Kőrösi Csoma Sándor a világutazóink közül az egyik leghíresebb, de nem a legjobban ismert személy. Nagyon sokan tudják, hogy a magyarok őshazáját kereste, de azt már jóval kevesebben, hogy világhírét a tibeti nyelv, történelem és kultúra kutatójaként szerezte.

csoma1

 

1784-ben született a háromszéki Kőrös faluban (előnevét innen kapta), egy igazi székely család hatodik gyermekeként. Apja, Csoma András a székelyek hagyományos foglalkozását űzte, határőr volt. A gyermek Sándor tanulmányait a helyi általános iskolában kezdte el. Kimagasló tehetsége már itt kiderült, ezért édesapja elhatározta, hogy a határőri pálya helyett biztosítja a továbbtanulását. Így Sándor 1799-ben a híres protestáns iskolába került, a nagyenyedi Bethlen kollégiumba.

Sándor gratistaként tanult, ami azt jelentette, hogy az oktatás ingyenes volt, de megélhetését saját kemény munkájával kellett biztosítania. Sikeres vizsgái után felsőbb osztályba került. Kiváló tanulmányi eredményei alapján taníthatott is az alsóbb osztályokban. Filozófiai és teológiai tanulmányai mellett megismerkedett a magyar őshazával kapcsolatos elméletekkel. Ekkor a történészek nagy része egyetértett a hun-magyar rokonsággal. Ez Csoma képzeletét azért is megragadta, mert a Székelyföldön már korábban hallotta a legendákat Csaba királyfiról. Ezek szerint a székelyek Attila hunjainak leszármazottai, akik már a honfoglalás idején is Erdélyben tartózkodtak. Arról is hallott, hogy a Belső-Ázsiában élő ujgurok a magyarok rokonai, így az őshaza is itt keresendő. Már Nagyenyeden kiderült, hogy Csoma nyelvzseni, megtanulta a héber, a francia, a szász és a román nyelvet.

 

csoma5

Kőrösi Csoma Sándor szülőháza

1815-ben elnyert egy angol alapítású ösztöndíjat, ami lehetővé tette, hogy a göttingeni egyetemen tanuljon. Itt ismerkedett meg a bibliakutató és orientalista Eichhorn nevű professzorral. Tőle tanult meg arabul és törökül, és a professzor hívta fel a figyelmét az arab történeti forrásokra, amelyek az ősmagyarokkal foglalkoztak. Egy másik tanára azt vallotta, hogy minden ugor nép, így a magyarok is az ujgorokkal vannak rokonságban.

Amikor 1818-ban visszatért Nagyenyedre, Csomában már kialakult a keleti utazás terve, amely szerint úgy gondolta, hogy a magyar őshazát Belső-Ázsiában tudja megtalálni. Érdekes, hogy tervét még az a Gyarmathi Sámuel is támogatta, aki később nyelvészként a finnugor eredet híve volt.

 

csoma8

A nagyenyedi Bethlen Kollégium

Csoma 1819-ben indult el keleti útjára. Hazáját, Erdélyt a Vöröstorony-szoroson keresztül hagyta el, és ide soha többé nem tért vissza. Anyagi lehetőségei nagyon szűkösek voltak, ezért az út nagy részét gyalog kellett megtennie. Erre alkalmassá tette aszkétikus alkata és fanatikus elhivatottsága. A Balkánon keresztül Egyiptomba jutott, ahol arab tudását akarta tökéletesíteni. A Kairóban dúló pestisjárvány miatt kénytelen volt távozni. Ciprusba, majd Beirutba hajózott, ahol csatlakozott egy karavánhoz, akikkel Bagdadon keresztül Teheránba utazott. Teheránban megszerezte a brit nagykövet, Willock támogatását, és itt-tartózkodása alatt tökéletesítette angol nyelvtudását. Nem adta fel eredeti tervét sem, és Kelet-Turkesztánba akart eljutni.

1921-ben továbbutazott keletre. Peshavárban találkozott két francia tábornokkal (Allard és Ventura), akik az angol ellenes törzseket próbálták hadsereggé szervezni. A két tiszt meggyőzte Csomát, hogy a háborúk és a Hindu-Kus többezer méter magas hágói lehetetlenné teszik útjának folytatását. Csoma átmenetileg feladta a tervét és visszafordult. Életében ez döntő fordulatot jelentett. Leh-ben találkozott a brit megbízottal, William Moorcroft-tal, akivel életre szóló barátságot kötött. Tőle kapta az első Tibetről szóló könyvet, és ő volt az, aki arra ösztönözte Csomát, hogy tanulmányozza az ismeretlen tibeti kultúrát. Csoma úgy gondolta, hogy a tibeti irodalomban találhat az ősmagyarokra történő utalásokat.

 

csoma7

Kolostor Zanglában

Moorcroft támogatásával egy nyugat-tibeti kolostorban, Zanglában tanulmányozta a tibeti nyelvet 1823-24 között. Rengeteg szót és kifejezést gyűjtött össze. Munkájában egy tudós láma, Szangje Puntszog segítette (a láma nevének helyesírása különböző variációkban maradt fönn, itt a Baktay Ervin könyvében szereplő változatot használtam).

Ettől kezdve Kőrösi sok nehézségbe ütközött. A brit kormány nem adott neki anyagi támogatást, és segítője, a tibeti láma is cserbenhagyta. Mindezekről beszámolt 1825-ben barátjához, a brit katonai megbízotthoz, Kennedy századoshoz intézett levelében. Ebben részletesen írt eddigi útjáról, valamint arról a céljáról, hogy a tibeti nyelvet és irodalmat akarja tanulmányozni. Érveit végül a britek elfogadták, és csekély támogatást biztosítottak számára.

 

csoma6

Kőrösi Csoma Sándor – Tibeti-angol szótár

Ezzel Csoma életútja alapvetően megváltozott. A magyarok őshazáját kereső utazóból a tibeti kultúrát tanulmányozó tudós lett. Először másfél évet töltött a puktali kolostorban, majd 1827-30 között munkáját a kunani lámakolostorban folytatta. Itt újra segített neki régi ismerőse, Szangje Puntszog láma. Elkészítették a tibeti szótár és nyelvtan alapjait. Csoma elképesztően szegény körülmények között élt, a nagy hideg ellenére egy kis fűtetlen cellában lakott, és fő tápláléka a yakfaggyúval dúsított tea volt.

1830-ban búcsút vett a lámától, és Kalkuttába költözött.
A Bengáli Ázsia Társaság könyvtárosként alkalmazta. Feladata a Tibetről szóló könyvek katalogizálása volt. Ezen kívül megkezdte fő műveinek sajtó alá rendezését is. Már ekkor neves tudós volt, és híre Magyarországra is eljutott. Ezt jelezte az is, hogy 1833-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta. 1834-ben a Bengáli Ázsia Társaság tiszteletbeli tagja lett. Ugyanebben az évben kiadták két legfontosabb művét, a tibeti-angol szótárt és a tibeti nyelvtant. Könyvei mellett sok publikációt is megjelentetett. Megtanulta a szanszkrit nyelvet (ekkor már kb. 20 nyelvet ismert), és bizonyítani próbálta annak rokonságát a magyar nyelvvel.

 

csoma2

Kőrösi Csoma Sándor utazásai

Ezután Észak-Bengáliába utazott, hogy a helyi nyelvjárásokat tanulmányozza. Nem tudjuk, miért, de ez az út a tervezettnél rövidebbre sikerült, és visszatért Kalkuttába. Nagy élményt jelentett számára egy magyar festő, Schöfft Ágost látogatása. A festő beszámolója szerint Kőrösi remeteként élt a könyvei között, de valósággal újjászületett, amikor a hazájáról beszélgethetett. Schöfft készítette az egyetlen hiteles portrét Csomáról.

A már öregedő tudósban felébredt a régi vágy eredeti elhatározása iránt, hogy megkeresse a magyar őshazát. 1842-ben úgy döntött, hogy Tibet fővárosába, Lhaszába utazik, ahol a dalai láma könyvtárában fog kutatni az ősmagyarokról szóló források után. Innen valószínűleg tovább akart menni az ujgurok földjére, Belső-Ázsiába. Célját már nem tudta megvalósítani. Út közben a trópusi jellegű vidéken maláriát kapott, és amikor Darjeelingbe ért, már halálos beteg volt. 1842 áprilisában halt meg, és itt is helyezték örök nyugalomra.

 

csoma3

Kőrösi Csoma Sándor síremléke Darjeelingben

Halálakor már világhírű tudós volt. 1843-ban a Magyar Tudós Társaság ülésén Eötvös József mondott róla emlékbeszédet. 1904-ben szülőfaluját Csomakőrösnek nevezték el. Kőrösi Csoma Sándor történelmünknek olyan kiemelkedő alakja, akit semmiféle nehézség nem riasztott vissza céljának elérésétől. Sok ezer kilométert gyalogolt hihetetlenül nehéz terepeken, és még idősebb korában is megpróbálta megtalálni őshazánkat. A magyar őshaza helye máig sem tisztázott, de az biztos, hogy az ujguroknak nincs közük a magyarokhoz.

 

csoma4

Széchenyi István a síremlékéről készült képet a szobájában őrizte.

Magyarországon is nagy tiszteletnek örvendett, Széchenyi István a síremlékéről készült képet a szobájában őrizte. Híres orientalistánk, Baktay Ervin emléktáblát helyezett el a kolostorok falán, ahol Csoma dolgozott, és életét a Messzeségek vándora című regényében dolgozta fel. Kőrösi Csoma síremléke Darjeelingben található.

 

 

Hozzászólások