Önálló kötetei:

  • Boldogságkereső című önéletrajzi kisregény (2000)
  • a verseket, elbeszéléseket tartalmazó Kérsz még inni, Virág? (2003)
  • Végtelen lemez című verseskötet (2005)
  • Merengő versek (2006), mely elbeszéléseket és verseket is tartalmaz.

Rozika több mint tíz éve tagja a Bács-Kiskun Megyei Írók és Költők Baráti Körének.

Kézen fogva

Bármerre sodor az élet,
senkivel én nem cserélek.
Az utak már egyenesek,
Isten kézenfogva vezet.

Lába elé leborulok,
kegyelemért úgy koldulok.
Érzem, hogy szeret még engem,
ezért dobog beteg szívem.

Adott Ő és elvett tőlem,
mindig, ahogy érdemeltem.
Keresztre feszített lélek,
de tud fájni ez az élet…

Ha írok

Ha írok, egy kicsit
mindig meghalok.
A lelkem oly magasra száll,
mint a csillagok…

Idelent fázom,
a nap tüzére vágyom,
de az már sok nekem,
szárnyaimat megégetem.

Akkor zuhanok a mélybe,
Kormos szárnyú madár leszek.
De már nem fázom,
már nem reszketek…

Ha nem írhatok,
élni sem tudok.
A szív olykor nagyon fáj,
én így panaszkodok…

Szoríts magadhoz

Szoríts magadhoz
annyira, hogy fájjon,
csakhogy érezzem,
vagyok e világon…

Ölelj szorosan,
hogy a szívem fájjon,
ölelésben halni meg,
legszebb a világon.

MAJD INTEGETÜNK EGYMÁSNAK
(részlet)

Szegény édesanyám nagyon félt a haláltól. Nem is tudtam, hogyan bátorítsam őt.
− Anyukám! Én is beteg vagyok, te is beteg vagy. Az életben bárhol leszünk, mindig lesz egy alacsonyan fekvő kis bárányfelhő − mondom én. − Képzeld el, hogy azon a kis bárányfelhőn van egy szépen és kényelmesen kipárnázott kispad, és ott vár minket. Amelyikőnk hamarabb meghal, az tudja, hogy lelkünk a képzeletbeli testünkkel oda felszáll, és amikor csak kedvünk tartja, oda felnézünk, tudjuk, hogy akit szeretünk, ott van és lát minket.
Édesanyám mintha kicsit megnyugodott volna, és ebben megegyeztünk.
Aztán nemsokára jött egy levél, amelyben leírta:
− Drága kislányom! Én nem akarok oda felülni a kispadra, mert nagyon szédülök, és félek, hogy leesek.
Mikor legközelebb találkoztunk, mondtam neki:
− Ha én halok meg először, nekem azért integessen, mert én ott leszek és várom, hogy akinek eszébe jutok, és jó szívvel gondol rám, az nekem azt el is hiszi.
Anyukám hosszú betegség után, de mégis váratlanul meghalt a kórházban. Azóta keresem és figyelem az alacsonyan nyugvó bárányfelhőket, remélve, hogy mégiscsak talál jó anyám lelke − immár könnyű testével − egy puha párnácskát, amire rádőlve és megpihenve néz engemet és várja, hogy integessek és nem sírdogál, mert ott már nem fáj semmi.

Keress…!

Keress, ha hiányzom!
Keress fűben, fában,
kinyíló virágban,
vörös pirkadatban,
az éj bársonyában…!

Harmatos füvekben,
madár énekében,
zúgó vízesésben,
virágok kelyhében,
csak keress, csak szeress…!

Ott vagyok mindenhol!
csalogány dalában,
hétszínű szivárvány,
s a Nap-ragyogásban.
Csak keress, megtalálsz,
a szív, a szívben tanyáz…!

Végtelen lemez…

Van lemez, mi sosem jár le,
míg él a test és él a lélek,
ez a lemez sosem áll meg…

Jár a lemez, sír az ének,
fáj a szív és fáj a lélek.
Tenger kín, amit te elbírsz,
ne lássa meg senki, ha sírsz…

Ha nagyon fáj, s könnyem hullik,
ne bánts érte, majd elmúlik.
Semmi sem tarthat örökké,
megáll a szív, nem fáj többé…

Érted…

Aludni nem tudok,
imádkozom érted,
legyen teneked majd
boldogabb az élted…!

A Göncölszekéren
megvetem az ágyad,
mosolyog rád a hold,
csillagfénye árad.

Kicsi ez a világ,
csak enyém és tied,
aludjál nyugodtan,
én virrasztok neked.

S ha ébred napocska,
mint a kerek labda,
szívedben muzsikál
az angyalok hangja…!

Gyere…
(férjemnek)

Gyere közelebb,
ülj ide mellém,
ne szólj most semmit,
csak fogd a kezem…

Hallgasd: az óra
tik-takja kihagy,
fogynak az órák,
jó, hogy velem vagy…

Őszül az erdő,
és szürkül a fény…
bújj ide hozzám
mert szeretlek én.

Megfáradt szerelem…

Kicsit fáradt testtel
pihentünk ma reggel.
Hozzád bújtam lágyan,
ölelésre vágytam…
Hanyatt feküdtem,
jó meleg tenyered
megpihent keblemen.
Szeretlek Kedvesem!
Szeretem soványka,
borostás arcodat,
lebarnult fejeden
kevéske hajadat.
Arcodat oly mélyen
szántották az évek,
akkor is, azért is
így SZERETLEK Téged!

Nagy L. Éva

Hozzászólások