Ezt a mindkét szülőtől örökölt kézügyességet először a fodrász szakmában kamatoztattam, ez lett a tanult szakmám. A vegyszerektől kapott allergia miatt azonban ennek hátat kellett fordítanom. Ekkor azt éreztem, hogy festenem kell. Elsőként édesapám festményeit kezdtem el másolni a tőle örökölt kellékekkel.

A későbbiekben különleges és megmagyarázhatatlan sugallat által megjelent előttem az ikon szó. Ettől a perctől kezdve másra nem is tudtam gondolni, csak ikont akartam festeni. Utánaolvastam, különféle könyveket bújtam, hogy minél jobban megismerjem a technikáját, hogyan lehet több száz éves szekrényajtókra, hordódongákra ezeket a csodálatos szenteket ráfesteni.

Úgy gondolom, ennek az ikonfestészetnek üzenetértéke volt, mert az életem legnehezebb időszaka következett. 1999-ben meghalt a férjem, és úgy érzem, hogy ez a “megszállottság” segített át ennek túlélésén.

Innentől kezdve rabja lettem az ikonfestészetnek. Szinte minden időmet ennek szentelem. Egy kedves ismerősöm által, aki megtudta, hogy ezzel foglalkozom, lehetőséget kaptam, hogy kiállíthassak egy kaposvári könyvtárban, ahol Ő dolgozott. Ott ismerkedtem meg a Somogyi Hírlap egyik újságírójával, Lőrincz Sándorral, akitől azóta is rengeteg segítséget kapok. Sok kiállításom szervezésében vállalt szerepet.

Munkáim most már szerte az országba, de határainkon túlra is eljutottak. Alkotásaimmal lehet találkozni még a fonyódi templomban, ahová 16 nagyméretű ikont adományoztam, amelyek mérete: 1mx50cm

Egyre több Művész Körnek lettem a tagja, és pályázatok útján különböző díjakban részesültem:

– 2008-ban az AKIOSZ által alapított: Aranyecset-díjat kaptam
– 2010-ben a XV. Nemzetközi Miniatűr Kiállításra készített kollekciómért a Somogy megyei Közgyűlés különdíjában részesültem

A Batsányi – Cserhát Művész Körnek 2010 óta vagyok tagja. A Művész Körtől

– 2010-ben Art-díjat
– 2011-ben Aranyecset díjat, valamint Kiváló Művész címet kaptam

Nagyon örülök, hogy amit csinálok, az nemcsak engem tesz boldoggá, de mások is meglátják benne az értéket. Kis unokáim is nagy érdeklődéssel figyelik, amit csinálok, hiszen ebben nőnek fel. Ha jönnek hozzám, közösen festünk. A nagyobbik unokám “alkotásai” mostani kiállításaimnak már elmaradhatatlan darabjai.

Kőváriné Siess Zsuzsa

Hozzászólások