Öt fióka a flamingóknál, borjú az indiai antilopoknál. Vanessa, a nőstény szurikáta pedig úgy döntögeti a szaporodásbiológiai rekordokat, mintha egymaga akarná biztosítani az egész faj fennmaradását.

 

Az Állatkert nemcsak a nyári hónapokban, hanem ősszel is rengeteg látnivalót és újdonságot kínál a nagyközönségnek. Köztük számos kisállatot is, hiszen a nyár legvégén, illetve az ősz első két hetében világra jött kölykök és fiókák mostanra már valamennyien jól láthatóak.

A rózsás flamingóknál (Phoenicopterus roseus) a tavaszi költési időszak tizenhárom fiókája után a nyár végi, kora őszi pótszezonban további öt fióka kelt ki sikeresen. Közülük a legidősebb egy hónapos, a legfiatalabb pedig bő két héttel ezelőtt bújt ki a tojásból. Az öt fióka között tehát van néhány napnyi korkülönbség, ami jól látható az apróságok eltérő méretéből. A flamingófiókák ebben a korban még nemigen emlékeztetnek a felnőttekre: rövid, tömzsi lábaik vannak, testüket pedig szürkés pihetollak borítják. A májusi fő költési időszakban kikelt fiókák viszont mostanra már pontosan olyan testarányokkal rendelkeznek, mint a kifejlett madarak, egyedül a felnőttkori rózsás szín nem jelen még meg rajtuk.

Az Állatkert legnépszerűbb kisemlősei közé tartozó szurikátáknál (Suricata suricatta) lényegében rekordnak számító gyermekáldásról lehet beszámolni. A Vanessa nevű, nem egészen négyéves nőstény ugyanis nem ismer tréfát, ha a szurikáta csapat gyarapodásáról van szó. A legutóbbi ellésekor összesen öt utódot hozott a világra, márpedig a szurikátáknál ez az elképzelhető legmagasabb utódszám ellésenként. Ráadásul Vanessa eddigi élete folyamán nyolc ellés során összesen harminc kölyköt hozott a világra. Arról már nem is beszélve, hogy a 2010-es és az idei, 2012-es évben is három alkalommal ellett egy naptári éven belül. Tizenegy hetes vemhességi idővel, illetve néhány hetes, az elléstől a következő vemhesség kezdetéig tartó úgynevezett involúciós időszakkal számolva matematikailag is éppen csak hogy lehetséges. Vanessa különben egy berni magántenyésztőtől érkezett Budapestre, a szülei még Namíbiából származnak. Ez azt jelenti, hogy a fiatal nőstény kiváló, friss vérvonalat képvisel az európai állatkerti szurikáta állományban.

 

Gyermekáldás volt az indiai antilopoknál (Antelope cervicapra) is. A 2009 nyarán érkezett párnak ez már a negyedik borja. A kicsi szeptember 3-án született, gondozói Berkenyének nevezték el. A kecskeantilop néven is ismert indiai antilopok szokása szerint az első napokban a kicsi főleg a kifutó növényzete között rejtőzött. Az elmúlt napokban viszont már megnőtt az önbizalma, így egyre többet lehet látni a kifutóban sétálni, sőt, a szaladgálással is megpróbálkozott már.

Hozzászólások