Lajosné Török Zsuzsa már nyugdíjas. Egy-két éve megajándékozta egyik barátnője egy festékkészlettel. Először csak nézegette, majd gondolt egy nagyot, vászon elé állt, és mit ad isten, képek születtek a keze alatt.

Egyre több kép, egyre jobbak és jobbak mosolyognak vissza rá, és ő egyre több időt tölt a vászon előtt. Örömét leli a festészetben, és ez a legfontosabb a világon. Amikor már azt hisszük, hogy nincs is szükség ránk, mert a gyermekek kirepülnek, megszűnik a mindennapos feladatunk, akkor ismét kell, hogy mindenki találjon magának valami fontos elfoglaltságot. Ha ezzel még másoknak is örömet okoz, akkor már igazán elégedett lehet nyugdíjas éveivel.

Kedves Zsuzsi, kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

Hódmezővásárhelyen születtem 1951. július 28-án, ahonnan születésem után nem sokkal Kecskemétre költöztünk. Édesapám sportvezetőként dolgozott hosszú évekig, Édesanyám asszisztensnőként a helyi Rendelőintézetnél. Testvérem nincs, de nagyon sok gyerek volt a környékünkön, igazi grund hangulat, remek évek. Az általános iskola elvégzése után a Katona József Gimnázium diákja lettem. Nagyon szerettem az irodalmat, a nyelveket és a biológiát. Akkori tanáraimra nagy hálával gondolok vissza. Családi okok miatt nem tudtam továbbtanulni, de olyan munkahelyeim voltak, ahol folyamatosan képezhettem magam.

A szülővárosomba rendszeresen hazajártam az én drága keresztszüleimhez, akik gyermektelen házaspárként szinte a sajátjuknak tekintettek. Ott szerettem bele a természetbe, rengeteget voltam kint a szabadban.

1976-ban mentem férjhez, és azóta élünk boldog házasságban. Két gyermekünk született: 1983-ban Attila,1990-ben Anita. Nagyon büszke vagyok rájuk, nagyszerű felnőttek lettek. Nyugdíjas éveimet elég mozgalmasan töltöm. A festészet mellett sokat járunk irodalmi körökbe, rendezvényekre, és a mozgás sem hiányzik az életemből. Néhány éve még kézilabdáztam, most pedig rendszeresen úszom. Szóval igyekszem tartalmasan tölteni a megnövekedett szabadidőmet.

Megfordult valaha is a fejedben, hogy te képeket fogsz festeni? Vagy talán a versíráshoz vonzódtál inkább?

Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha festek majd. Annál is inkább, mert az általános iskolában művésztanárom volt, aki csak az igazán tehetséges gyerekekkel foglalkozott. Verselésre nem adtam még a fejem, de ha festés helyett tollat kapok ajándékba, ki tudja mi lett volna?

Mikor és kitől kaptad a festéshez a munkaeszközöket? Vajon milyen megfontolásból vehette neked ezt az ajándékot a barátnőd?

Tavaly februárban a névnapomra 6 akril festéket, 3 ecsetet kaptam ajándékba az én drága énekes barátnőmtől. Szerintem valami megérzés vezérelte. Ő sem gondolta, hogy ez lesz a végeredmény. Talán egy tartalmas elfoglaltság volt a cél. Mindenesetre napról napra boldogabbá tesz a tudat, hogy megkaptam az élettől ezt a lehetőséget.

Milyen volt az első képed? Megvan még?

Az első képem egy tengerpartot ábrázol. Természetesen féltve őrzöm, még ha nagyon kezdetleges is, de azok az én első ecsetvonásaim, próbálkozásaim. Az előtérben egy sziklafal, tenger, a háttérben hegyek és naplemente. Csodálatosan élénk színek, amiket úgy kevertem a meglévő festékekből.

Hány képet festettél azóta?

Ez alatt a másfél év alatt 42 képet festettem. Ebből is látszik, mennyire imádom azt, amit csinálok.

Milyen technikát alkalmazol?

Akril festéket használok, és farostlemezre festek. Nagyszerű anyag az akril, egészségre nem ártalmas, gyorsan szárad, és könnyen javítható. Más technikákkal még nem próbálkoztam egyelőre.

Hogy állsz a rajzolással?

Ez egy nagy kihívás számomra. Nem úgy születtem, hogy tehetséges rajzoló lennék, de szándékosan olyan témákat keresek, ahol tudom fejleszteni ezt a készségemet.

Melyek a legkedveltebb témáid?

Nagyon szeretem Olaszországot. Több képem is egy ottani tájat ábrázol egy szép épülettel. Azután az éjszaka színei, amelyek rabul ejtenek, de egy szép téli havas táj is. Az élénk színek fontosak számomra, vidámságot tükröznek, amilyen én magam is vagyok.

Úgy tudom, hogy nem csak ecsettel viszed fel az anyagot a vászonra, hanem más eszközökkel is.

Elsősorban ecsettel dolgozom, de bal kézzel, és néha használom az ujjaimat is, valamint festőkést is.

Hódmezővásárhelyen

Hány kiállításod volt eddig?

Eddig két kiállítással büszkélkedhetek. Az első a szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen volt, szintén a véletlennek köszönhetően. A Vásárhelyi Televízió riportot is készített velem. A második a kedves művész barátaim körében, a Szecsődi Udvarházban, Kerekegyházán volt.

Ki a példaképed?

Egy orosz-izraeli festőművész, akinek a művein megjelenő élénk színek nagyon közel állnak az én világomhoz. Néhány alkotásomat az ő képei ihlették, nem törekedve természetesen arra, hogy lemásoljam. Inkább csak az alapot adták a festményemhez.

Nem gondoltál még rá, hogy jó lenne egy festőtáborba elmenni, ahol sokat lehetne tanulni a mesterektől?

Megfordult már a fejemben, mert lehetőség van bőven. Azonban úgy érzem, nekem nem való a csoportos alkotás, zavar, ha valaki áll a hátam mögött. Sokkal inkább szeretek egyedül, nyugalomban alkotni otthon.

Elfogadod e a segítséget vagy a kritikát?

Természetesen nyitott vagyok az ötletekre, a segítségre, mert van még bőven mit tanulnom. A kritikát is el kell fogadni, abból lehet építkezni. Persze, ha az első képemnél nagyon szívemre veszem az akkor kapott bírálatot, ami nem szakértőtől jött, akkor most nem tartanék itt.

Zsuzsikám, egy a fontos, hogy te örömöd leld az alkotásokban!

Csodálatos érzés egy elkészült festményemet látni! Néha kicsit hitetlenkedve nézem: tényleg én festettem? Általában fotók adják a témáim alapját, de a saját elképzelésemhez alakítva.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Lehet, hogy ezáltal még néhány nyugdíjasnak kedvet is adtunk az alkotáshoz. Kívánok számodra jó egészséget, legyen örömöd még a sok-sok alkotásodban!

Köszönöm a Montázsmagazinnak, hogy megtisztelt a figyelmével, és lehetőséget adott a bemutatkozásra. Amennyiben bárkinek felkeltette érdeklődését ez az interjú, megtalál a Facebookon is Té Zsé Art néven.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások