Kun István Nagytarcsán él. Hivatásos katona volt, és emellett a festészet szerelmese. A Magyar Kultúra Napján szerveztek részére a városában egy csodálatos kiállítást, de ugyanakkor a Stefánia Palotában is jelen volt egy-egy alkotása. Elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy a komoly katonai hivatás hogyan volt összeegyeztető a festészettel.

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

1966-ban születtem Debrecenben. Nős vagyok, két gyermekem van. Hivatásos katonaként kerültem Nagytarcsára, mint légvédelmi rakétás. Leszerelésem után sem lettem hűtlen a honvédséghez, a mai napig közalkalmazottként dolgozom. Feletteseim támogatnak alkotói munkámban, ennek köszönhetően minden évben részt tudok venni a honvédség által szervezett 10 napos alkotótáborban.

Mikor kezdtél el festeni?

Gyerekkoromban is szerettem rajzolgatni, de soha nem gondoltam, hogy a festészetben fogom megtalálni az örömömet. 20 éve kezdtem festeni. Egy barátomtól vettem egy olajkészletet, ő is megpróbálkozott az alkotással, de nem volt sikerélménye. Mondhatjuk, hogy ő indított el a festészet rögös útján.

Milyen technikákat használsz?

A technikákból gyakorlatilag mindent kipróbáltam, akvarell, pasztell, akril alkotásaim is vannak szép számmal, de az olajfestészetben találtam meg igazán önmagam.

Van kedvenc témád?

Közel állnak hozzám az állatok, virágok, szép tájak. Tájképeket szeretek festeni, mert nagy kihívásnak érzem a természet szépségeinek legtökéletesebb visszaadását. A vízpartokat különösen szeretem, mert a tükröződéseket és a víz életteliségét nem egyszerű feladat visszaadni.

A festészetben ki a példaképed?

Volt szerencsém Sztopka Annától tanulni, gyönyörű tájképei vannak. Nagyon sok fortélyt el tudtam lesni a festőnőtől, ezúton is köszönöm a segítségét.

Hány kiállításod volt eddig?

Számtalan önálló és csoportos kiállításon vettem részt, de ebben az évben a Magyar Kultúra Napi rendezvényeken való részvételekre vagyok a legbüszkébb.

Lakhelyemen, Nagytarcsán részt vettem a Kultúra Napi rendezvényen több alkotásommal, és ajándéktárgyat kaptam. A Stefánia Palotában átvehettem egy miniszteri elismerést. A jelenlegi alakulatomnál a Kultúra Napi rendezvényen 20 képemmel voltam jelen, ahol szintén ajándéktárgyat kaptam. Mindez egy hét leforgása alatt történt, és nagy boldogság volt ez nekem. Visszajelzés, hogy tartok valahová az alkotói munkámban.

Hány lakosa van a városodnak? Tudják rólad Nagytarcsán, hogy van egy tehetséges festőjük?

4000 fő Nagytarcsa lakossága. A Like kávézóban egész évben láthatóak az alkotásaim.

Tagja vagy valamelyik művészeti körnek?

A Cserhát Művészkörnek vagyok a tagja.

Szoktad az alkotásaidat pályázatokra beküldeni? Milyen eredményeket értél el?

Az internet világában sok csoportban elindulok versenyeken, ahol több száz oklevelet tudhatok magaménak. A Cserhát Művészkörben a pályázatomra 2017-ben Art díjat kaptam. Két kortárs festészeti albumban jelentek meg alkotásaim nyomtatásban.

Milyen érzés, ha egy-egy kép elkészül?

Nagyon jó érzés, ha elkészül egy alkotás, főleg ha vissza tudtam adni valamit a természet szépségéből. Egy kép soha nincs kész, de miután aláírom, már nem változtatok rajta, elengedem.

Köszönöm szépen a bemutatkozást! Kívánok számodra erőt, egészséget, jó alkotókedvet, hogy még nagyon sok szép alkotással örvendeztess meg minket.

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások