Kovács Évával, a Borsod megyei Vadna településen élő festőművésszel beszélgetek a pályája indulásáról, az alkotás örömeiről, az önzetlen segítségnyújtásról, adakozásról. 

„A színek világa, mint mágnes, úgy vonz magához, s ebben az elvarázsolt világban boldogságra találok” – vallja Kovács Éva.

Kedves Éva! Mikor is találtál a boldogságra ebben az „elvarázsolt világban”? Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak, beszélj pályád kezdetéről!.

Az alkotás iránti vágy már gyermekkoromban is hihetetlen erővel tört fel bennem, rajzoltam, festettem, kézimunkáztam. Általános iskolai tanulmányaim során tanáraim művészi pályát javasoltak számomra, de sajnos az élet más irányba sodort.

Vegyipari technikusként több pozícióban a Wanhua-Borsodchem-nél dolgoztam 35 éven keresztül. 2000-ben családommal Vadnára költöztünk, és amint rendbe tettük a családi házat, a falakat üresnek találtam, gondoltam, díszítésül festek egy pár képet. Ezt követően kb. 2006-ban kezdtem el komolyabban foglalkozni az olajfestéssel.

Család és munka mellett nagyon kevés időt tudtam a festővászon előtt tölteni, de ha kikapcsolódásra, nyugalomra vágytam, szívesen vettem kezembe a festőkést és az ecsetet. 2014 év végén úgy döntöttem, feladom addigi életem, és azt fogom csinálni, ami örömet okoz számomra, és ami boldogabbá tesz. A színek világa és az olajjal történő technikai módszerek kipróbálása és elsajátítása egyre nagyobb teret engedett képzeletemnek.

Számos kiállításon vettem részt, és több antológiában is megjelentem alkotásaimmal. Az interneten keresztül a közösségi oldalak művészeti csoportjaihoz is csatlakoztam, ahol különféle és számos nemzetközi elismerésekkel jutalmazták alkotásaimat. A PORTRETISTO nevű (portréfestő) nemzetközi projekten is több alkalommal részt vettem, s ezzel egy időben 2015 szeptemberében felkerültem a JOSE GALVAN féle ARTSCAD nemzetközi könyvtárba.

Hivatalosan is tagja vagyok a Magyar Alkotók Internetes Társulása nevű egyesületnek és a Cserhát Művészkörnek. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 2017-ben és ez évben is művészeti vezetőként vettem részt a Magyar Alkotók Internetes Társulása Egyesület által szervezett, a Magyar festészet napja alkalmából rendezett közös festésen, ahol a Miskolc – Avasi református templomot festettük, és ezt követően az „Alkossunk együtt Bódvaszilason” című festői napon a Tornai várat örökítettük meg.

Hogyan sajátítottad el az ecsetkezelést? Voltak mestereid?

A festés fortélyait, az ecsetkezelést és a különféle technikai módszereket autodidakta módon sajátítottam el, és folyamatosan törekszem minél jobb eredmény elérésére. Nem büszkélkedhetek neves mesterekkel, csupán az elhivatottságom a tanítóm.

Milyen technikákat használsz?

Általában olajfestményeket készítek, de sokféle technikai módszert kipróbáltam már. Nagyon szeretem a sörte ecsetes száraztechnikákat és a festőkéses technikákat is, ám hogy egy képhez milyen technikai módszert alkalmazok, azt nálam az adott kép, a vászon minősége stb. határozza meg általában. Egy képet többféle technikai módszerrel is el lehet készíteni, annál izgalmasabb, de mint minden festőművésznek, nekem is vannak saját módszereim, emellett folyamatosan kísérletezek, újabb és újabb technikákat igyekszem kipróbálni.

Mely témák állnak hozzád a legközelebb?

Elsősorban tájképet, csendéletet, modern többrészes virágos képeket szeretek alkotni, de az utóbbi időben nagy kedvenceim lettek a portrék és az életképek is. Ezek alapján már azt is mondhatom, hogy szinte mindent festek, ami magával ragad.

Milyen irányzatot képviselsz a képzőművészetben?

A realista stílust képviselem, habár nagyon sok olyan képem van, amit ”csak” lélekből alkottam, így ezeknél a képeknél nem igazán törekedtem a realista ábrázolásra, inkább a képzeletemre hagyatkoztam.

Az interneten keresztül több PORTRETISTO nemzetközi portréversenyen is indultál. Az ott elért sikereket követően egyre több portrét is készítettél. Említs néhányat ezek közül!

A „PORTRETISTO” nemzetközi projekten való részvételem úgy kezdődött, hogy a Facebook közösségi oldalon keresztül csatlakoztam ehhez a csoporthoz, ahol a művészek egymás portréját festik. Az első portrémat Sike Márta Magdolna borsodnádasdi festőművésznőről készítettem, s ő is megfestette az én arcmásomat. Meglepetésemre egy orosz festőművész, Vladimir Ivanovics Zvjagin is készített rólam egy grafikát, és viszonzásul várta a róla készült festményemet. Nagy kihívás volt számomra ezen az eseményen részt venni, ismeretlenül, pici fotóról megfesteni valakit nem könnyű, de megoldottam, és elkészítettem a róla készült portrét. A későbbiekben ezzel a portréval a „Szavakba szőtt idő” című pályázaton vettem részt, amire Nívódíjat kaptam. Ezt követte Leslie Vandenbussche belga festőművész és Arsen Klian észt festőművész portréja.

A projekten belül sorozatosan kaptam meghívásokat a különböző portréfestő eseményekre. Ezek között említeném Anna German orosz származású lengyel énekesnőről és Tamara de Lempicka híres lengyel emigráns festőművészről készített alkotásomat, ez utóbbival megosztott 3. helyezést értem el. Legutóbb az Arsine Art projekten is részt vettem.

Több önálló kiállításon, antológiában is megjelentek alkotásaid, s úgy tudom, pályázatokon, nemzetközi eseményeken is eredményesen szerepeltél. Kérlek, beszélj sikereidről, elismeréseidről!

Igen, már számos önálló kiállításon vettem részt, ezek közül az egyik emlékezetes esemény számomra a lakóhelyemen 2017 novemberében a „Göőz Pál Nap” alkalmából rendezett kiállításom volt, ahol átadtam a Művelődési Ház névadójáról készített alkotásomat. Az első antológia, amiben szerepelnek alkotásaim a MONTÁZSMAGAZIN által kiadott „Csak a szeretet örök” című kiadvány. Ezt követte a „Magyar Alkotók Internetes Társulása Egyesület által kiadott „Földről nézve” és a „Szavakba szőtt idő” című antológia.

A „PORTRETISTO” nevű projekteken való részvételt követően folyamatosan figyeltem a pályázati lehetőségeket, és pályáztam. 2016-ban a Magyar Alkotók Internetes Társulása Egyesület által meghirdetett „Szavakba szőtt idő” című jubileumi pályázatra beküldött képeim közül két alkotásomat Nívódíjjal és Bronzecset díjjal jutalmazták. 2017-ben a „Földről nézve” című pályázatra beküldött „Újjászületésem emlékére” jeligéjű alkotásommal első helyezést értem el, a zsűri Bor István Iván-díjjal dotálta.

Arra törekszel, hogy a rohanó hétköznapokat néha „megállítsd”, megmutasd a szépet, az értéket. Ez a cél vezérelt akkor is, amikor úgy döntöttél, hogy saját galériát nyitsz szülőfaludban, Dédestapolcsányban?

Igen, elsősorban valóban arra törekedtem, és „megállítottam” az időt magam számára, mert már közel négy éve csak a festés tölti ki napjaimat, ezzel feledve a rossz emlékeket, csalódásokat, lelki fájdalmakat. Amikor az ember kijelöl magának egy utat, és ezen az úton szeretne végighaladni, hogy elérje célját, de egy nem várt esemény kapcsán közel 39 év folyamatos szolgálati idő után döntés elé állítják, rákényszerítik arra, hogy jelöljön ki magának másik utat, akkor olyat választ magának, ami örömet okoz számára, s ami boldogabbá teszi. Én is ezt tettem, s a galériám megnyitása így a helyzet adta lehetőség is volt számomra, amit nyugdíjas éveimre tartogattam, de korábban megvalósítottam, így kedvenc hobbim lett a munkám. Azt is mondhatom, hogy „bezárult egy ajtó mögöttem, de egy másik kinyílt”, és a nyitott ajtón keresztül igyekeztem élni az elém tárulkozó lehetőségekkel.

Tudom, sokszor ajándékoztál festményeket jótékonysági céllal. Említs néhány ilyen alkalmat!

Igen, több alkalommal ajándékoztam festményeket jótékonysági célból alapítványoknak, önkormányzatoknak, egyházaknak, galériának és magánszemélyeknek is. Legutóbb a Pákozdi templom felújításához ajánlottam fel a „Kertem Királynője” című festményemet, amire szintén több nemzetközi elismerést kaptam. Ezt megelőzően a Krajczáros Alapítványnak jótékonykodtam egy katonaportréval, és felajánlottam egy csendéletet egy beteg gyermek gyógyíttatása céljából. A putnoki Holló László Galériának pedig egy Tompa Mihály festményt ajándékoztam az ott megrendezett kiállításom alkalmából.

Milyen jövőbeli terveid vannak?

A pályázatokon való részvételen kívül természetesen vannak más terveim is. Bízom benne, hogy a jövőbeli álmaimat is sikerül még megvalósítanom, és ha a Jóisten is úgy akarja, még nagyon sok szép alkotással szeretném meglepni a kedves művészetkedvelőket, barátokat, ismerősöket, illetve szeretném bővíteni galériámat értékes alkotásokkal.

Életem mottója:
„Sosem késő váltani és változni egy szebb, boldogabb és sikeresebb jövő reményében.”

Köszönöm szépen a bemutatkozást! Kívánok számodra erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet, hogy még sok szép alkotással örvendeztess meg minket!

Én is nagyon szépen köszönöm a bemutatkozási lehetőséget.

 

Orosz Margit

 

 

Hozzászólások