A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok között tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt.

Az 1889. július 14-én kezdődő II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin beszédében hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. A rendszerváltás után a nőnap Magyarországon is elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál. A Montázsmagazin egy csokor verssel köszönti női olvasóit.

Fövényi Sándor: Hogy mondjam el

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint gyümölcsön a pír,
szád lágy íve boromban mámoros zamat.
Dobbanások, amitől lüktet a szív,
álmodó csend, ha torkomra forrnak a szavak.
A könyved leszek, amelyből olvasol,
sárguló lapjaimra vésett, gyűrött imád.
Befagyott tó tükrén eged, hol lángoló
szememtől megolvad minden jégszilánk.

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint tüdőmnek a levegő,
úgy láthatlak, ha felmetszem mellkasom.
Így leszel a belőle részegen ki-be lebegő
lélegzetem, ami megfagy a rideg vason.
Késő aszú-magányom vagy, érlelő derem,
szíjas szőlővenyigék lilás tüze.
Törött játékom, mert szétzúzta a félelem,
röpke életem, mely érted küzdene.

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint alkonynak az őszi est,
mikor a pillanat hideg lobbanás.
Pogány istennőm, ki őrjítő vágyat keres,
buja bűnöm, ha éhesen rám találsz.
És fekete mosolyom cserepes ajkamon,
a semmit csókoló édes gyűlölet.
Feledett ébredések hűvös hajnalokon,
halálom, ha majd leszáll az ólmos szürkület.

 


Dudás Sándor: Férfiének

Szemünk, ahogy őket nézi:
ábrándozva, sóvárogva,
szeretettől, reménységtől
vágyó szívvel roskadozva.

Szemünk, ahogy őket nézi:
csalódástól sokszorozva;
feléjük vág fájás, gyönyör
közöny átka, magány pokla.

Szemünk, ahogy őket nézi:
ének száll, tüzek lobognak,
értelmet nyer büszke távol,
erőt gyújt a vándorokban.

Szemünk, ahogy őket nézi:
csodának és csodálatnak:
Földre teremtő játékuk
von s halálig elringatnak.

Szemünk, ahogy őket nézi:
tudói legfőbb titoknak.
Féltő hitük szent ígéret
idő ellen, Napnak, Holdnak. 

Nagy Antal Róbert: A Nő

Cseppenő vízcsepp, vagy csapon csüngő.
Tiéd, de mindegy. A víz mindig Nő.
Nő: életadó. Hol patak, hol tó.
Zúg, folyik, csobog, és nincsen rá szó,
mert szülőanyád, kedves nővéred,
húgod, kislányod, a saját véred.
Örömöd, borod, vesszőfutásod,
az egy életed, az egy halálod.
Őrizze szemed, vigyázza tested,
mert ő a lelked! Szorít, nem enged
rossz útra térni, rossz véget érni.
Tedd, mi a dolgod! Érte kell tenni.
Szebb így életed, szebb lesz halálod,
mert Ő veled van, karjait vágyod.
Szeresd és becsüld! Férj légy, ne senki!
Ne mondd, hogy sárkány! Kérlek, Őt bírd ki!
Minden nap Nőnap. Tudhatnád, bölcsen!
Ő szívéből ad, nem lop, és nem csen.
Szép szerelemből táplálja vágyát.
Tartsd a fogadban, túlpartra vidd át!

Mészáros László: Feltétel nélkül

Az ember taníthatatlan a felejtésre.
S az emlék: a széppé vetkőzött gyönyör,
immár önnön látványát megtagadva pózol
szemérmesen az önvád meghasonlott
díszletei, és ugyanakkor zátonyai mögött.
Az ösztön-kovácsolta pokol szögesdrótfényein
rángatózva, lásd, mégiscsak elég egy mosolyhoz,
ha olykor suhogón gyöngéd mozdulásait hallhatom.
Több az rítusnál, ami abbahagyhatatlan.
Valahol, egy falnak fordított tükörlapban
vékonyka ráncaim hívó patakokká szépülnek
az arcomon békésen zuhogó hajfürtjeidnek.
Feltétel nélkül féltelek. Érezlek s nézlek hosszasan.

Kovács István József: Nőnapi köszöntő

Életünk folyását
bölcsőtől a sírig
gondos női kezek
mindvégig kísérik.

Kezdődő életünk
szülésznő és dajka
drága édesanyánk
szeretete tartja.

Nevelés, gondozás,
lépegető élet,
gyerek nevelése,
anyaság a léted.

Kislányból lettél Te,
bimbóból szép rózsa,
vonzó nővé válva
vágyaink korsója.

Szerelmi vágyunknak
enyhítő varázsa,
férfi életünknek
lüktető parázsa.

Te vagy nekünk minden,
szerelem… és bánat
tisztelve köszöntöm
a nőket s az anyákat.

Vörös József: Virágot nevelek neked

Nem éltem okosan,
csak éltem,
én mindenkit
a szívemhez mértem.
Volt sokszor, hogy csalódtam,
belátom, alig okultam,
de szív voltam, ember,
kit a sors mindig arcul ver.
Lám, mégis,
már semmit sem bánok,
hitemen nem fog az átok.
Virágot nevelek Neked
csöndben, odabent
a szívemben.

Antalfy István: Te jársz a kertben

Olyan szomorú most a kert,
ázott fák, bokrok kopaszodva,
még fenyők is szomorúak.
Csak nyárfa,
mintha egyedül, lázadozna,
úgy nyúlik fel, szinte az égig.

Tisztelettel nézek rá: sorsa
mintha a búcsúzó világnak
egyetlen hirdetője volna.

…Te jársz a kertben. Sok virágod
próbál még új életre kelni,
s esőázottan, Hozzád érve,
szeretne Téged megölelni.  

Lovag Bornemisza Attila: Fények villódznak

Nőnapra

Minden hölgynek, lánynak, asszonynak

Fények villóddzanak szép arcaitokon.
Látom, az élet néha csupa lom.
Látom, a világ mégis énekel.
Ebben az énekben néktek élni kell!
Legyen ez az ének a tiszta költészet.
Száz betű virággal köszöntlek Titeket,
Ki az embereknek nagy pásztora vagytok
Ezért mifelénk nagy szeretetet adtok.
Igaz a lelketek akár a liliom,
S papíron látom, hogy mennyi nyom
Marad tiszta szívetek után,
S ez pedig, hidd el, költői talány.
Elnémulnak látván Titeket a csillagok
Nevetve örvendez rajtuk most a hold.
A Tejúton sétálnak soraim rímekbe,
Csupa nagy ragyogás, ezt szedtem remekbe.
Fénylik az arcotokon az őszinte szeretet
Verssel így köszönök szeretetet Nektek.
Mert bizony az érték sohasem megy tönkre,
Jó asszonynak, leánynak szóljon ez örökre.
És hogy a strófámat most színekkel zárnám,
Villódzón arcotokon sok ezer szivárvány.

Ajánlás

Látjátok, harcaink meg kell sorban vívni,
Így tud a költő öröklétbe hívni.
Fennmaradnak minden Hozzátok írt verseim
Minden jót hölgyeim, hisz Ti vagytok a RIM!

 

A verseket válogatta: Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások