A török dokumentumfilm szokatlan szemszögből, a város macskáinak szempontjából mutatja be a majd tizenötmilliós metropolisz mindennapi életét: az utcákat, a piacot, a kávézók teraszait, miközben a velük kapcsolatba kerülő emberek is beszélnek érzésekről, kötődésről, emberek és állatok kapcsolatáról, egymásra tett hatásáról.


Piaci árus, kétkezi munkás, pékmester, bolti eladó. Mindannyian Isztambulban élnek. Ha nem is a társadalom perifériáján, de szerény körülmények között. Közös bennük a macskák iránti szeretet. A náluk is elesettebbek, kiszolgáltatottabbak felé irányuló figyelem, irgalom. A hatalmas kiterjedésű városban számtalan macska él, vadászterületük egyre csökken. Ha nem kapnak az embertől segítséget a táplálék megszerzésében, halálra vannak ítélve.

Rövid jelenetek, epizódok követik egymást. A megindító, a giccset mégis elkerülő, édeskés-hamis felhangtól mentes dokumentumfilm kockáin hét, különböző személyiségű macska (a Simlis, a Szerető, a Pszichopata, a Bulikirálynő, a Játékos, a Vadász és az Úriember) mindennapjait, életének apró mozzanatait követhetjük nyomon. Az állatok testbeszédével és mozdulataival párhuzamosan az emberek is mesélnek az utcákon kóborló macskákkal kapcsolatos érzéseikről, kötődésükről, ember és állat életének egymásra hatásáról, a köztük lévő kommunikáció lehetőségeiről.

Nem gazdag emberek széltől is óvott, elkényeztetett házikedvenceiről szól a film, hanem utcamacskákról, akik minden nap megharcolják a maguk harcait. Az élet itt nem könnyed, nem vezet kikövezett út a megoldásokhoz. Emberek és állatok egyaránt megküzdenek a nehézségekkel, saját gondjaikkal, erőtlenségeikkel. A mindennapok rutinja a négylábúak számára is bőven tartogat küzdelmeket: az élelemszerzés, az önvédelem, a kicsinyek gondozása adja életük ritmusát. A piszkos utcákon settenkedő, ételt lopó, a saját terület megvédéséért harcba kezdő kis ragadozók alkalomadtán azért számíthatnak egy kis simogatásra, gyengédségre is az emberektől. Biztos pontot jelentenek számukra, ahová időről időre vissza lehet térni. Egy-egy jó szót, néhány falat ételt, kedvességet kapnak tőlük, cserébe ragaszkodást, bizalmat, társaságot adnak. Sőt, ennél még többet is. Gyógyítanak. Egy idegösszeroppanásból felépült férfi életének például az ad értelmet, hogy a kikötőben és környékén élő macskakolónia tagjait istápolja, és nap nap után ellátja élelemmel.

Érzelgősség helyett hiteles történetek, átélhető emberi és állati sorsok vonulnak fel a néző előtt. A film egyértelműen pozitív kicsengésű, katartikus mondanivalója mellett azonban az élet küzdelmes oldalát is felvillantja. A személyes emberi példák és az őszinte hang teszi hitelessé ezt a 80 perces dokumentumfilmet. Macskarajongóknak kötelező darab!

A képek forrása: Youtube.com, Port.hu

 

Hozzászólások