A Kecskeméti Művésztelep Székesfehérváron mutatkozott be „Hóbortos ultramodernek” a Műkertben néven a Művésztelep első korszakát (1909–1919) megelevenítve. A kiállítás megnyitója 2018. május 11-én, pénteken délután 16.30-kor volt Székesfehérváron a  Szent István Király Múzeum Deák Gyűjteményében. (8000 Székesfehérvár, Oskola u. 10.) A kiállítás kurátorai: ifj. Gyergyádesz László és Szűcs Erzsébet művészettörténészek. Megtekinthető 2018. november 4-ig.

A kiállítást köszöntötte dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár MJV polgármestere és Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét MJV polgármestere. Megnyitotta ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, Móra Ferenc-díjas főmuzeológus, a Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményének vezetője. Közreműködött Majoros Gyula zenész, képzőművész.

A kiállításon 27 művész 45 alkotását mutatják be: Bálint Rezső; Boldizsár István; Bornemisza Géza; Csáky László; Darvassy István; Diener Dénes Rudolf; Dobrovics Péter; Erős Andor; Falus Elek; Faragó Géza; Farkas Béla; Gábor Jenő; Galimberti Lanow Mária; Gráber Margit; Gulyás Sándor; Herman Lipót; Iványi Grünwald Béla; Kisfaludi Strobl Zsigmond; Kmetty János; Lechner Ödön; Oláh Sándor; Olgyay Ferenc; Perlrott Csaba Vilmos; Pólya Tibor; Smohay János; Szabó Antal; Uitz Béla.

Az alkotások többsége (40 mű) a Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményéből kerül bemutatása, de emellett Kecskemét MJV Polgármesteri Hivatalából, ill. a székesfehérvári Szent István Király Múzeumból és a Deák Gyűjteményből is érkeztek művek, melyek mindegyike megtalálható a kiállítás 80 oldalas katalógusában.

Kecskemét az 1909 körüli években gazdaságilag, kulturálisan és urbanizációs fejlettség tekintetében olyan – leginkább az építészet által demonstrált – szintre jutott el, melyet már nyugodtan értékelhetett úgy magában Kada Elek polgármester, hogy annak nyomán Nagybánya, Szolnok és Gödöllő példáját követve negyedikként csatlakozzon a magyar művésztelep-alapítási „mozgalomhoz”. (Az építészet korabeli fontosságát, bizonyos értelemben vezető szerepét bizonyítja, hogy a művésztelep tagjainak első megbízatásai több 1910-es évek elején emelt kecskeméti épülethez kapcsolódtak.) Újdonság volt a többi kolóniához képest, hogy a kecskemétit részben maga a város kezdeményezte, sőt vállalta a feltételek megteremtését is. További újdonság volt, hogy az alapítást írásos terv vezette be, melyet Iványi Grünwald Béla jegyzett. Kecskemét külvárosi részén, az ún. Műkertben (Szolnokhoz hasonlóan), már az ezt követő években felépült a Jánszky Béla–Szivessy Tibor tervezte művésztelepi épületegyüttes: a hat művészvilla, az egykori festőiskola, illetve a nagy közös műterembérház.

A kecskeméti tagtoborzások elsősorban azokat a neósnak nevezett fiatalokat célozta meg, akik 1905–1906 táján a párizsi újdonságok hatására elhagyták a nagybányai alapító atyák kijelölte eredeti utat. Nem véletlenül, hiszen a vezető mesterek közül éppen Iványi Grünwald volt az, aki egyedüliként felvállalta a „csoport” törekvéseit. Mindamellett a Zazar partján akkor uralkodó „nagy lehangoltság”, nehézségek ellenére sem engedett mindenki az alföldi város csábításának:

„Tágas, széles utcákon haladtunk, ezek az utcák azonban ásítani látszottak az unalomtól, embert nemigen láttunk. Majd kijjebb értünk a szőlőskertekbe, a barackfák és szőlőkarók végeláthatatlan sora tárult szemünk elé. Festőileg nem találtam túlságosan érdekesnek ezt az egyébként nagyszerű gyümölcskultúrát. Még kijjebb érkezve homokbuckákon haladtunk keresztül, és előttünk terült el az Alföld messze elnyúló rónasága. (…) Közben pedig Nagybánya gyönyörű helyeire, csobogó patakjaira, üde, buja vegetációjára gondoltam, és éreztem, hogy itt nem festhetek, nem élhetek, itt meghalok! (…) Szorongó érzés fogott el, az egész vállalkozást elhamarkodottnak éreztem, láttam, hogy nincs jövője, hogy erőltetett valami, hiszen nincsenek meg hozzá a természetes adottságok. A derék és jó szándékú polgármestert félrevezették, az egész dolog a budapesti kávéházban született, erkölcsi gátlás nélküli gründolásként.” Így emlékezett vissza az egyik ilyen alkalomra, 1910 őszére Mikola András is, bár ennek ellenére sok társa követte Iványit Kecskemétre, aki ekkortájt Gauguin hatásán keresztül a neós törekvések és a szecessziós jellegű stilizálás egyesítésével egy erőteljes, dekoratív nyelvezet megteremtéséig jutott el.

A Műkert azonban nem mindenki számára jelentett festői tájélményt, így előtérbe kerültek Kecskemét jellegzetes városi motívumai, kiemelten például a Barátok temploma előtti íves barokk falhoz támaszkodó Kálvária, melyet maga Iványi Grünwald is megfestett öt változatban 1912 telén. „Kecskemét furcsa város volt akkoriban. Szecessziós városközponttal, kifelé egyre falusiasabb házakkal, s a végén valahol – hepehupás gödrök között – a cigány-város. Olyan festőien, mint egy arab falu.” (Gráber Margit) A telep másik népszerű témája ez a Műkerttel határos városrész volt, melyet Iványi többször is megfestett, ahogy a téma felbukkan a festőnövendékeknél is (pl. Darvassy István, Diener-Dénes Rudolf). 1912-ben és 1913-ban a művésztelepen – Nagybányához és Szolnokhoz hasonlóan – nyári főiskolai tanfolyam is működött, ahol többek között a székesfehérvári Smohay János is részt vett. A rajztanárjelölteket és művésznövendékeket a fővárosi tanári kar választotta ki, műveiket pedig Iványi mellett az az Olgyay Ferenc korrigálta, akinek a vezetésével 1913 őszén a konzervatívabb szemléletű naturalista szárny kivált a művésztelepről.

A Kecskeméten alkotók egy jelentős része viszont valóban az aktuálisan leginkább haladónak minősíthető művészeti felfogást képviselték. Bornemisza Géza és Perlrott Csaba Vilmos például a „vadak hercegének”, azaz Henri Matisse tanítványai voltak Párizsban, így nem meglepő, hogy a legfrissebb francia hatásokat csendéleteik, illetve az utóbbi esetében kecskeméti vedutái tükrözik magas színvonalon. Perlrott a művésztelep egyik legjellegzetesebb, Iványi mellett a legjelentősebb, legkarakteresebb alkotójává vált a tízes években (a Kálvária például a kolónia egyik fő műve). Az alig 22 éves Kmetty János már a Nyolcak ismerete és közvetlen párizsi útja után érkezett Kecskemétre. „Nem akarom itt Cézanne-t méltatni, csak jelezni. A tőle eredő kubizmus, akkor (tíz éve múlt) Picasso személyében volt számomra új igazság s folytatási lehetőség.” Ő is szívesen festette meg a város egyes motívumait, melyek közül a legmerészebbeket Robert Delaunay, Metzinger és Feininger egyes műveivel rokonítják. A városképek festését a „városi múzeum és könyvtár bizottság” is megpróbálta ösztönözni. Kada törekvéseit folytatva 1913. novemberi ülésén e célból úgy döntött, hogy bizonyos városrészleteket, melyek eltűnése vagy megváltozása várható, megfestet: „1. a vásártér; 2. a szolnoki kapu, 3. az építendő postapalota telke; 4. a görög temető; 5. a siketnémák telke.” A feladatra, pontosabban az első három pontban jelölt képtémák megfestésére Kmettyt, Erős Andort és Szabó Antalt szemelték ki. Szintén említésre méltó mozzanat, amikor 1916 nyarán néhány hónapra az aktivizmus központjává vált Kecskemét. Kassák Lajos ui. feleségével, Simon Jolánnal sógorához, Uitz Bélához költözött az egyik villába, s próbált új tagokat megnyerni a mozgalmának.

Kecskemét azonban nem csupán egy újabb „piktorkolónia” kívánt lenni, hanem Gödöllőhöz hasonlóan az iparművészetnek is helyet kívánt adni. A programban vázolt tervekből, melyet Falus Elek 1909 októberében kibővített, részletezett, végül csak a „művész textil” valósult meg 1909–1912 között. A közgyűlés már Iványiék fellépése előtt, attól függetlenül, 1909 tavaszán elhatározta a szőnyegszövő intézet létrehozatalát, amely 1909 októberében meg is nyílt. A 12. életévüket betöltött kecskeméti polgárlányokat oktató iskolában elsősorban stilizált szecessziós motívumokat hordozó, kézi csomózású perzsaszőnyegek készültek Falus Elek tervei alapján, de mellette csomózott párnákat, terítőket, illetve szőtteseket is találunk.

A Kecskeméti Művésztelepen meglehetősen kevés szobrász alkotott (Csikász Imre, Körmendi Frim Jenő, Pátzay Pál), annak ellenére, hogy a tervek szerint szobrászati stúdiumok folytatására is lehetőséget adtak volna – elsőként a hazai művésztelepek közül – a szabadiskola keretében Kisfaludi Strobl Zsigmond vezetése mellett.

ifj. Gyergyádesz László

 

Hozzászólások