A székelyek, akik a hunok utódai, egy történet szerint Bondvárban tartották népgyűléseiket. Árpádot, a honfoglaló magyarok vezérét a helyszínen maga Znadirhám nevű főbán fogadta, és felolvasta neki és kíséretének a kőtáblára vésett székely törvényeket. Miután Árpád vezér meghallgatta, és véget értek a történelmünket befolyásoló tárgyalások, áldozatot mutatott be a magyarok Istenének.

Timur emlékkövei a XIV. századból a törvények, események kőbe vésésének ősi szokását bizonyították.
A hunok kőoszlopokat emeltek elhunyt hőseik emlékére. A Kiskunságban Bábahomok helyén Jászképek vagy kun bábok állottak.
Szent László a törvényeiben megtiltotta a népgyűlések helyén hozott áldozatok bemutatását  és kőemlékek felállítását.

Őseink az apró, simára koptatott követ kígyókőnek nevezték. Göcsejben úgy hitték, hogy a kígyók évente egyszer összegyűltek, és ezeket a köveket közösen fújták, akár a gyémántot. Ezek csak egyszerű kövek és nem drágakövek voltak, de a kelések, gyulladások gyógyítására használták.  

A mennykő akkor keletkezett, ha a villám a földbe csapott, és aki 7 év után megtalálta és kiásta, az nagy hatalom birtokába jutott. Ez a kő elűzte a gonosz erőket, gyógyító, szerencsehozó volt szépapáink hitvilágában. Az ember, ha mennykövet hordott magával, azt nem érhette villámcsapás. Ezt a követ a karácsonyi asztalra is feltették, és ha a tehén tőgye megbetegedett, ezzel a mennykővel simogatták.

Kővel ütögették a tejes köcsög oldalát, hogy soha ne fogyjon ki belőle a tej. Az asszonyok, ha nagypénteken kenyeret sütöttek, akkor bizony kővé változtak. A kővé válás a mondáinkban, meséinkben is számtalanszor előfordul, legtöbbször átok következtében. Az érdekes formájú vagy helyzetű kavicsokat természetfölötti lények által megszállt köveknek hitték. Ezért tőlük kértek segítséget a bajban. Körüljárták háromszor vagy kilencszer, majd megérintették őket. Egészséget, hűséget, jólétet gyermekáldást reméltek tőle. A kő megőrizte a csókot is. Számos történet tanúskodik arról a szokásról, hogy a legény otthonától messze kapott munkát, s amikor búcsút intett kedvesének, akkor kezébe nyomott egy kődarabot, amelyet előzőleg megcsókolt.

Az erdélyi Bábaköve hegy legendája – A nő alakú szikla mondája:
Brassó mellett az ősidőkben tündérek laktak. Az utolsó tündér egy felséges szépségű lány vala. Nem messze a fekete halmon, hol a sziklacsúcs máig várszerű szögletekben végződik, lakott a fekete királyné. A királynénak kifejlett, szép fia volt, ki a tündérlányról ábrándozott. Forró érzelme azonban viszonzásra nem talált, ami az ifjút sírba vitte. Az elkeseredett anya emiatt üldözőbe vette a szép tündérlányt, s bűbájos tudománya által kőbálvánnyá változtatta. (Kállay Ferencz_Bábakő, Heves megyében található)

Réka királyné sírja

A híres Rika erdőben, Rika pataknak a partján, rengeteg nagy kő alatt porladozik Réka királyné, Atilla felesége. Elmondtam hát egyszer nektek, hogy a hunok hatalmas királya, ha meg-megtért a háborúból, a Rika erdejébe húzódott. Ott szeretett lakni. Rika erdejében van a hegyes tető. Itt volt Atillának a palotája, itt lakott a feleségével, Rékával s három szép dali fiával.
Egyszer Réka királyné befogatott négy tüzes csikót aranyos, bársonyos hintajába, s hajtatott keresztül a Rika erdején, árkon-bokron által. Amint éppen a Bikás tetőn vágtattak a paripák, egy megvadult bika szörnyű bömböléssel szaladt a hintó felé. A paripák megijedtek, vágtattak hegyen-völgyön, árkon-bokron keresztül. Egyszerre csak a hintó felfordult s Réka királyné belezuhant a Rika patakába, s szörnyű halálnak halálával halt meg.

Viszik a hírt Atillának s viszik a holttestét Réka királynénak. Fekete gyász borult Atilla udvarára: meghalt a királyné, kit a népek oly erősen szerettek. Három napig feküdt a nyújtópadon Réka királyné. Azalatt vitték a szomorú hírt mindenfelé, ahol hunok laktak, s fölkerekedtek mindenfelől a hunok: férfiak, asszonyok, gyermekek, hogy még egyszer lássák a koporsójában is a jó királynét.

Negyedik nap temették Réka királynét, de a temetés napján a népeknek mind el kellett széledni a Rika erdejéből, hogy ne lássa, ne tudja senki, hová temetik Réka királynét. Hármas koporsóba tették a testét: tiszta színaranyból volt az első, szép fehér ezüst a középső, s érc a legkülső. Aztán négy rabszolga felvette a hármas koporsót, s levitte a Rika patak partjára. Rika patak partján az alá a rengeteg nagy kő alá, mely most is ott van – megnézheti, aki arra jár – ástak mélységes mély gödröt s beleeresztették a hármas koporsót. Aztán szépen betemették a gödröt, gyepes földdel a tetejét behantolták: nyoma se lássék, hogy valakit ide temettek.

Ezalatt Atilla állt a Hegyes tetőn egyedül, s szeme láttára a négy rabszolga a kardjába ereszkedett. Alhatott nyugodtan Réka királyné, nem bántotta a sírját senki. Mire emberek vetődtek oda, az erdő vadjai elpusztították a négy rabszolga holttestét, hírük-poruk sem maradt ottan. Az a rengeteg nagy kő most is ott van a Rika patak partján, alszik alatta szépen, csendesen Réka királyné, senki meg nem háborítja csöndes nyugodalmát.
(Benedek Elek: Magyar mese és mondavilág)

Kő-közmondások

Kő kövön nem marad.
Kő van a szíve helyén.
Még akkor a kő is lágy volt.
Mi a kő?
Nehéz kő esett le a szívemről.
Olyan kemény, mint a kő.
Régen még a kő is lágy volt. (Régi szép idők! Tájnyelvi).
Üsse kő! Nem baj! Vagy beleegyezés valamibe. Tájnyelvi)
Kőbe esik a kapa.
Kőhöz legyen mérve. (Azok az emberek mondták ezt a szólást védő varázsigeként, akik féltek, hogy megkapják azt a betegséget, amiről beszélnek
Kőre tett.(Csínyt követett el.)
Az vessen rá követ, aki…
Egy követ fúj vele.
Inkább követ vágnék. (Nem akarok dolgozni).
Kerüli, mint a meleg követ. (Óvakodik tőle).
Még a követ is megnyúzná, ha bőre volna. (Kapzsi)
Kővé dermed. (Megijed.)
Amely követ sokat mozgatnak, sohasem mohosodik meg.
Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.
Két kő közül jön ki a liszt. (Az egészséges vita elvezethet az igazsághoz)
Nem lehet annak kővel hajigálni, aki üvegházban lakik. (Aki maga is bűnös, az ne játssza el a bíró szerepét!).
Hallgat, mint a mennykő a gyepűben. (Lapít, mert ludas a dologban).
A  mennykő sem árt neki. (Nem kell félteni.)
Meghúzza magát, mint Guta mellett a mennykő! (Lapul.)
Olyan, mintha a mennykő csapott volna bele! (Megdermed az ijedségtől és tehetetlenné válik.)
Tüzes, mint a mennykő! ( Lobbanékony, tüzes ember.)

Bottyán Szeli Sára

2013. szeptember 6.

Hozzászólások