Már pénteken érkeztek az ország különböző részeiről túrázni vágyó megszállottak, akiket Ladánybenén az iskolában fogadott az egyesületünk. Szombaton reggel 6 órától indította a mezőnyt Leányfalusi Károly Ladánybenéről. Összesen 25-en vágtak neki a távnak, közöttük 9 fő kerékpárral. Mi Tóthné Terikével az első ellenőrző ponton ásványvízzel és cukorkával fogadtuk őket. Az utánunk következő állomáson, az 52-es útnál, mely a táv fele, zsíros kenyérrel, esetleg sörrel bővült a kínálat.

Ezen a napon 12 óra szintidőn belül Jakabszállásig kellett eljutniuk a versenyzőknek. Két lány elkerült bennünket, mert ők a GPS-re hagyatkozva gyalogoltak, ami persze, hogy nem a jelzett úton vezette őket. Este a jakabszállási iskolában kaptak szállást a messziről jöttek. Jó hangulatban fogyaszthatták el a gulyáslevest.

Vasárnap Jakabszállásról folytatódott a túra. Ezen a napon 22-en vállalkoztak arra, hogy megteszik a következő 50 km-t is. A 9 kerékpáros kitartott annak ellenére, hogy már előző napon is próbára tette erejüket a nagy homok. A homokos részek a második napi szakaszon még hosszabbak. Mi most a második állomáson várakoztunk a hideg ásványvízzel. A következő ellenőrző pontnál, a bugaci Erdészeti Múzeumnál, ismét a büfés szolgálat következett.

Többek között Tóth Ferencné Erzsike saját készítésű szilvalekvárja, meggylekvárja üdíthette fel az elfáradtakat. A túra vége Petőfiszállás vasútállomása volt, ahol a feladatot teljesítők megkapták az oklevelet, majd pótolhatták energiáikat az őket megelőző büfés kocsi készleteiből. A túrázóknak nem kellett a csomagjaikat cipelniük. Egyesületünk megszervezte a szállítást, és aki autóval érkezett, annak a járművét is továbbvittük, ha kérte.

A túrázók mindkét napon élvezhették a ragyogó napsütést.

Várhalmi Lászlóné

2013. május 7.

Hozzászólások