,,Nem vesznek el a lábnyomok,
versek…, mert üzen a homok.
Pusztaszél szárnyán dallamok,
viszi a szél, üzen a homok.”
(Kovács I. József)

Attila, megkérlek, hogy mesélj szüleidről, gyermekkorodról, és oszd meg velünk ifjúkori élményeidet is!

verzar6

1953. február 5-én születtem Kecskeméten egy munkáscsalád negyedik gyermekeként. Édesapám a II-es Konzervgyárban a vasúti sínek karbantartójaként dolgozott, míg édesanyám a neki kijelölt udvarrészt és a LÉGÓ pincét takarította. A Hosszú utcán laktunk a „Don-kanyar” mögött, s a gyermekéveimet is itt töltöttem egészen 21 éves koromig! Egyszerű körülmények között, de boldog voltam, és az itt kapott útravalót, a kötődést, a küzdeni tudást, az emberi tisztességet, a szabadságszeretetet mind-mind itt tanultam, még gyermekfejjel. Ugyanebben az utcában volt az elemi iskola is, ide jártam nyolc évig az iskola egyik legrenitensebb tanulójaként! Ami érdekelt a tananyagból, azt könnyen megtanultam, de ami nem, azt meg sem próbáltam! Sokat kínlódtak velem a tanárok, a füles, a koki mindennaposak voltak, és ezt nem dicsekvésből mondom!

verzar7

A Hosszú utcai Iskola osztályában 1961/62-ben

Mi a végzettséged? Milyen munkakörben töltötted munkáséveid legnagyobb részét?

A nyolcadik osztály elvégzése után ipari tanulónak szegődtem, és kitanultam a marós szakmát. A SZIM-ben kezdtem el dolgozni a TMK- ban. Ezután a Reszelőgyárban is dolgoztam, szintén a TMK- ban, majd a Mezőgép és a BRG következett, ahol szerszámműhelyekben dolgoztam. Közben beiratkoztam a Dolgozók Önálló Gimnáziumába, de másodikban a félév után abbahagytam. Sajnos! Később más gyárban is dolgoztam marós szakmunkásként.

Közben 1973-ban megnősültem, de 1978 elején elváltunk. Egy fiam született ebből a házasságból, aki ma 40 éves. Nyolc év után ismét új szerelmet termett a nyár, és 1986-ban újra megnősültem. Két év múlva kislányunk született, és teljes volt a boldogságunk. 2005-ben azonban mégis elváltunk! Újra magányos és boldogtalan voltam.

verzar5

Mikor kezdtél el verseket írni? Hol jelennek meg írásaid?

2007-ben kezdtem verselgetni, de ekkor még kiforratlan volt a stílusom, így többfélével is próbálkoztam. Azóta szonetteket, magyaros négysorosokat írok páros és páratlan rímekkel. Elbeszéléseket, balladákat és haikukat is írok váltakozó intenzitással, az érzelmi töltettől függően. Verseim megjelentek már az Üzen a homokban, az Üzenetekben, a Klárisban, a Magyar Jövőben és antológiákban is.

Milyen érzés tölt el, ha egy-egy vers megszületik?

Számomra akkor kész a vers, ha érzem, hogy száz százalékos, és még utána is dédelgetem, fésülgetem egy ideig, mielőtt felteszem a Facebook-ra.

Elfogadod-e a kritikát vagy a segítséget másoktól?

A jó kritikával semmi gondom, de annyira elenyészően kevés az elmarasztaló vélemény, hogy nem is jegyzem! Minek? Születés és névnapokra szoktam küldeni ismerőseimnek a verseimből, és jók a visszajelzések. Eléggé öntörvényű vagyok, makacs és konok, de kitartó! A segítséget mégis szívesen fogadom, főleg a barátoktól!

verzar8

Milyen irodalmi csoporthoz csatlakoztál? Hogy érzed magad ott?

Vagy harminc-negyven irodalmi körhöz csatlakoztam, főleg a Facebook-on. Megismerni másokat az írásaikon keresztül és megismertetni magamat is másokkal. Minden csoportban vannak érdekes és értékes emberek. Tagja vagyok a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének, ahol értékes programokkal gazdagodhatunk.

Ki a kedvenc költőd?

Nincs külön kedvenc költőm! De szeretem Petőfit, Adyt, Tóth Árpádot, Vörösmartyt, Radnótit és még másokat is. A jó vers kellemes hangzású, belopja magát az ember szívébe és egyre beljebb fészkeli magát…

verzar2

Ágasegyházi Írótábor a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének tagjaival és vendégeivel

Szeretnéd majd kiadatni a verseidet?

Igen, nemcsak a verseimet, de minden más írásomat is!

Attilám, így hatvanévesen is vannak még álmaink. Te milyen álmokat szeretnél még megvalósítani?

Nyugalomban leélni a még hátralévő éveket a gyermekeim és az unokáim körében. Hiszem, hogy lesz ilyen!

Részlet a „Nekem Kecskemét” című versemből:

„A kötődés lehet sorsom záloga,
Ez az a mágnes, mely mindig vonz haza,
Ha akácfáit olykor elhagyom
Sietek vissza, mert itt az otthonom!”

A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánom, hogy minden álmod váljon valóra. Legyen erőd, egészséged, írjál még sok szép verset saját magad és mások örömére!

verzar9

Reggeli perc

Félálomban pirkad a reggel
Napfény táncol hűs szelekkel,
Pilláidon, szenderegve
Aludtunk el ölelkezve.

Még két karomban tartalak
Lágy szellő fújja dús hajad,
És végig kúsznak ujjaim
Szép bőrödnek pórusain.

Üzen a test, érti a kéz;
– Úgy szeretem! Simogass még!
Te félálomban átölelsz,
S még jobban magadhoz ölelsz.

2012. 11. 21.

A hajnal (szonett)

Derengő hajnal kúszott föl az égre,
Bíbor-pirkadón, araszolva, végre!
Ráérős-szelíden űzte el az éjt
Mint mikor szerető nyújtja el a kéjt.

Ég alján bíborlik kelő nap fénye
Kies láthatárt vérnarancsba festve,
Tüzes kis nyilait küldi szerteszét
Lángba borítani égbolt szőnyegét.

Araszolgat följebb, egyre előre
Szemérmes hosszú éjt megszelídítve,
Hogy hajnal pírját jókedvre derítse!

Mire a láthatárt nap fénye eléri
Vérnarancs fényét szalmaszínre festi,
S arany sugarait széjjelteríti!

2012.12.15.

Legyél az…

Legyél az édes kedvesM
S én becézlek majd kedvesen,
S ha megkívánsz majd oly nagyon
Szép tested, lelked csókolom.

Az én mindenM te leszel,
Hozzánk a boldogság jön el,
És marad nálunk nem másért,
Mert szívünk dobban egymásért.

Legyél az édes angyaloM,
Hol szíved lakja otthonom,
Hol lépted mindig megtalál,
S a szíved szívemre talál.

2013. július 09.

Csak valakit lehet…

Csak valakit lehet igazán szeretni
Őszintén, szívedből, lélekből tisztelni.
Akivel az élet mindvégig huncutság,
S akit hazavárni öröm és boldogság.

Kölcsönös tisztelet alapja mindennek.
Lángolni érte, ki kedves a szívednek;
Kinek ragyogó mosolya diadalív,
Tiszta tekintete mindig is hazahív.

Ki megbúvik mindenik gondolatodban
Kiirthatatlanul, minden ritmusodban!
Más lenne nélküle, meghalna a varázs
Nem maradna semmi, csak elhamvadt parázs.

2013. 11. 03.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások