2014. szeptember 11-én a Krúdy Gyula Irodalmi Kör vendégül látta a Montázsmagazin szerkesztőjét, Weninger Endréné Erzsébetet és a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének néhány tagját. A Krúdy Körösök a Kéhli Vendéglő pincehelyiségében várták a vendégeket.

0911erzsi6

Előbb Kanizsa József titkár üdvözölte a megjelenteket, és szólt az elkövetkezendő programokról. Majd – a Krúdy Kör elnökeként magam beszélgettem a vendéggel. Erzsike magyar-angol szakos pedagógusként dolgozott, most újságot szerkeszt, de maga is ír verseket, novellákat. Ezekből nyújtottunk egy kis válogatást, közben sok érdekességről beszélgettünk.

0911erzsi2

Honnan származol? Mondj valamit a gyökereidről!

Sükösdön, egy Baja közeli faluban születtem. Sok kedves élményt őrzök a gyermekkoromból. De beszéljen helyettem egy novellám, amelyet barátaim: Ferencziné Szakállas Anna, Szeli Sára és Ujvári Ferenc mondanak el. Egy rövid részlet következik belőle:

Hatalmas volt a világ körülöttem, amikor megszülettem! Ahogy a pici babából egyre jobban felcseperedtem, ráismertem és rácsodálkoztam a sokszor látott szomszéd nénire, a postás bácsira, a teheneket a legelőre kihajtó pulikutyára. Amikor mesét hallgattam, a falunk végére képzeltem az Óperenciás-tengeren is túli Üveghegyet. Hosszú volt a falu, lustán nyújtózott végig a Duna mentén. Lustaságában észre se vette, egyszer csak kiöntött a folyó, és hatalmas haraggal fenyegette meg a települést. Annak csupán az volt a szerencséje, hogy az első letelepedők egy magas partra építkeztek. De földecskéiket és vele az összes termést mohón nyelte el a falánk folyó. (…)

0911erzsi80

Verseidben gyakran találkozhatunk Isten jelenlétével konkrét vagy átvitt értelemben. Milyen szerepe van az életedben a Hitnek?

A vallásosság, a mély istenhit a gyermekkoromban gyökerezik. A hittanórák, a templomi pásztorjátékok (egyszer én játszhattam el Szűz Mária szerepét a betlehemes játékban az oltár előtt) és a családi indíttatás mély nyomot hagytak bennem. Sok versemet átszövik az ezzel kapcsolatos gondolatok. Az egész életem útkeresés ilyen szempontból. Bármilyen témában kezdek írni, észrevétlenül mindig Istenhez érkezem.

Vívódás

Ülök és hallgatom
a csendet,
feledni akarom
a rendet,
mely legyűr, ha hagyom.
Istenem!
Lázadok ellened,
ki legfőbb
Úr vagy életemben.
Követőd
lettem gyerekfejjel,
tisztelőd.
Egyre többet kérsz, és
én adok,
mindenem a tiéd:
még vagyok?
Nem fáj a puszta lét,
kapok reményt és biztatást.
Hitemet
védem, ha semmi mást
nem lehet,
hiszem a varázst
tebenned.

0911erzsi1

Aki verseket ír, általában a szerelemről is ír. Neked vannak-e szerelmes verseid?

Ez a téma nálam visszafogott, nehezen adom ki érzéseimet másoknak. Ha mégis írok szerelmes verseket, azok szelídek, tartózkodóak vagy humorosak.

Szimbiózis

Kitárva szomjas szívemet neked,
remegve vártam: átölel karod.
Taníts repülni hát, ha azt akarod,
bolond szívem úgy vágyta hű szerelmed!

A végtelenbe indultam veled,
s lehúznak indakarjaid. Rabod
vagyok, tekinteted nekem ragyog,
s együtt növünk az ég felé veled.

De a fény, a tűz, az illat úgy csábít,
a szél szirének énekét repíti,
s az ember új meg új csodákat áhít.

Csak Isten az, ki csillapít, segíti
tekintetünk az ég felé, szelídít,
és szimbiózis-létünk szentesíti.

0911erzsi5

Készülődés a felolvasásra: Ferencziné Szakállas Anna, Szeli Sára, Ujvári Ferenc – Kecskemétről

Verseidben több művészeti ágról is írsz, bemutatod a hozzá kapcsolódó gondolataidat, érzéseidet. Melyek ezek?

A művészetek sokfélesége nagyon vonz engem, bár nem vagyok igazán járatos bennük, csupán az irodalomban, magyar szakos tanár lévén. Mégis rácsodálkozom és kedvelem a különböző művészeteket. Szeretem a szép festményeket, főleg az impresszionistákat, a színházat, a filmeket és sok olyan műfajt, ahol nevetni lehet. Például a kabarét, a cirkuszt stb. Amikor A fény festője című versemet írtam, beleástam magam az impresszionizmus rejtelmeibe, hogy szavakkal valamennyire érzékeltetni tudjam az impresszionista festészet lényegét.

A fény festője

Amint csoda folytán a vak látó lesz,
A szín s a fény találkozását látja,
A maga szűzi tisztaságába’
A táj a pillanat sugallta reflex.

A nap felébred s udvarolni kezd,
A hajnal izgató vöröse várja.
A foltszerű vidám színek varázsa
Üdén pezseg, szerelmesen körülvesz.

Minő látvány! Narancs egészül Kékkel,
A Sárga és Ibolyaszín egyesül,
S Vörös-Zöld lágyan összeolvad Fénnyel.

Laza ecsetvonás csodás képet szül,
Festőnk szemében tükröződik, éggel
A Fény s a Szín a napban elmerül.

0911erzsi4

A hazaszeretet, a haza iránti aggódás is megszólal verseidben….

Amikor magyar irodalmat tanítottam, minden lehetőséget megragadtam, hogy diákjaimban elültessem a haza iránti szeretet magvait. Piarista iskolában dolgoztam, ahol a hitoktatás mellett a nemzeti érzés kibontakoztatása alapvetően fontos feladat volt. Noha nem vihettem be napi politikát az óráimra, az irodalmi művek tanítása, az ünnepi műsorokra való készülődés által sikerült gondolatokat ébreszteni a gyermekfejekben. Az itt elhangzó versek a 2010 előtti években születtek, amikor úgy látszott, hogy Magyarország nagyon beteg és rossz úton jár: idegen befolyás, szlovák nyelvtörvény, elvándorlás külföldre stb. Noha azóta sok pozitív változás történt, ezeket a verseket nem tagadom meg most sem.

A magyar beteg

Szegény beteg fehér arccal fekszik
a hófehér párnán. Család, rokonság
zokog, imádkozik, sorssal veszekszik.
Mit érez ő? Közönyt. A harc botorság.

Betegünk kómában már csak vegetál.
Az orvosa kísérleteket végez.
Ha még be nem állott az agyhalál,
Szorítsa „igen”-nel kezem, ha érez.

A kertben sétálsz kedveseddel? Igen.
Anyai édes simogatást érzel?
Fiad kacagó hangja hazavigyen?
Bús milliókkal együtt elvérzel?

Gyógyulj, magyar! Mondd, hogy igen vagy nem!
Vedd kézbe életed, ébredj, nemzetem!

0911erzsi3

Krúdy Gyula portréja, Tálas Ernő operaénekes és Király Lajos költő

Gyerekek számára írsz-e verseket?

Mivel pedagógus vagyok (voltam), nem tudtam megállni, hogy ne próbáljak gyerekeknek is verset írni. A következő versem úgy született, hogy hittant is tanítottam az osztályomnak négy évig, és egy ismert témán keresztül – Az elveszett bárány – megtanultuk egyúttal az időmértékes verselés egyik verslábát, a dactilust is. Mindig szerettem a komplex dolgokat, és óráimon sokszor keveredett e három tárgy: magyar, hittan, osztályfőnöki. A csúcs az volt, ha még angol nyelvű kapcsolódást is fölfedeztünk a dolgok között. Nagyon szerettem a játékosságot is az óráimon. Az elveszett bárány című versikének előbb a ritmusát érdemes megtanítani taps segítségével. Így ni: tá-ti-ti, tá-ti-ti, tá-ti-ti, tá-tá….

Az elveszett bárány

Egy kicsi, két kicsi, száz kicsi bárány,
Jöjj ide, fuss ide, elveszel árván!
Kóborol egy, többi marad,
Megkeres, visszavisz téged Urad.
Pásztorod jó, hazavár,
Újra együtt van a nyáj.

A Montázsmagazin már bemutatkozott nálunk, a Lelkünk ünnepnapjai című antológiátokat is bemutattuk Budapesten, előtte pedig Kecskeméten vettünk részt egy hangulatos antológia-bemutatón. Most csak a legközelebbi terveitekről kérdezlek.

Szeptember óta új köntösben jelenik meg a Montázsmagazin. Kilépett a gyermekkorból, s az ifjúkorhoz komolyabb dizájn illik. Megújultunk, megkomolyodtunk, és szeretnénk reklámokat elhelyezni, vállaljuk PR-cikkek írását is. Egyetemista újságíró gyakornokokat alkalmazunk, és sok-sok pályázatot írunk ki, hogy mindig legyen mozgalmas és érdekes a házunk tája. Kérjük azokat, akik már kedvelnek bennünket, hogy hívjanak barátokat, rokonokat az olvasótáborunkba. Különösen azoktól várjuk ezt, akikkel már készítettünk interjút a magazinban. Kölcsönösen segítsünk egymásnak!

0911erzsi7

Melyik verseddel búcsúznál tőlünk ma este?

Talán egy kedves hangulatú, optimista kicsengésű verset választok, mely az élet körforgásáról szól: születésről és elmúlásról, de mindenképp az élet győzelméről:

…az élet győz
Évszakok

Tavasz, te kedves, illatos, édes,
virágruhába öltözött leány.
Örömre hívsz, harmóniád talány,
a végtelen csodája véled ékes.

Aranyhajú szép nő, huszonéves,
alakja oly kecses, kacér a Nyár.
A nap is pirul, gyümölcsöt érlel már,
a sárga búzatábla mily fényes!

Szelíd tekintetű, fakó hajú,
riadt szavú galamb az Asszony-Ősz,
szívében otthonára lelt a bú.

A Tél fehér szakállú bácsi-csősz,
hideg, kimért, parancsoló korú.
Az évszakok múlnak, az élet győz.

Természetesen több verset is meghallgattunk Anna, Sára és Feri tolmácsolásában. A programot Tálas Ernő barátunknak, a Svéd Királyi Opera énekesének dalai színesítették. Gratuláltunk Erzsikének az írásaihoz, és arra biztatjuk, hogy szülessék meg első önálló verseskötete is hamarosan.

Az estről készített videofelvétel itt látható. Köszönet a Hír18 riporterének!

Király Lajos, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnöke

Hozzászólások