSÁGÉRT – áttekintése előtt a Nemzeti dalt énekelte a már szerepelt duó. A történelem szerint is a forradalommal kezdődött, hiszen a nép már nem akart a régi módon élni. A szabadságharc kezdetét a „Rózsa-hölgyek” párosa vezette be Arany János Nemzetőr dalának megzenésített változatával. A költővel együtt örültünk a győztes csatáknak, és drukkoltunk a lánglelkű Kossuth és a hadvezér Görgey vitájának. Ki-ki másként értékelte a korabeli politikát és hadvezetést, de az orosz cár 200 ezres serege eldöntötte a sorsunkat. A fiatal császár Haynaut nevezte ki országunk teljhatalmú urává. Ekkor énekelte el az Őze-Szecsődi duó az „Itt születtél…” kezdetű Bródy dalt. Külön részt kapott a trilógiában a VÉRTANÚK fejezet: egyenként megemlékezett az alkotó a tizenhármakról, és természetesen végül, de nem utolsósorban az első felelős magyar miniszterelnökről, Batthyány Lajosról is írt szonettet. Ebből néhány sort idéznék: „A nemzet egyik nagy embere halott, / munkájáért nem jutalmat kapott, / hanem délután sok-sok puskagolyót.”

Szentpéterszegi Róza és Balla János Zoltán

Mielőtt rátértünk volna a SZÉTSZAGGATVA című harmadik részre a „Rózsa-hölgyek” a közönség közreműködésével a Székelyhimnuszt adták elő. Miközben az elszakított családok életét idézte a költő magyarázó történelmi gondolatokkal is: „Kezdem elölről az egészet, / hogy világosan, jól megértsed. / Világfelosztásról beszéltek / a háború előtt már régen.” A vesztesek felett pedig mindig a győztesek ítélkeznek. Való igaz, hogy a „Békére szerződött hatalmak / békétlenséget csiszoltak.” Tudjuk a következményeket, ehhez van elég történelmi ismeretünk. Erre utalt a következő dal is, a Lili Marylen, Őze Éva adta elő, de a záró ének már egy békedal volt: Lesz-e még… a Rózsa hölgyek előadásában.

Befejezésül Rózától a könyv utolsó négy sorát idézem:

„Az ég kékszín ezüstje látszik, Magyarország még felvirágzik. 

Tó tükrében táncol a napfény, örökké él az összmagyar eszmény!”

Szeli Sára

Ezekkel a gondolatokkal ajánlom Szentpéterszegi Róza könyvét nemcsak a történelem kedvelőinek, hanem a versszeretőknek és a régi korok családjai iránt érdeklődőknek. A költő-írónak pedig sok sikert kívánok irodalmi munkásságában és magánéletében egyaránt!

 

 

Balla János Zoltán nyugdíjas pedagógus

 Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások