Utazásaim újabb gyöngyszeme a Benelux körutazás. Ismét a Z(s)eppelinnel töltöttem 7 napot a tulipános gyönyörű májusban. 3530 km-t utaztunk Ausztria, Németország- Belgium – Hollandia- Luxemburg csodálatos tájain kellemes társaságban, figyelmes személyzettel, nagy tudású és jó humorú idegenvezetővel.

Egy működő szélmalom

Nagy várakozással tekintettem az út elé, hiszen már láttam Ausztria alpesi vidékét, a szép tájat, ahol a „Hegyi doktor újra rendel”. A Duna és az Enns folyó találkozása után Linz következett (túl az Óperencián: ober=felső+Ennsből származik). Nem lehet betelni vele.

Manneken Pis

Passaunál léptük át a határt. Regensburgban még nem jártam, de a szabadszállási munkahelyemnek szakmai kapcsolata volt ott, és a munkatársak mondták, hogy nagyon szép a táj. Igazuk volt. A Duna, a Bajor erdő és a Jura hegység csakis festői lehet.

Nürnberg után az autópálya az óriási stuttgarti repülőtér mellett haladt el. Fantasztikus látvány volt a sok parkoló, induló és érkező utasszállítókat nézni ilyen közelről.

Mannheim következett, ahol az első szállásunk volt a belga határ közelében. Fáradtan, de boldogan foglaltuk el szobáinkat, és fogyasztottuk el bőséges vacsoránkat (amennyit csak bírtunk). Mannheimben találkoztunk a Rajnával, mely a hollandiai Maas folyóval együtt Rotterdamnál éri el az Északi-tengert.

 

Brüsszel – Atomium

A második napon Belgium és Európa fővárosával, Brüsszellel ismerkedtünk, melynek folyója a Brabant. Az Unió üvegpalotáit – EU Parlament, EU Tanácsa, EU Bizottságok – épületeit csak kívülről, a zászlóerdők közeléből láttuk. A gyalogos séta során láttuk az emberiség örökségét képező főteret (Grand Place), a gótikus városházát, a Szent Mihály katedrálist, a Királyi Palotát (itthon volt a király, mert az őrség le-feljárkált a palota előtt).

Brüsszel, Királyi Palota

          

Felkerestük a Manneken Pis szobrát, aki a robbanószer füstölgő gyutacsát pisijével oltotta el, így megakadályozva egy nagy pusztítást.

A brüsszeli nők az egyenjogúság nevében kiharcolták, hogy legyen egy pisilő leány szobor is, melyet a főtérről a királyok folyosóján áthaladva egy kis utcában, a Delérium nevű vendéglátó egység szomszédságában találtunk meg. A szabadprogram alatt próbáltunk a rengeteg sok üzletben körülnézni, vásárolni, válogatni a brüsszeli csipkék és a világhírű belga csokoládék között – hogy csak néhány ajándékötletet említsek. Az Atomium Brüsszel szimbóluma. A vas atomszerkezetének 165 milliárdos nagyítása az alkotás a város szélén 102 m magas, melyre lépcsőn is fel lehet jutni, de a 9 atomrészből hatba lifttel is. Hatalmas élmény volt.

A híres brüsszeli csipkék

A harmadik napon Flandria gyönyörű városaiba látogattunk el. Gent elegáns, tornyos épületeivel egykor uralkodói székhely volt, történelmi belvárosa a világörökség része. A meseszép Brugge az olasz Velencéhez hasonlít a várost felszabdaló csatornáival. Megnéztük a begina udvart, mely vallásos közösségek lakhelye volt. A Szent Vér bazilikában megnézhettük a szent vért tartalmazó fiolát, mely a keresztes hadjáratból került a bazilikába. Az óvárosi piactér a kereskedők házaival a lengyelországi Gdanskra emlékeztetett. Üzletek sokaságában árulták a brüsszeli csipkét, melyet Brugge-ben készítenek – a mi kiskunhalasi csipkénkhez hasonló technikával, és felváltva nyerik el az első helyet a csipkekészítők versenyében.

Gent, Városháza

Szállásunk a flamand metropoliszban, Antwerpenben volt, melynek belvárosát a negyedik napon sétáltuk végig. A Schelde folyó parti város legfőbb látványossága a Rubens-ház volt. Impozáns régi épület, hangulatos pihenőkerttel és belül a festő, Peter Paul Rubens tárgyai, berendezései és értékes képei a jellemzően gömbölyded emberi alakok ábrázolásával. A város nevéhez tartozó monda szerint egy nagytermetű városi közalkalmazott kezét vágta le a hős, és dobta el (hand werpen = eldobott kéz), mely szoborként látható az utcán.

Rubens-ház, Antwerpen

Hollandiába átérve érdekes dolgot tapasztaltunk. Az autópályán utazva kb. vállunk magasságában lebegett a távolban az Északi-tenger vízszintje, tehát a szárazföld a tengerszint alatt van, ezért nevezik Hollandiát mélyföldnek. Rájuk nézve a legveszélyesebb a globális felmelegedés. Kevés a termőföldjük, ezért gátakkal választanak le a tengerből területet, melyről a csatornákkal elvezetik a vizet, és 8-10 éves munkával kapnak termőterületet. Sokba kerül, kemény munka, de eredményes.

Delfti fajansz

Delftben – Johannes Vermeer festő városában – a fajansz, a világhírű kék porcelán készítésével ismerkedtünk meg. Gyönyörű műveket láttunk. A kék minden árnyalata megjelenik a fehér agyag (finom fajansz) alapon. Régen Delft a holland uralkodók székvárosa és temetkezési helye volt. A főtéren dolgozott egy fapapucs készítő. Láthattuk a különböző méretű fapapucsok kellő méretű fúróval való kialakítását. Az ingoványos talajon szükséges a fapapucs, mivel abban stabilabban tudtak járni. A sajtüzletekben kóstoltattak velünk rengeteg féle ízesítésű, fazonú és méretű sajtot, különféle pékáruval és öntetekkel, no meg persze vásárlási lehetőséggel.

Fapapucs készítése Antwerpenben

Slotenben láttunk egy XVIII. századi működő szélmalmot, amely a kiépített csatornán keresztül elhajtja a vizet a szárazföldekről. Meglepetésünkre a helyi idegenvezető nő bájosan tört magyarsággal ismertette a malom működését és a benne elhelyezett tájmúzeumi gyűjteményt. Mint kiderült, magyar férjétől tanulta meg beszélni a nyelvünket. Szállásunk két éjszakán át az amszterdami 4 csillagos Arany Tulipán (Golden Tulip) hotelben volt. Minőségi szállás, extra ellátással. Kellemesen megpihent a magyar vándor.

Parkrészlet – Keukenhof

Amszterdamból a Keukenhofba, Európa legnagyobb (32 hektáros) virágoskertjébe mentünk. Közel 7 millió jácint, nárcisz, tulipán és egyéb szépséges virág pompázott a kert pazar elrendezésében, színösszeállításában az ősfák alatt. Szobrok, hidak, szökőkutak, sétányok, vendéglátóhelyek, ajándéküzletek egy szélmalom társaságában, ahonnan ellátni a végtelen tulipánmezőkre hasonlóan a szőregi rózsaföldekhez. Jacqueline bajor grófnő alapította. Nehezen feldolgozható gyönyörűségben volt részünk.

A Rijks Múzeum bejárata

Délután megnéztük a Rijksmúzeum gyönyörű épületében Rembrandt leghíresebb festményét, az “Éjjeli őrjárat” címűt, és egyéb jelentős munkáit: arcképét és önarcképét, összesen 600 képet, köztük Saskiáról, a feleségéről is, de Van Gogh képet is láttunk.
A közeli csatornán vízibusszal kihajóztunk az Amstel folyóra az északi-tengeri kikötőig, ahol hatalmas hajócsodákat, a hajó alakú Tengerészeti Múzeumot, a modern Opera épületét, és a csatorna mentén a kereskedők kampós – az áru kirakodása miatti – házait. A Dam (gát) téren a Városháza, a Madame Tusseaud’s panoptikum díszes épülete és a háborús emlékmű foglal helyet.
Uram bocsá’ megnéztük a piros lámpás negyedet is, de csak „sovány malac vágtában” – idegenvezetőnk szavaival élve. Nem hagyott senkit elcsábulni.

Az Opera az Amstel partján

Volt egy kicsi szabadidőnk, és vettem egy pár cipőt. Persze közel sem ezért, de nekem Amszterdam volt az út fénypontja. Az én alföldi szememnek a folyók, és főleg a végeláthatatlan tenger örök emlék marad.

A hatodik napon Rotterdam felé vettük az irányt. Megnéztük a hattyú formájú Erasmus hidat, és felmentünk az Erasmus toronyba egy automata lifttel. A látogatóteraszról az egész gyönyörű város látható, melyet a világháború során teljesen lebombáztak. Egyike volt a világ öt legnagyobb kikötőjének, Európában a legnagyobb, de szépen újjáépítették.

Luxemburg – Nagyhercegi Palota

A holland házakra jellemző, hogy az ablakok hossza a padlóig ér és függöny nélküli (ritkán előfordul azért). Ezzel az asszonyok a tengerész férjükhöz való hűségüket bizonyítják, hogy nincs titkolni valójuk, nincs szeretőjük férjük távollétében.

Teljesen elvarázsolt engem az, hogy a három Benelux állam együtt alig nagyobb Magyarországnál, és háromszoros a népsűrűsége. Ezért az épületek között nincs hézag a sorban, és felfelé építkeznek, mivel kevés a szárazföld. Az éghajlat kiegyenlített: nincs hideg tél, sem forró nyár. Kellemes!

Holland utunk során – stílszerűen – André Rieu hegedűművészt hallgattuk a buszon. Kedves figyelmesség volt a személyzet részéről. Az Ardennek hegyeinek csodálatos tájain át Luxemburgba érkeztünk, ahol megnéztük a Nagyhercegi Palotát (sajnos, nem voltak otthon).

Láttuk a gyönyörű Dómot, ahol – hasonlóan a többi dómhoz és bazilikához – függesztett orgona van. Éppen népünnepély volt a miniállamban, így hasonlóan az eddigi helyszínekhez nagyon sok ember volt: a legkülönbözőbb nációk, turisták. Elegáns helyiek extra autókkal. Luxemburg acélnagyhatalom, és űrhajó alkatrészeket gyárt.

Délután a Mosel folyón átkelve a Saar- vidéken át Mannheimbe utaztunk, ahol egy újabb éjszakára szálltunk meg az Achát hotelben. Ugyanabban az étteremben vacsoráztunk, és mit ad Isten: ugyanaz a menü (bőséges és finom) volt, mint az első este. Na, nem ugyanaz, csak ugyanolyan! És eljött a hetedik nap, melynek útvonala: Nürnberg – a Bajor erdőn át Passau –Linz – Bécs – Hegyeshalom – Budapest, és persze Kecskemét-Szeged. Bár fárasztó volt az út, de a csodás tájak és a szerencsés hazaérkezés boldoggá tett minket!

 

 

Gyenes Márta

 

 

Hozzászólások