A kecskeméti Korda Könyvesboltba gyakran betérek. Még gyakrabban tettem ezt, amíg iskolában tanítottam a nyugdíjazásomig. A diákjaim jutalmazásához, családtagjaim, barátaim megajándékozásához mindig találtam valami érdekes vásárolnivalót. Szorosabbra fűződött a kapcsolatunk, amikor kiadták egy nyelvkönyvemet (Easy English Grammar). 

Kecskemét, Lestár tér, Korda Könyvesbolt

Mégis mindig hiányérzetem támadt, valahányszor beléptem az üzletükbe. Nem ismertem a történetüket. Nem tudtam semmit a megalakulásukról, az életükről, a céljaikról. A szerzetesrendekről általában tudni lehet alapvető dolgokat. Elhatároztam, hogy utánajárok a titoknak, megismerkedek velük, és megválaszolom a saját kérdéseimet. Azután pedig őket kérem meg, hogy meséljenek önmagukról. Úgy sejtem, másoknak is érdekes lesz megismerni áldozatos tevékenységüket.

Segítségül kaptam két könyvet tőlük, hogy ismerkedjek általuk a történetükkel. Az egyik Bíró Ferenc jezsuita atya életútját tartalmazta. Meglepődve vettem kezembe, mert nem értettem, hogy mi köze egy jezsuita atyának egy női szerzetesrendhez. Vagy nem is szerzetesrend? Nem tudtam letenni a könyvet, míg választ nem kaptam erre a kérdésemre.

Valóban nem szerzetesrend. Társaságnak nevezi Páter Bíró. Jézus Szíve Társaságának. Jézus Szíve Népleányainak. A jezsuita páter, aki később a Jezsuita Rend magyarországi helytartója lett, a szív jóságát hirdette, és az általa véghez viendő jó cselekedetek zálogát a női lélekben látta.

Bíró Ferenc jezsuita 1915-ben alapította meg a Szív újságot, amely gyorsan népszerűvé vált az egész országban. Általa adva volt a lelkiségi írások, a katolikus sajtó terjesztése, az apostolkodás. De ki végezze ezt? Iskolát létesített lányok számára, akik hitoktatók lettek, és az újság írásában és terjesztésében is segítettek. Hogy anyagilag függetlenek lehessenek, könyvkereskedést nyitottak, ez lett a KORDA elődje. A Korda név jelentése Bíró Ferenc szerint: Corda Omnium Res Dicamus Amore = Mindenek Szívének szenteljük oda dolgainkat szeretettel.

De mikor és hogyan alakult meg a Jézus Szíve Népleányok Társasága?

1921. január elsején a Bíró atyát munkájában segítő 12 „testvérrel” megalakult a Jézus Szíve Társasága. Tehát Bíró atya alapította a Társaságot! Sokfelé hívták őket az országban, pedig még kevesen voltak. Kecskeméten 1924-ben telepedtek le, és nyitottak Korda Könyvesboltot, ahol a könyveken kívül kegytárgyakat és szobrokat is árultak. Ebből tartották fenn magukat.

Fő feladata a jó sajtó és katolikus könyvpiac megteremtése volt. A Korda rövid időn belül az ország második legnagyobb katolikus nyomdája és kiadója lett. Könyv- és kegytárgyüzletei számos településre vitték el az evangélium jó hírét. Vidéken, a helyi igényeket figyelembe véve a könyvüzletek mellett hímző boltot, vegyeskereskedést is működtettek a testvérek. Szóval kereskedtek is a Népleányok. Ez érdekes ötlet volt Bíró atyától.

És még milyen tevékenységek vártak rájuk? – kérdezem magamtól, illetve a könyvtől.

Foglalkoztak a tanyavilág és a falvak népével, a munkásokkal, és mindent megtettek lelki, szociális felemelkedésük érdekében. Hitoktatást végeztek, óvodákat vezettek, családokat látogattak, és pap nélküli falvakban plébániai munkát vállaltak, együtt imádkoztak az emberekkel, lelkigyakorlatokat tartottak. Az Egyház és a magyar nép szolgálatát vállalták föl.

Honnan táplálkozott a lelkiségük?

Erre a kérdésre sejthető a válasz, ha tudjuk, hogy az alapító Bíró Ferenc jezsuita atya volt. A Társaság lelkisége Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlataiból ered, és fontosnak érzik, hogy a teremtett világ javait Isten dicsőségére és embertársaik szolgálatára használják. Jézus Szívének szereteturalmát az egyének és a családok érdekében terjesztik a társadalomban. Közösségi életük példájának a názáreti Szent Család mindennapjait tekintik.

Hogyan és hol telepedtek le a nővérek az országban a megalakulás után?

Az első három évtizedben Budapesten kívül számos vidéki településen apostolkodtak a testvérek: Mezőkövesd (1920), Dunanagyvarsány (1920), Szeged (1924), Kecskemét (1924), Pécel (1927), Balatonfüred (1930), Kálóz (1930), Kiskunfélegyháza (1931), Gyömöre (1934), Hódmezővásárhely (1936), Monok (1937), Kolozsvár (1941), Kőszeg (1942), Csízfürdő (1942), Majos (1945), Kéty (1949). Az évszámok a letelepedés évét jelölik.

 

De mi történt velük az ’50-es években, amikor a szerzetesrendeket is feloszlatták? Hol és hogyan éltek tovább? Milyen feladatai vannak a mai Népleányoknak? Mire tették fel az életüket? Hogyan sikerül a vállalt szolgálatuk? Ezekre a kérdésekre a kecskeméti Korda Könyvesbolt munkatársaitól szeretnénk választ kapni, mert nagyon megérdemlik, hogy megismerjük áldozatos életüket. Sokkal többet kell tudnunk róluk ahhoz, hogy ne csak a bolti eladót lássuk bennük, hanem a Jézus Szíve Társaság tagjait, az Istennek szentelt élet képviselőit!

 

Folytatjuk…

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások